Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-09-18 / 12. szám
Vác?., 1887. VÁCZI hírlap. Szeptember hó 18. ténykedések és viselkedések miben létét. És midőn már azt várná a panaszos, hogy ügye érdemleges elintézést nyerend, akkor futkosson a polgár- mester után. hogy bajának urára akadjon, hol megint* panaszát előröl kezdheti, hogy bajának birájával azt megértethesse? Mi miatt nem hozhatna a kapitány ítéletet az ő hatáskörébe tartozó ügyekben? Mivel jobb az, hogy e helyett a kapitány jelentést kénytelen tenni, melynek megirása több időbe kerül, mint az esetleges Ítélet meghozatala? Mi jóság van abban, ha a rendes tárgyalást a polgármester vezeti és ő hoz a hozzá fejelentett kihágási ügyekben ítéletet? Es mire jó az, hogy egy dologból kettőt csinálunk? Ha a kapitány hanyag akar lenni, még hanyagabb lehet, mint eddig volt és még sem lesz restantiája. Egyszerűen elküldi a panaszosokat. És ha boszantani akarja a polgármestert, minden haszontalan apró ügyet fel vesz és jelentést tesz benne a polgár- mesternek, hogy annak azzal tízszeres dolgot oKozzon. Tőle függ tisztán, hogy é v e n k i n t 10 k i h á g á s k e- rüljön-e a polgármester kezeibe, vagy háromszáz. Csak egy kis versengés legyen e két tisztviselő között és az Isten a megmondhatója azon állapotoknak, amilyenek bekövetkezhetnek. Egymás ellenére tett ellenkező intézkedések egész sora jöhet a legcsekélyebb nézet-eltérés árnyékában. És vájjon képes lesz-e ez majd városunk igazgatása iránti bizalom és tisztelet fejlesztésére ? Megta- lálja-e a képviselőtestület, hogy kit kelljen a történt tényékért felelősségre vonni? Előnyös lesz-e e részben a fele- megosztása? Előnyösebb lesz-e, mintha t-y embert tenénk mindenért felelőssé ? Ha tisztviselőnk mellék keresetre hajlandó, tizeiméitől azon intézkedés sem menti meg a polgárságot, hogy a bíráskodást tőle elvesszük; azt tartja, földön. Az éj fátyla mind sűrűbben takarta a tájat, a vigság kergette az időt, úgy hogy az állomásokra alig ügyelt valaki. Csak mikor Légrádon állt meg a vonat, tört ki egy sóhaj keblünkből. Magyarországot elhagytuk. A hid, melyen a vonat az imént átrobogott, a Dráva hidja s ami ezentúl következik : az a délszláv ábrándoké, Strossmayeré, a sikkasztó fiskális Starcsevics űré, egy-két pánszláv tanítóé, vagy rubelekből zsebelő jegyzőé, szóval mindenkié, csak nem Magyarországé. Először gondoltunk rá, hogy idegenben vagyunk. Benn a vonatban még Magyarország vigad és ölelkezik; odakünn pedig már hangzik a horvát testvér beszéde, ki nyolez század vérrel pecsételt kötelékét akarja semmivé tenni. Öreg éjszaka volt. A jó kedv is álmosabb lett, s a kinek teste eléggé hozzá volt edzv e, mí •g]»r óbálta a 1 kemény 1 ó ez án az alvást .. De az is felrezzent, midőn éjfél után egy mag as 1 icgy ölén fekvő, gá z.lám [iáktól sűrűn inog vi lágitott városnál megál 1 vá-1. a vorn i.t ve: zető el ki állotta, hogy : „Z á g.r á b.“ A város né ma. csendes volt; más kor a magyar név hiré re. íí-Izéid uló lakói nyugodtan a Indiai k pé i rnái kon, álmodva Nagy Horváti» i' szágr ól. Az indulóház peri ónján csak egy két á lm oi! alak léze ingeit, ifié, genbe szakadt i vadé ka i Magyaror szagnak, kik a vonat rne gál It; i kor elmerték kiéi! tani, 1 logy : „éljmi a JTiagy ar.“ És ez a 1 At vagy 1 iá rom hangú élj önzés i mi ly jó! eset t honfi szí vünknek. Kikvolt; i k e : kedvünk ért éjiéin itánig ód mat lan kodó hon f itársak, m em bírtam megtudni, ni ért f •Ive; gyűltek a tömegbei n. De mogyar lelke :ii léiliik eme 1 )át.or nyíl ván ii Iá-iának etil 1 é k ét 1 egyen sz; ibad ide Írnom utunk' ne vezet) •HHé; ge i közé. hogy nem okvetlen tartozik minden panaszos ügyet ítélet tárgyává tenni. Es ha így tesz, akkor mit használ, hogy az Ítélethozatal joga a polgár- mesternek tartatott fenn ? Félre kell fenünk a bizalmatlankodást. Férfias nyíltsággal többre megyünk. Ami a kapitány ressortjába tartozik, ne vegyük el tőle. A visszaélések ellen hathatósb fegyver a szi- gqru erélyes felügyelet és pontos ellenőrzés a hatáskör bárminemű megszorításánál. Azért van polgármesterünk, tartson az felügyeletet és ellenőrzést. Ez emeli a tisztviselők tekintélyét, ez fejleszti irántuk a bizalmat és tiszteletet és a mellékkereset, után kapkodó tisztviselőt ez hajtja a megsemmisülés útjára. AEgyről-másról. Minden ország alap-erőinek egyike a szabad, életerős és jómódú közép osztályban és tehetős parasztrendben rejlik. Vonjuk le a conbinatiót ebből az egyes városokra és községekre s végeredményében itt is ezen következtetést nyerjük. Jómódú közép osztály hathatósan folyhat be úgy iparunk felvirágozására, mint a cultnra emelésére ; de jómódú parasztrend, intensive produkál, alapja a mozgató elemeknek. És vájjon mi lehet alapja a parasztrend jólétének, jómódra emelésének ? Bizonyára a kellő értelem, s a talaj, melyen józan munkásság mellett produkálni képes. Közoktatásunk a civilisált Európa nem utolsó helyén áll, fajunk ezen okos és józan eleme a munkától sem riad vissza; és még is mi bámulatos napjainkban, hogy városunk alsóbb elemei különösen az ingatlan birtok : föld, szőlő iránt a legnagyobb közönynyel viseltetnek. Tekintsünk szét csupán a kincstár érdekében megtartott árveréseken, s a legnagyobb sajnálatunkra bámulva fogjuk látni, hogy népünk a földbirtok értéke iránt érzéktelen. Egy-két hold területű szőllő birtok alig egy-két forinton pocsé- koltatik eh Sőt vannak esetek, midőn egy szőlő 10, mond tiz krajezárért adatik el. Indokolhatnék az érték csökkenését talán az utóbbi években beállott phyloxera- pusztitás által ? Zágráb után az álom győzelmes birokra kelt az egész vonat népével. A kocsik, melyek azelőtt zümmögtek, mint a méhkasok. egymás után elcsendesültek. Az álomzavaró vendéget haza küldték földiéi kocsijába. így került valahonnan az egriek vidékéről Kekedt Feri barátunk is vissza közénk, még pedig kiváló csengőre tisztult hanggal, mely fölötti örömében a vörös bor gégét-gyógyitó hatásáról hangos énekszó mellett akarta kapaczitálni minden alvó hívét a kompániának. Sokan haragudtak érte, pedig neki volt igaza ; mert akik aludtak valamennyien rekedt hanggal üdvözölték a felkelő napot. És rekedtségük nem is hagyta el többé. A szó szoros értelmében torkukban rekedt tiz napig minden toaszt, és fel köszöntő. Miután pedig a fölkelő napot toliam hegyére vettem, ide Írom azt is, hogy ekkor már azon a vidéken jártunk, ahonnan Horvátország a századok folyamán észrevétlen átsompolygott a Dráva mellé. Vagyis túl voltunk a Kulpa vizén, túl Károly- városon, s a Kapella hegyek első kiágazásai alacsony dombok alakjában szoktatták a később ránk következő sivár, görbe országhoz szemeinket. A nép is egész más volt, mint eddig. Térdig alá lógó ingre öltözött férfiak, egy szál fehér vászon szoknyába bujt csenevész asszonyok, kiket nehéz terhek hordására kényszerít a délszláv szokás, úgy hogy egy délszláv utazó azt ii'ta róluk, hogy „a délszlávok teherhordó barma a nő.“ A szerbek s az egykor hires rabló uzkok és horvátok összeverődé- sébő 1 állott elő e szláv népfaj, mely egész Isztriát és Dalmátiát lakja. A vonat mellett egy, a mind meredekebbé váló hegység alacsonyabb felét? kereső, ide-oda kiTagadhatlan tény, hogy az értéket csökkenti a pusztításban csiiggedést nem ismerő rovar; tagadhatlan tény továbbá, hogy a rombolást, pusztítást könyező szemmel végig néző népben az elkeseredés, a közöny ébred fel. Készebb inkább az apákról reá maradt, vagy ő maga által is szerzett birtokocskáját oda hagyni, mint sem a kikerülhetlen, meggátolhatlan elemi csapást végig nézni. Hiszen ha csupán eme elemi csapással kellene megküzdenie, még talán elviselné, de hatványozottan sulyosodik a teher vál- laira a már-már elviselhetlenné vált egyéb kötelezettség, az adók és különösen a szőlőket terhelő dézsma-váltság által ; úgy, hogy első pillanatra a felületesen gondol kodó — az érvek egész tárházával — meghátrálni kényszerül, s a krízist, mint el- odázhatlant maga előtt látja. Ha azonban behatóbban kíván valaki foglalkozni ezen lesújtó symptomákkal, meg kell győződnie, hogy a dolog lényegében egyéb, még pedig igen figyelemre méltó tünetek is fedezhetők fel. S ezek között első sorban a közöny. Kihalt népünknél a jövőről való gondolkodás, csak a jelennek kíván élni. A munkát, mely bői a jövő nemzedék huzna hasznot, mint meddőt, mint nem haszonhajtót, tehernek, okszerűtlennek tartja. Hiszen nem egynek szájából hallottam e szavakat: „Nem kell ez a parlag, mert mig beültetem, s teremni fog : én már rég a sírban leszek, gyermekeim pedig kínlódjanak, mint én kínlódom, a napszámból.“ ügy de ezen közönyéből népünket felverni nem maradhat befolyolyásos embereink előtt közönyös dolog. Meg kell népünkkel ismertetni a terhek könnyítésére meghozott törvényeket s a módokat, melyekkel terhei enyhittetnek. így az 1883. évi XI. tcz. 3. §. 6. pontja a szőlő-dézsma-váltság ^törlését rendeli el a végképen elpusztult szőlőknél ; vagy a részben megrongált, elpusztított szőlők dézsma váltság járadéka mérsékel- tetik olyan arányban, a minőben az elemi csapás a szőlő birtokot érte. Üdvös dolgot művelne városi hatóságunk is, ha módját ejtené, hogy a néppel megismertesse a művelés modernebb eszközeit és módozatait, s népünkben a már kihalt érdeklődést és a munka-kedvet s ezzel a birtok iránti érdeklődést felébresztené. Tgy talán annyi dolog nélküli individium munka tere is megmaradna, s a jövő nemzedék sem emlékeznék keservesen vissza indolens elődeire, ügy legyen. 2X2=4. Felhívás. *) „Hazafiak ! Szeretett honunkat vész fenyegeti! Belül a haza hűtlen fiai támadják meg a rendet. Kívülről ellenséges törekvések intézteinek szabadságunk s nemzetiségünk ellen. Ily helyzetben minden polgárnak egyesített erejére van szükség, mely erőt adatul belül feltartani a rendet, a külföld ellenében pedig biztosítni létünket. Nem kevesebbről, mint élet és enyészetről van szó. Szükség tehát, hogy a polgárok áldozatot hozzanak. Ezt minden fiától követeli a haza, ezt hozza magával önérdekünk. Mit ér a kivívott szabadság, felszabadított földbirtok s a polgári jog, ha azoknak élvezetétől elzáratunk? Mit ér egy alkotmányos nemzet polgárának lenni, ha az alkotmányt s nemzetiséget nem vagyunk elég erősek fentartani? Áldozzák tehát mindenki tehetsége szerint a haza s attól elválaszthatlan királyi szék megmentésére; a legcsekélyebb adakozás is hazafiúi tettnek fog tekintetni. — A ki most a hazáért küzd, önmagáért küzd, mert ha a haza elvesz, egyesek is elvesznek, a haza győzelme pedig győzelme mindnyájának. A választmány hiszi, hogy a nép értelmisége felfogja a veszedelem nagyságát, s szívesen járul segélylyel a vész elhárítására. A királyi szék biztossága, a haza s egyesek érdeke egyiránt követeli, hogy a közszükség fedezéséhez mindenki járuljon. — A váczi működő küldöttség. P. és Kápt. városnak mind a két birája és jegyzője. Mericzai Antal s. k. kanonok, Maiszner János s. k. Bitterer Alajos s. k.“ Vácz r.t. város szabályrendelete a gyámhatósági eljárásról és pénzkezelésről. (Folytatás.) C) A követelési főkönyv. 66. §. A második főkönyv a követelési főkönyv, mely az árva-pénztár követelési állását vagyis adósai tartozását és törlesztését mutatja. A követelési főkönyvben minden egyes adós külön számlát kap, mely két egymás *) Adalék szabadságharczunk történetéhez. Sajnos, hogy ezen érdekes felhívás keltét ki nem nyomozhattuk. Szerk. gyózó fehér út tűnik az utazó szemébe páratlan építésével. Ez a hires Lujza-ut, melyet 1809-ben óriási költséggel épített, Wucassovics tábornok s Ferencz király leányától, a világhódító Napóleonnak nejétől, Mária Lujzától nyerte elnevezését. A vasút is e 17 mérföld hosszú írtnak nyomdokát követve hágja át a Karst me- redékeit mielőtt Fiúméba érne. A hegyek közül nemsokára egy óriás sziklatömeg válik ki, mintegy felhők szom szédságába épült óriás vár, hol jobbra, hol balra bujkálva a kigyózó vonat előtt. Ez Ogulin hegye a Klekk, első ízelítője a Karst pusztaságának. A tájék is mindinkább kopárabb lesz. A köves hegyek alján keskeny darabokra mesgyézve, kampós karókhoz támaszkodva, hosszú indákkal csim paszkodik az Isten munkájára bízott szőllő. Itt-ott egy egy kis szoba nagyságú földön keservesen küzd a sziklás talajjal a krumpli vagy kukoricza, a völgyesebb lankákon pedig épp akkor aratták egy-egy piczi föl ton a mindenféle dudva által felvert búzát. Ogulin maga inkább falunak látszik a vasútról. Épp az nap volt a király születésnapja. Fiume-megye székvárosa zászló- diszben tarkállott felénk. De a sokféle zászló vagy horvát, vagy fekete sárga volt; magyar egy sem. Nem is érezné jól magát az alföld bőtermő mezőihez szokott magyar zászló e köves országban. Ogulin- tól Moravitzáig a mindinkább szoruló völgyek még, elég zölden diszlenek, de Mora- vitzán túl, midőn a vonat elejébe második gépet fogtak, s a mind meredekebb és meredekeiül karsti kapaszkodókon, mesterséges csavarodókon és sok és hosszú alagútakon győzi le a pálya a bérezek járhatatlan magasságát: már lassan kint elfogy az élő természet s terméketlen kőóriások sivataga mered reánk minden oldalról. Ez a Karst hegység. Egyes északi völgyeiben különösen a vasút mentén fenyíi és bükkel vegyes őserdők magas sudarai állanak', de a déli lejtők mind kopárak. E kopárság az emlék, mely eszünkbe juttatja Velencze egykori nagyságát. E vidéken és egész Dalmátiában egykor ő volt az ur s az a millió és millió czölöp, melyre a tenger városa épült, legnagyobb részben a Karst hegyéről került elő. A letarolt erdők termőföldét azután . elmosták a záporok és lesodorta a bóra úgy, hogy valóságos sziklasivatag támadt a hajdan virágzó tenyészet helyén. Ahol pedig a hegyek alján még valami termőföld van, azon már csak iczi-piczi darabokra aprózva osztozhat a gyér faluk lakossága. A szaka- dékos hegyvidéken mind magasabbra hág a pálya, egy kővé vált világ csodás panorámáját mutatva jobbról és balról. Lenn borzalmas mélységű völgyek, körül meg- mászhatatlan kősziklák, melyeken nyugatról, mint egy óriás, kéklő magasságból bukkan elő néha, a Kaist legnagyobb csúcsának, a Schneebergnek hatodfélezer láb magas kúpja. Ez alatt a vonat pöfögése mind lassúbb lesz. Még egy alagiit és Licsnél vagyunk, majdnem háromezer lábnyira az Adria fölött. Azután egy két csavarodás s Plasenál jobb kézt egy varázsütésre előtűnik az Adria bűvös látképe. A tenger 1 A tenger! Igen a tenger. Mint egy óriás térkép fekszik lábainknál az egész Quarneró, melyre majdnem 3000 lábnyi magas sziklafalról tekint alá az utazó. Kimondhatatlanul bűvös ez a kilátás, mely kárpótol a Karst sivárságáért. Balra a Dinari hegyek
