Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-08-21 / 8. szám
Vácz, 1887. VÁCZI HÍRLAP. tói, vagy a kiskorú árvatári vagyonából ennek, nem létében pedig a tartalék alapból előleget kérhet, melyről azonban számolni köteles. A kiskorúak ellenében ügyvéd jutalom dijat nem követelhet, hanem csakis megítélt, de fedezetlenül maradt kész kiadásai megtérítését. Kiváló és sikeres fáradozás esetén, a kiskorú vagyona gyarapítását eredményezett perben az árvaszék által részére mérsékelt jutalomdij szavazható meg. 21. §. Az ügyész az átvett készpénzt még ha rész összeg is, vagy értékeket 24 óra alatti jelentés mellett letétbe adni köteles. (Folytatjuk.) Apróságok. (Szintér : a podesta elfogadó terme, közepén a podes- tával, jobbról és balról fiumei patricziusok, szemközt a váczi polgárok küldöttsége.) — Nemes Podesta üdvözlünk. — Örülök az önök büszke városának derék polgárait saját tűzhelyünknél fogadhatni. Sokszor gyönyörködtem az önök szép városában. — Népünk emlékezetében nem maradt fenn nyoma, hogy valaha szerencsénk lett volna körünkben láthatni. — Igen, de csak madártávlatból. Mint képviselő, valahányszor udvari ebédre voltam hivatalos, mindig magammal vittem távcsövemet és a budai várból élveztem az önök tiszta motivomu monumentális építészeti kincseiket, a dómot, püspök-lakot, és a diadalkaput, melyek olasz reminiscentiákat ébresztettek bennem. — Igen, mi mindezen dolgokat egy szép ideálok által sugalt olasz püspöknek köszönhetjük. — Mi fiumeiek egyébként arról is értesültünk, hogy az önök sajátszerü tagozatú mésztolulványok- és homokképletekben gazdag hegyeikben milyen nemes, exportképes borok teremnek, melyeknek igen lekötelező bizonyítékával derék tűzoltóik szolgáltak nekem, fogadják ismételt köszönetemet. — Dicsőségünknek valljuk, ha finom Ízlését megnyerhette. — De úgy tudom, hogy az önök szép városa a magyar államiság nevében egyúttal culturmissiót is teljesít, csodálatos módon magyarosítván el a közeli idegen ajkú falvakat. Mondják csak kérem, mész szíré tolták önök előre a magyar nyelv határait ? Ez engem nagyon érdekel. — Igen, nemes Podesta, délnek már egész Szódig, keletnek pedig egész Dukáig és Kádig megmagyarositottunk mindent, kivéve a közbenső vasúti őröket. — No, ez szép, nagyon szép! — Ugy, hogy a sződi vagy a dukai tót, ha váczi piaczra jő: naksza pátsét szokott mondani. A p a t s e szó pedig annyira magyar, hogy a legkisebb gyermek is megérti. — A patse ugy-e bár pacsit akar jelenteni ? — Igen kérem, minálunk már a másfél éves gyermek is tud pacsit adni. — Igen szép előrehaladottság. — Északi irányban pedig előretoltuk a magyarságot egész Katalináig és Szen- dig, ugy hogy ezek a lakosok már ily fajta kifejezéssel élnek: „kólik brennen.“ — Ez a kólik szó kérem nem kólikát akar-e jelenteni ? Mivel ez esetben igen kétes a magyarsága, mert ha szabad megjegyeznem a kólika, valódi olasz szó. — A kólik szó kérem meszet jelent és a német kálókból magyarosodott által. — Corpo di bacco! —- Nyugoti irányban, pedig egész Bog- dányig magyarrá tettünk mindent, kivált a Poklot,.hol a korcsmárosnak ugyan német neve van, de jó magyar ember, a feleségének pedig magyar neve van, de tiszta német asszony, igy hát egészen quittek vagyunk. — Ha szabad tudakolnom, nagy darab vidékek ezek, melyeket önök a magyarságnak meghódítottak? — Hát a Pokol kérjük alássan, ha becsületes szél fú a JDunán, két napi járóra van a váczi révtől. — Sapristi! E szép darab föld. — No ha már most a Pokolnak a váczi révtől való távolát mértani egységül fogadjuk el, ugyBogdány legalább is20-szor annyira van Vácztól. — Minden tekintetben meglepő eredmény. És mily eszközökkel tudták Önök a magyarosodást oly rövid idő alatt keresztül vinni. — Pápa Lipót első magyar, központi zálogházával és még vagy 30—40 kézizálogházzal, melyek ugyan sem nem elsők, sem nem központiak, de azért 49— 50°/0-ra dolgoznak és városunkban virágoznak. — No ezt nem értem, miként hathatna ilyesféle dolog a magyarosodásra közre?? — Az nagyon is természetes. Mert kérem ha valakinek 50 száztolit kell fizetnie, ha még oly birka természetű is, elkárom- kodja magát, az pedig klímánkban van, hogy minden, aki káromkodik, magyarul káromkodik. — Megtűr az önök püspöke ily állapotokat ? — Ugy látszik bizonyos sinpathiákat táplál keblében az efféle Pápák iránt. — Nyugaton az ily üzelmek mérsékletére a buzgó egyházfők a Mons pietatis czimii keresztény záloghelyeket alkották. — Lehet, hogy hason szándék tüzeli a mi egyházfőnket is, mert a tisztek, tanítók és lelkészek javadalmait jól körül nyirbálta, és nem is leszünk meglepve, ha visszatéret, oly olcsó kamatú zálogházakat találnánk megnyitva !! — Irodalmi tekintetben hogy állnak önök ? — Bírunk egy nyel v-képző körrel, mely a sorházban ülésezik, dialectikai egylettel a Velzerben, vegytani intézettel a Stefannál és a Curiában és nagy tudományéi Casino-kÖ rel, melyben legszebb álmainkat aludjuk által a város jövőjéről. — Ez mind igen szép ! — Azonföltil van athletikai körünk kettő is, egyik a bariban, másik a lőházban. — A szobrászat és festészet mint virágzik ? — A legörvendetesebben, a mi váczi kőfaragó intézeteinkben készülnek a legstyl- szerűbb kútkávák és vizmedenczék, a freskófestészetben pedig ez idő szerint mi állunk Európa (felelőjén, mert a váczi „Makk hetes“-hez csak messziről is hozzáfogható freskó, az eddig ismert öt világrészben nem található. — De mi zaj ? (A váróterem ajtajai hirtelen feltárulnak és két izmos váczi polgár verejtékezve c.ipU be egy óriási üvegedényt, melynek legfinomabb 1 >; éher-féle lével megtöltött üvegében egy élő lény lubiezkol.) — Az ég szerelmére mit miveinek Önök? — Egy természetrajzi ritkasággal óhajtjuk megajándékozni vendégszerető nemes Fiume, városának tanszermúzeumát! — Miféle lény ez uraim? Emberszerü arczulattal, mondják kérem az embert visz- szafejlődésében vagy elfajzásában akarja-e ez feltüntetni ? ! — Nemes Podesta ezen lényt: Piutoxera vastatrix pseudolobata cortesianak nevezik. — Magyarul nevezzék nekem ! — Nem tehetjük nemes Podesta, már eddig két magyar nevet rondított el, tehát csak tudósaink terminus technicussá- val jelezzük. — Piutoxera vagyon pusztítót jelent, ugye bár? — Igen, csakhogy ha a plutos szót ezen lényre alkalmazzuk, nem csupán anyagi, de erkölcsi vagyont is kell alatta értenünk. — Értem. Tehát pénzt és becsületet egyaránt pusztít ! — De azt nem értem, hogy miért adták neki a pseudolobata melléknevet? Hiszen ha jól szemlélem ujjait valódi uszóhártyák kötik össze? — Az könyörgöm csak optikai csalódás, bizonyos fluidomok rezgenek ezen' lény uj- jai között, melynek vibratioi meglepően hasonlítanak az uszóhártyákhoz, ezen flui- dum pedig onnan fejlődött, hogy sokat foglalkozott a katona szabaditásokkal, mely alkalmakkal igen sok pénzt szokott elúsztatni. — Csodálatosan kancsarodott szennyes szinü körmei vannak ! — Azt, az osztrák papír moneták kisze- degetésére szokta használni. — Miért nevezik cortesiananak ? — Mivel fékezhetetlen ösztöneinél fogva folyton a választások után leselkedik. — Sajátszerü kígyó szemei vannak. — Evvel szokta áldozatait elszéditeni, mint a kígyók Indiában a madarakat. —- Mily étvágyat szokott egy választásnál kifejteni? — Harminczezer forintos vagyont sicherre lehet venni, hogy elúsztat. És nincs az a rentirozott egyén, ki két választást az ő rendezése alatt kibírhatna. — Akkor ez a szörny a nemzet legoszloposabb családait, teszi tönkre. És mégis megtűrik Önök ? — Igen bizony, mikor minden aljas dologra fel lehet használni. Tetszik látni ezt a zacskót a füle mögött, ezt hazugság- zsacskónak nevezik. Ebben kelti ki a hamis vádakat. Most szerencsére minden párt menekülni igyekszik tőle, azért hoztuk ide ajándékba. — Csak vigyék tova nemes barátaim, ne éljenek vissza őszinte igaz vendégszeretetünkkel, mi ifjúságunkat a szépre és jóra nem elrettentő példákkal, hanem nemes ideálokkal vezetjük. Mondják csak önök, nemes és szeretett barátaim, fejlődhettek volna-e az olasz nemzetben egy Michel Angelo, Rafael, Palestrina, Salvator Rosa, Dante, Tiziano, Manzoni, Canova, az irodalom, zene, festészet, szobrászat annyi ezer meg ezer kitűnőségei, ha az olasz fogjuk, az állam a nőket csak mostoha gyermekeikül tartotta. Daczára annak, hogy a megvett nő relative nagy mennyiségű hozományt s teljes bútorzatot hozott, még sem volt joga egy véka buzányi összeg felett sem életében sem holta után rendelkezni. De el már ti borús képek, lássunk már valami felemelőbb, valami vigasztalóbbat is; mert hölgyeink megsokallják a dolgot s jól összeszidnak! Hát már egyáltalában semmi jogaik, kiváltságaik, vagy örömeik sem voltak az akkor szegény nőknek, kérdi tőlem egyikmásik résztvevő hölgy. De hogy nem, az akkori hölgyek összes jogai kiváltságai s örömei kizárólag az otthonra ... s az otthon egyhangúságát elfeledtető s a férj bármily durva voltát jó részben kárpótoló . . . gyermekekre szorítkoztak. Korlátlan úrnő voltjgunaekonistisében s annak összes nőcselédjei felett; ez ugyan mindössze sem volt valami nagy tér jogainak gyakorlására, de a szegény nő teljesen meg volt evvel elegedve; valamint a madár, mely életének első perczétől a kalitka foglya volt s fogalma sincs, társainak, a természet egyszerű gyermekeinek, szabadsága, s boldogságáról ... ha ennie, innia van, elég boldog: ugy az akkor szegény nő is, — jobb sorsról nem tudva — amennyiben annyiban elégedett volt. De legnagyobbaknak tűnnek fel az ó-kori Augusztus hó 21. társadalom ily rémeket megtűrt volna valaha a maga kebelében ? ! (A váczi polgárok lehorgasztott fővel hurczoliák visz- sza az óriási bekötött üveget, a podesta pedig a jelenlevő patríciusokkal egyetemben áhitatos szemeket emelnek az ég felé, mintegy könyörögve Vácz jövőjéért.) * * * — Hogy hívják magát? — Zachranicsek Tamás. — Honnan való? — Sastyinból. — Talán Sasvárból. — Igen kérem alássan. — Hát ez az asszony kicsoda? _■ Ez az én feleségem, e’ meg kérem Mikulásból való. — Talán Liptó-Szt.-Miklósról ? — Az az kérem szépen. — Hát merre vándoroltak? — Lenn voltunk kérem Pesten. — Miért? — Napszámot kerestünk, mert a mi lakóvárosunkban épen semmi dolgot nem találtunk. — Hát akkor miértnem maradtak Pesten ? — De mikor kérem ott sem kaphattunk munkát. — Lehetetlen. — Annyi nép csődül o ia minden felülről, hogy a hatóság nem győzi őket eltávolítani és eltolonczoltatni. Mi is a szégyen elől menekültünk, nehogy eltolonczozzanak. — Most merre tartanak? — Atmennénk a réven a szigetségbe, mert már 2 nap óta nem ettünk, ha akadna ott munka. — Bizony kedves Jókay ur, jó lenne ezeket a dolgokat megszívlelni, legalább máskor kortesiából nem beszélne olyanokat mint, az idén Kassán, hogy az államadósságunkat a lakósok néhány napszámával könnyen lehetne törleszteni. * * * — He! atyafi! honnan hajtják kelmetek a bárányokat ? — Megtisztelőm á’ssán Várallyáról hajtanok biz azokat Sréter ő nagyságától. — Messze van az innen? — Biz a’ jó darab járóföld. — Aztán merre szándékoznak menni? — Bizony mi Szt.-Endrére meg Pomázra visszük őket nevelésbe a németek közé. * * * — Kelmetek, vidéken nem akadt annyi mezőség, hogy ezek a bárányok fel nevelődhettek volna. — Akadni, jó uram, akadt volna elég mező, ha mindjárt a mezőn fü nem akadt volna is, de mi tűrés tagadás, szorít a csizma bennünket, pénzmagra van szükségünk. — Talán bizony nem íesíik elég pénz- mag a maguk környékén? — Nem állja az uram a magyar embert, verje meg a ragya. — Honnan gondolja kelmed, hogy a németet jobban állja? — Hát instálom, mintha a németnek több sütnivalója volna vagy mi, mint a magyarnak, mert az nem hagyja magát annyi oldalról megránczigáitatni. * * * — Asszony hányat ád maga a kukuri- czából ? anyák akkor, ha azoknak a haza s gyermekeik iránt érzett szeretet -t tekintjük. Az ó-kor összes népei felett e tekintetben legjobban kitűnnek a római nők, kik hazájok- ért még gyermekeiket is szívesen vesztették el. Hogy mennyire szerették a római nők gyermekeiket, azt sok esettel tudnám bizonyítani, de legyen elég a Grachusok anyjára hivatkoznom, ki egy hozzá látogatóba jövő s óriási halmaz kincsekkel dicsekvő, s tőle is kincsei mennyisége s holléte felől tudakozó nőnek — behiván gyermekeit — igy felelt: „Itt vannak kincseim !“ De hogy a római nők nem csekélyebb szeretet, s lelkesedéssel ragaszkodtak a hazához is, mint gyermekeikhez, a sok közöl ez az egy példa is bizonyítja. Midőn egy római nőnek férje s 6 fia elveszett a csatában, utolsó s alig 14 éves fiát ezerszer is összecsókolta ily szókkal küldte a csatába: „Eredj s boszuld meg apádat s 6 testvéredet!“ 8 ugyanezen anya, midőn tudomására esett, hogy a halál öldöklő angyala ezen egj^etlen gyermekének sem kegyelmezett, megaczélozott szívvel csak ennyit mondott: „tudom, hogy halandót nemzettem.“ Ezzel befejezem fotografirozásaimat, s engedelmet kérek a m. t. hölgyektől, hogy rám, az itt-ott borús képekért, az igazság érdekében ne nehezteljenek. F .... e. „Tehát mégis csak elválhatott a nő férjétől ugy-e, miért nem mondta ezt elébb miért festette az ördögöt még feketébbre, mint valóban? karczoló ur,“ — von majd kérdőre valamelyik tisztelt olvasónőm. Csak írott malaszt e törvény hölgyeim a legtöbb esetben; azt hiszem, alig mert erre vállalkozni valamely nő még a törvény megengedte esetben is; mert az elválás megengedésének ideje alatt nem volt ám szabad még férjét elhagynia a nőnek! Az ó-kori nőknek minden lépését, tettét, s szavát úgy a férj, mint a törvény a legszigorúbban ellenőrizte. A nőnek, hogy a gyanú árnyékát is kikerülhesse, szobáját egyedül elhagynia soha sem volt szabad- Egész nap otthon volt gyermekeivel, s mig ő a nap legnagyobb részét nem asszonyi trécselésekkel, másokat szapuló pletykáva- val, de folytonos munkával tölti, addig férje a piaczon (forum) lebzselt, mely akkor a törvényhozás s a tudomány hirdetésének helye — nem mint most, a kofák s kufárok fedetlen börzéje — volt. A gunaekonistis ablakai soha, vagy csak rendkivül kevés háznál szolgáltak az ut- czára; mert az irigy s féltékeny férj nem akarta, hogy neje az ő távollétében csak kissé is szórakozhassék. Tehát serenádok, fensterpromenádok s ablak alatt való udvarlásokról szó sem lehetett ! Sok férjnek — leginkább a féltékenyebbeknek — még ez sem volt elég, hanem távoztukkor a nőlakosztály ajtaját gyűrűkkel le is pecsételték. Ugy-e ez már mégis scandalum hölgyeim s azok a szegény nők még fel sem lázadtak férjeik ellen?! Most hozna akár a legfőbb itélőszék is ilyen törvényt, tudom egy asszony sem hederitene rá, de többet mondok, ki kellene annak a bíróságnak vándorolni legalább is Amerikába! De a törvény nemcsak ily főbenjáró dolgokba avatkozott bele, parancsolt s tiltott olyan dolgokat is, melyek tulajdonképen a férjek jogkörébe tartoztak. Például: meg volt határozva, hogy a nőnek mint kell öltöznie, igy Plutarchos görög törvényhozó azt mondja: „A nők ha valahova utaznak, ne vigyenek magukkal több mint 3 ruhát s nem több mint az éhenhalástól megmentő eleséget: éjjel pedig egyáltalában nem vagy csak ugy utazhatnak, ha kocsijok mellett saját lányaik fáklyát visznek. Rendkivül szigorú volt a törvény olyan nővel szemben, ki esetleg tehetetlenné vált férjének nem volt segélyére s gyámolitására s ezen ápolást annyira kiterjesztették, hogy a férjet megvakulta esetére nejének kellett kezénél fogva vezetnie. Ez utóbbi törvény már olyat parancsol, amit a szegény nők ugy is megtettek volna maguktól is, csak legalább valami kedvezményben, vagy védelemben részesültek voltak az állam részéről, de mint ismét látni
