Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-08-14 / 7. szám
Vácz, 1887. VÁCZI HÍRLAP. Augusztus hó 14. — A városnak egy becsületes polgára sem kivánt ilyesmit Kegyelmes uramtól — Egyébként a mi jövedelmeim lesznek azokat első vonalban helybeli intézményekre fogom fordítani. — Erről is megvagyok győződve Kegyelmes uram. De mikor mindezt úgy kellene tenni, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. . — Ha szabadna tudnom, melyik esetben nem lakott jól a kecske? — A mostaniban sem ; meg a múltkoriban sem, mikor Kegyelmes uram az uradalom borait hectoliterenként 7 frt 50 krjával szintén idegeneknek elvesztegette. — Mit tehetek róla, ha gonosz tanácsadók férkőznek közelembe. — Kegyelmes uramnak nem kellene engedni, hogy oly emberek környékezzék meg jó szivét, kiknek őseit a báránysze- lidségii jó pásztor kikorbácsolta !! — Csillapuljon Ön jövőre tekintettel fogok lenni, hogy saját bárányaim fogai közül, valahogy idegenek ne rángassák ki a szénát. * * * — Górcsövi ur, ha meg nem sérteném kérdésemmel. Sejdit még ön valami keveset a leiró boncztanhoz? — Több mint félesztendőn keresztül hallgattam az öreg Scheuthauert. — Hiszen az a kórboncztant adja elő, és attól vajmi keveset profitirozhatott, mikor az az acut gyomorrom latot cholerának nézi. — Mihálkovich tanár urat szintén hallgattam vagy 3 hónapig. — Akkor bizonyára képes lesz Ön nekem megmondani, hogy egy felnőtt emberi testben mennyi a viz rész és mennyi a szilárd alkat rész ? — Egy 150 font súlyú emberben a viz rész kitesz 116 fontot, mig a szilárd részek csak 34 fontot tesznek ki. — Mit gondol ez a thesis mindenkire minden kivétel nélkül alkalmazható. — Epen nem. — Tudna Ön kivételes esetet fel mutatni. — Igen, például Durák urat, kiben alig hiszem, hogy a viz rész egy egész kilót kitenne. — Miből Ítéli azt? — No mert ő igazi sörös hordó, ki reggeltől estig szakadatlanul sört öntöget magába, nála tehát hasztalanul kutatunk viz részek után. * * * — Bruderkám látod a holdat ? — Hiszen csak nem vagyok vak. — És nem veszesz észre rajta semmi különöst ? — Mintha sáppadtabb lenne, vagy mi? — Az ám, a tegnapi holdfogyatkozás úgy látszik megártott neki. * * * —- Ugyan Csontos barátom mit találhatott fel az én szakácsném, hogy ily gondosan leteritett tálban küldte fel az asztalra? — Nem tudom én. Ha megengedi Két- házy ur leleplezem? — Tegye meg barátom . . . Nini főtt kukoricza! Ez vajmi nagy ritkaság még az idén. Ha nem csalódom csak alig aug. 6-dika lehet. — Nekem úgy tetszik, hogy már hetek óta árulják a piaczon. — Ez még drága étel, node megreszki- rozok egy félcsövet. — En kegyed engedelmével egész csövet fogok megenni. — Higyje meg Csontos barátom megárt, mert ez igen nehéz étel. — Mitől se tartson Kétházy ur megeszem hat csövet is a nélkül, hogy megártana. — Csaknem bomlott meg barátom Uram. Úgy látom, hogy jó lesz ezt a tálat újból lebontani. * * * — Te! — Nos?! — Valami van a levegőben. — Hogy ne volna. A rothadó szerves anyagokból folyton illának el a gázok, ezek pedig jól meg saturálják a levegőt. — De én erkölcsi rothadást szimatolok. — Nos mi volna az? — A mint beszélik, Szemetes hat rend- benyitó feljelentést tett a bíróságnál. — Olyan fajta embertől kitelik, nem találok benne semmi különöst. — De te ezt oly átkozott flegmával veszed. — Csak nem ettem bolond gombát, hogy olyan emberek sodromból kivegyenek. — Igen ám barátom, de a 48-asok ellen tették a feljelentést. — Akkor még nyugodtabb vagyok, azok becsületes emberek; azokat nem féltem semmiféle bíróságtól. — Igen, de tekintélyes embereket hur- czolnak meg minden ok nélkül. — Annál inkább beletörik Szemetes uram bicskája. — Beletörik . . . beletörik, de ez barátom nem elég az üdvösségre. Mit fog szólam a vidék, ha tisztességes elemeit, ami társadalmunk emberei minden oknélkül meo-Q hurczolják? — A vidéknek van magához való esze, tudja, hogy a váczi társadalom is olyan, mint a levegő, melyben az éltető éleny mellett mindenkor egészségtelen gázak is találhatók. — Igen, de ha a váczi társadalmat a levegőhöz hasonlítjuk, akkor utánoznia kell a levegő példáját is, mely az egészségtelen elemektől megszokott tisztitkoznilü * * * — Mit szólsz te barátom az olyan becsülethez a melynek reparatiojához évente két három fenyitő pör szükségeltetik? — Olyan a barátom, mint a mesebeli — tóba dobott gyűrű, melyet potyka nyelt el. — Mennyiben? — Nem veszett ugyan el egészben, csak a tulajdonosára nézve, hasznát azonban legfölebb is csak a halászok veszik. ÚJDONSÁGOK. Hagyományozás. Muslay Alojsia végrendeletei a hét folyamán liirdettettek ki- Az utolsó (érvényes) végrendeletben Vácz város kórháza javára hagyományozta Váczon a főutezán levő fél házát és egy negyed úrbéres telket. * A városi jegyzői állásra az eddig ismert pályázókon felül újabban pályázókul emlegettetnek: Ulrich István Kun- Félegyháza rendezett tanácsú város ezidő szerinti főjegyzője és J o ó Sándor Verőcze község jegyzője. * Polgármesterünknél múlt vasárnap (aug. 7. napján) a közgyűlés befejezte után tisztelgett Csávolszky József elnöklete alatt azon 5 tagú bizottság, melynek hivatása volt bizalmasan felkérni a polgármestert, hogy aggkorára és megviselt egészségi állapotára való tekintetből állásáról mondjon le. Csávolszky Jó zsef a bizottság vezetője és szónoka igen szép beszéd kíséretében tudomására hozta az öreg polgármesternek, hogy e bizottság tagjai, S annak megbízói mindenkor legjobb akarói Voltak öreg polgármesterüknek, és meg lehet győzölVp. hogy akkor is javát keresik, midőn neki az-állásáról való lemondást bizalmasan ajánlatba hozzák. A polgármester meghatottan hallgatta végig a szónok szavait és azok végeztével kijelentette, hogy ismervén törődöttségé- nek terheit állásától a bizottság kívánalmára bármikor megválni kész, ha a város megélhetését megfelelő nyugdíjjal biztosítja. Önkéntes tűzoltóink fiumei közgyűlésük alkalmából Fiume podesztájának egy termetes üveg bort visznek ajándékba. A mintegy 20 itezés üveg kosár fonással láttatott el, melyet Fehér- váry Ferencz kosárfonó készített, s nyakánál sárga réz karikák lesznek alkalmazva. hogy rudakon hordozható legyen. Az üvegre a varos (kék és vérveres) színeit ™.e “ d'az^ h°sa™szalag alkalmaztatok e felirattal: .A váczi önkéntes tűzV , k c.7 r 1 “ e podesztijának.“ A bor .Stefan Fém,ez vendég fogadós pinczéjeből való. — lüzollóink (lö önkéntes tűzoltó) B a n d a Marczi 13 tagból álló zenekara kíséretében f. hó 17. napján d. e. a .) ora J8 perczkor induló omnibusz vonattal utaznak el városunkból Budapesten at*6Lai?-. 26 ~27-naPján érkeznek vissza* Halálozás. Imrey Imre ny. gazda- íff lOnS».« éves korában meghalt. Halálától csaladja a következő svászielen test adta ki: „Alulírottak megtört szívvel jelentik a forrón szeretett férj, illetőleg atya, nagyatya, após és sógor Imrey Imre a váczi méltóságos és főtisztelendő id. alapitv. káptalan nyugalmazott gazdatisztjének folyó évi augusztus hó 10-én íeggeli fél 8 órakor, rövid szenvedés s a halotti szentségek ajtatos felvétele után életének 74-ik, legboldogabb házasságának 48-ik évében történt elhunytét. A boldogulnak földi maradványai Budapesten a róm. kath. vallás szertartásai szerint fognak beszenteltetni s onnan Váczra szállít tatván, pénteken, folyó hó 12 én, délután 5 órakor a het-kapolnabol az alvárosi sir- kertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig a boldogult lelki üdvéért szombaton, folyó hó 13- án, reggeli 7 órakor fog Váczon, a székes- egyházban a Mindenhatónak bemutattatni Budapest, 1887. augusztus 10-én. Béke poraira! Imrey-Scheehling Anna mint neje • Bodendorfer Imrey Erzsi, Imrey István’ özvegy Háj-Imrey Teréz mint gyermekei* Bodendorfer Gyula, Bodendorfer Géza, Imrey Margit, Imrey Kálmán, Mittelmann Ferencz, Háj Imre, Háj János, Háj Mihály mint unokái; Mittermanu-Homa Mária mint unoka menye ; özv. Imrey-Schechling Amália mint sógornő ; Bodendorfer Antal, Mihály mint veje; Imrey-Dömötör Jolán, özvegy Imrey-Valkay Julia mint menyei.u * Kis babák vizsgálata. A helybeli jótékonyczélu nőegyesület felügyelete alatt álló „kisded óvó“ intézetben folyó évi aug. 18. napján tartatik meg az évi vizsgálat. Kezdete 8 órakor. * Hazafi Veray János népköltő a városi kórházra újabban 1 forintot adományozott. * Uj Duna-fürdő. Vácz város tanácsa, mint iparhatóság „Endl A. és Honusz J. építkezési vállalkozó váczi czégnek megengedte, hogy Váczon a Dunán fürdőt állíthasson fel. Az idén azonban — azt hisz- szük — aligha lesz belőle valami. ' Mulatság. A „váczi lőegylet“ f. évi augusztus 15-dikén (hétfőn) saját helyiségében saját pénztára javára zártkörű táncz- mulatságot rendez. Kezdete esti 8 órakor. Belépő díj személyenkint 1 írt, családjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. * Lövészet. A lövő-egyesület a hármas ünnep alatt dij lövészetet tart. A dij lövészet mind a három ünnep délutánján 2 —G óra között fog megtartatni. Még egy példát a jóból s pedig a váczi csendéletből! A múlt farsangon egy kis-váczi ember félig-meddig Noé apánk sorsára jutott s nagyon is hajlandónak mutatkozott másokhoz simulni. Vezetőinek azon kérdésére, hol lakik ? hogy haza vezethessék, igy felelt : „Jézus Mária csak haza ne vigyenek ; mert agyon vág a feleségem!“ s a rósz nyelvek azt mondták rá, hogy a szegény ördögnek fogai felesége nevének hallatára is úgy vaczogtak, hogy no 1 De jónak látom már abban hagyni a rajzot és az egyszeri költővel elénekelni, hogy: „Engedelmet kérek, többet nem beszélek Mert a hölgyek megharagszanak.“ Nézzük, hogy miképen sikerül a fotogra- firozás a nők leány világából ? Az ókori lányok életegén vajmi gyéren ragyogtak öröm-csillagok. Alig élveztek csak valamicske jót is s nem nagyitok, ha azt mondom, hogy — kevesebb számú már akkor is humánus gondolkozásu apát kivéve — kevés lány volt szerencsés apja arczárói egy szerető mosolyt is lelophatni s még csak azzal a reménynyel sem kecsegtethették magukat, hogy kemény sorsuk asszonykorukban majd jobbra fordul, mert akkor is csak szúró — s minden érintkezéssel a férjnél kevesebb értékükre sőt esetleg semmitérőségübre figyelmeztető tövisek nyíltak utjokban. A lányok iskoláztatásáról, szó sem voll s pedig azon egyszerű okból, mert úgy gondolkodtak, hogy elég, ha leendő férjük fog tudni valamit, s hogy egyrészt mintegy figyelmeztessék őket, hogy a lányoknak, a leendő nőknek semmi Írásbeli tudományhoz nincs közük, más részt, hogy eleve hozzá szokjanak ama gondolathoz, hogy nekik asszony korukban teljesen férjök fejével lesz majd szabad gondolkozniok, ki feltétlen úr a háznál. S igy a szegény lány nagyratörő ambitió s uralkodási vágyaiból már előre gyököt vont a számitó apa. A szegény lány egész napon át anyjának lakóosztályában — a gunaekonitiszban — mely az apa lakóosztályától — az andronitistől — lehetőleg távol volt, — kellett munkálkodnia. — Munkássága a konyhai teendőkön kivül — fonás és varrásból állott s távol kellett magától tartania még azt a gondolatot is, hogy a család tagjain kivül valamely férfival habár leg- indifernsebb tárgyakról is beszélgethessen, sőt szerencséjének tarthatta a szegény, ha napközben fitestvéreivel beszélgethetett, mert ezeknek — főleg ha már felnőttebbek voltak — a gunaekonitiszok küszöbét átlépniük is tilos volt. „Oh, dehogy éltem volna abban a korban !“ — mondja majd egyik-másik olvasónőm. — „Akkor, hogy ismerkedtek meg a lányok a fiatal emberekkel, s hogy mentek férjhez ? — kérdi második-harmadik, tudja isten még hányadik. — Az udvarlásról meg a nyilvános mulatságokról, a lányok bemutatásáról fogalmok sem volt az akkori leánykáknak, úgy is hiába ismerkedtek volna meg a fiatal emberekkel, mert rendesen máshoz kellett férjhez menniük, mint akit megszerettek volna, mert szívtelen apáik nem engedtek választást az eladó lányoknak, hogy jobban elkeljenek. Jó, hogy nem tudják a hölgyek, hogy ki az a vakmerő, ki e kitételekkel mer élni „eladó lány“ s hogy „elkeljenek“, mert annak jaj volna; — de nem is mernék szemük közé nézni a t. hölgyeknek, ha tudnák, hogy én Írtam, pedig tisztelt hölgyeim „az eladó lány“ s az „elkelés“ szók, a szók legigazabb érteményében veendők ; mert a régi szívtelen zsarnok apák csakugyan eladták lányaikat a legtöbbet ígérőnek, bármily rút leendett is — pedig nem is pénzért, hanem valami más akár élelmi, akár más czikkért — ha a vevő az apának megtetszett; elannyira, hogy a szegény lány legtöbbször nem is tudta, hogy kiért teszi le pártáját . . . ! De csak volt valami appellata — kérdi valamelyik olvasónőm, — az apák eme zsarnoksága ellen? ! — Semmi, absolute semmi. — Az apa akarata szent és sérthetetlen volt. — Ha akarta leányát elgerget- hette, száműzhette, sőt — volt idő, hogy — meg is ölhette és még csak nem is várakozott rá nagy büntetés; mert az akkori időben a családapa volt papja, bírája családjának. Képzelhetni, hogy ilyen Összetukmált házasságnál, egy pár józanabb gondolkodású apával bíró családot kivéve, — nem is volt szeretet, gyöngédségről szó, de nem is akarta a vevő férj ezt, mert ő megvásárolt nejének feltétlen ura akart lenni s nem is akarta, hogy neje iránt érzett szeretet — s gyöngédség árán az uraság szerepéből kiessék. Magam is bevallom, hogy ez nagyon is sötét háttere az ókori nők különben is elég borús képének. — De ha szivükre teszszlik kezeinket, meg kell vallanunk, hogy e barbár szokások még a felvilágosult s finom érzékii 19. században is találnak követőkre, csakhogy most egészen más (inkább szenvedő) érteménye van, a mennyiben napjainkban is találkozik férfi, ki a nélkül, hogy látná aráját, egy-egy kecsegtető hirlapihirdetéssel, s legfeljebb a hozomány összegének felemlitése esetleg egydarab telekkönyvi kivonat társaságában küldött arczképpel is megelégszik s eljegyzn, illetve eladatja magának a hírből ismert szülők lányát. És a szegény lányka most is legtöbbször kénytelen felkarolni a rátukmált jó partiét s nejévé lenni annak, kit talán szivéből gyűlöl, vagy talán, kit csak azért nem gyűlöl, mert nem ismeri. Az eredmény ugyanaz. Hjah, hiába a családi érdekeknek fel lehet áldozni már a mai korban egy kis sympatiát, vagy antipatbiát! Különben majd összeszoknak, majd összetörődnek, mondják a szülők, de hát ki volna oly elmaradt gondolkozásu, hogy a mai emancipált korban oly nagy súlyt fektetne a szeretetre ? Meg jön az magától! (?) Oh átkozott megmetélyezett gondolkozás hány szegény leányt kergettél korai halálba ! Tehát nincs mit álmélkodniok hölgyeim az ókori apáknak lányaikkal szemben tanúsított szívtelen manipulátiói felett, vannak ám ami korunkban, mint láttuk ezekhez hasonló, sőt mégezifrább tünemények is! (Folytatjuk.)
