Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-08-14 / 7. szám
VÁCZI HÍRLAP Nagy indignatióval fogadta a közgyűlés a városi tanácsnak abbeli előterjesztését, melylyel a nagy- és kis-sörházi épületek helyreállításának biztosítása végett megtartott árlejtésről felvett jegyzőkönyvet — az árlejtés eredményének jóváhagyása végett — csak most mutatta be, mik o r m ár a kérdéses épületek helyre állíttattak, s így az árlejtés eredményének tárgyalásába való bocsájtkozás elkésett dolognak tekintendő. A közgyűlés azonban még sem akart ezúttal a fenforgó ügyből kifolyólag „Crimen laesae majestatist“ csinálni, s tekintettel arra, hogy a vállalkozó az építkezéseket 18 °/0 árengedéssel teljesítette, megelégedett azzal, hogy jövőre hasonló eljárás ellen tiltakozott, s tiltakozását jegyzőkönyvbe rendelte iktatni, egyebekben pedig kiküldötte a pénzügyi és gazdasági bizottságokat, hogy a teljesített munkálatokat esetleg szakértők meghallgatása mellett vizsgálja meg és vegye át, ha — jók, s tegyen eljárásáról jelentést. A tanácsot pedig utasította, hogy ezen átvétel előtt a vállalkozó járandóságait ki ne fizesse. Id. Varázsé j i Gásztáv, tudvalevőleg fia néh. itj. Varázséji Gusztáv, volt városi tanácsnok, után halotti negyed megadása iránt folyamodott a városhoz, — kérelmével azonban azon indokból, mert halotti negyedre még az állami tisztviselőkre vonatkozó szabályok értelmében is csak az özvegyek és a hátrahagyott árvák tarthatnának némi igényt, a megboldogult tanácsnok pedig ilyeneket hátra nem ha- gyott, elutasittatott. Hasonlólag elutasittatott Goldschmid Salamon kérelme is, a ki a város községi kötelékébe kérte magát felvétetni, mert ki nem mutatta azt, hogy a város megter- heltetése nélkül képes magát fentartani. A városi rendőrszemélyzet felesketését bejelentő tanácsi jelentés is tudomásul vétetvén, — a többféle városi építkezés és utcza kövezés érdemében tartott bizottsági jelentés tárgyalása pedig egy más közgyűlésre utasittatván — s ekként a tárgysorozat kimerittetvén — a közgyűlés szép csendben feloszlott, s képviselőink nagy része az eszmecserék folytatása végett a lövöldében vagy a nagy-sörházban keresett üdvülést. Helyes ! Régi szokás. Kár lenne, ha divatból kimenne. — A test is megköveteli a magáét. Vácz, 1887. A „Yáczi Hírlap“ tárczája. A nők helyzete a classikus hajdankorban s napjainkban. — Karczolat. — Meg vagyok győződve, hogy hölgyeink szentül hiszik, miszerint én e reclamos s legalább a czim után Ítélve majdnem tudományosnak ígérkező karczolatban a görögök, rómaiak s az akkor élt egyéb népek hölgyeinek a férfiakkal szemben kivívott fölénye, nagy hatásköre s tán világrenditő tetteiről fogok, — természetesen az ő előnyükre s magasztalásukra, — tudományosan s a legszigorúbb kritikával értekezni. Oh nem hölgyeim ! Ez a kihalt saison nem való ily tudományos vállalkozásokra. — Egyébként tán nem is volna jó — ilyen dolgot olyan alaposan tárgyaltatni. — Csak egy pár képet szándékozom lefotog- rafirozni minden rendszeres s tudományos ehablon nélkül az ókori nők leányvilágából, 3, házaséletéből, s itt-ott odaállítani egykét szerény czeruza-rajzot a hölgyek mai helyzetéből. Honny sóit, qui mai y pense 1 Érzem, hogy darázsfészekbe nyúltam s félek is meglehetősen; mert ha e képek a hölgyek előnyére ütnek ki, akkor a férfiak mondanak hízelgőnek s ütik hátamat, hogy miért kényeztetem el még jobban a nőket; ellenben ha a férfiak képe lesz derültebb h jobb hátterű, akkor meg e szép darázsok (pardonne, helyre fogom hozni hibámat 1) csipkednek meg; ilyeténképen tehát én miridenoHctre kritikus helyzetbe kerülök, Szabályrendelet az ebtartásról. 1. §. Minden ebtartó gazdának kötelessége kutyájára legszigorúbban felügyelni s felügyelteim, s a kutyája által okozott bárminemű károkért felelni. 2. §. Minden ebtulajdonos köteles ebének elegendő s megfelelő eledeléről, italáról s arról is gondoskodni, hogy ebei a hideg és nagy hőség ellen kellően védve legyenek. 3. §. A házőrző, mérgesebb természetű kutyák, a város és község belterületén nappalra lánczon tartandók, s éjjel is csak zárt udvarokon bocsáthatók szabadon. 4. §. Kutyák kínzása s ingerlése szigorúan tiltatik. 5. §. Kutyákat korcsmákba, vendéglőkbe, kávéházakba, vagy más ilyen nyilvános helyekre, továbbá szőllőkbe vagy más mezei munkához kivinni tilos, ha kivitetnek, nappal mindenkor megkötendők. 6. §. A vidékről és szomszéd községből, az eb tulajdonos nélkül bejövő s egyáltalában a község (város) területén található vadász és luxusebek kivételével minden kóbor eb, lehetőleg már a község (város) külterületén, az arra hivatott közegek (erdei s mezei kerülők, csőszök, gyepmesterek) által elpusztitandók, s a mennyiben a község (város) területén fo gatnak el, kivétel nélkül kiirtandók. 7. §. Azon ebek, melyeknek egészségi állapota gyanút kelt, a tulajdonos által kiirthatok, vagy az illetékes hatóságnál (városi rendőrkapitánynál, vagy községi előjáróságnál) haladéktalanul bejelentem dók. A hatóság köteles a gyanús állatot a városi, vagy járási állatorvos által azonnal megvizsgáltatni. Ha az eb veszettnek ismertetik fel, azonnal kiirtandó, ha pedig az ebdüh gyanúja forog fenn, a gyanús eb a tulajdonos kívánságára és költségére alkalmas helyiségben orvosi felügyelet alá helyeztetik, s a megfigyelés ered ményéhez képest vagy kiirtatik, vagy pedig a felmerült tartási költségek megfizetése után, tulajdonosának visszaadatik. 8. §. A tartási költségek közigazgatási végrehajtás utján behajthatok. 9. §. Mihelyt valakinek tudomására jut, hogy a község (város) területén veszett, vagy düh-gyanus eb létezik, köteles azt a községi (városi) hatóságnak haladéktalanul bejelenteni, s a hatóság (községi vagy városi) köteles a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni. 10. §. Ha valamely kutyán az ebdüh kitör, az azon környékbeli kutyák, különösen pedig azok, melyekkel a dühös állat netán érintkezett, vagy megmaratott, hatóságilag azonnal megvizsgálan- dók s a kellő óvintézkedések megteendők. 11. §. Mihelyt a hatóság közhírré teszi, hogy a község (város) területén veszett, vagy düh-gyanus kutya lézik, köteles minden ebtulajdonos kutyáját mindaddig zárva vagy kötve tartani, mig a hatóság közhírré nem teszi, hogy a veszett eb elpusztittatott. 12. §. Ha valamely veszett, vagy gyanús eb valamely kisebb értékű állatot, de van reményem, hogy a férjeknek, nem lesz okuk hízelgőnek mondani, a hölgyek pedig észrevévén, hogy a legsötétebb képeknél is igyekszem legalább vig hátteret fösteni . . . szelíd méhecskékké válnak ! Elismert dolog az, hogy a népek műveltségének egyéb tényezők közt legbiztosabb jele s mintegy mértéke ezeknek a gyöngébb nemmel szemben tanúsított bá násmódja elannyira, hogy ama kort is, melyet tudományos törekvése s szellemi téren tán zászlóvivői szerepéért classikus- nak, műveltnek mondanánk, barbárnak műveletlennek kell neveznünk ép azért, mert a nőket nem tisztelte, sőt semmibe sem vette. Ez alapon az egész ókor népeit, (egy-kettő kivételével) műveletleneknek bélyegezzük, s ki merjük mondani, hogy a nők tisztelete csak a kereszténységnek köszönhető, melynek Mária-kultusza a nők legmagasb fokú s legmegtisztultabb érte- ményében vett tiszteletének gyúpontja. — Azóta ismerik el, hogy a nők a társadalom nemtőiül tekintendők, kikkel úgy kell bánnunk, mint a szép himes pillangókkal, melyek a durva ujjak gyöngédtelen érintésére elvesztik himporukat s szépségüket. A mi az azúrkék ég csillag nélkül, a mi a tiszta forrás játszian ficzánkoló halak nélkül, a mi a kert szemet, szivet s lelket egyként elbájoló virágok nélkül, s végre a mi a Sahara sivatag a fáradt utasnak üdítő vízzel és pázsittal kedveskedő oáz nélkül, az az élet színpadán szereplő férfi élete a prózai számitó s rideg világban az életet megédesítő s a bánatkönnyeket részvétteljes szeretettel letörlő nő s e szerepre teremtett, — hiszem, szipl. csekélyebb értékű kutyát vagy macskát mart meg, ezen állat azonnal elpusztítandó. Ha pedig a megmart állatok nagyobb- értéküek, pl. szarvasmarha, ló stb. akkor a megmart lovak 4, juh, kecske és sertések 3 hónapig, értékesebb kutya pedig 40 napig rendőri felügyelet s állatorvosi megfigyelés alá helyezendők. 13. §. A megmart állatokon veszettség kitörése esetében az állatok különbség nélkül elpusztitandók s bőrük keresztmetszések által hasznavehetetlenné tétel s pl. oltatlan mész, gáliczkö, cárból stb. kellő fertőtlenítés után szabályszerűen 2 (két) méter mélyen elásandók. 14. §. Veszett vagy düh-gyanus eb által megmart ló és szarvasmarha 4, juh, kecske és sertés pedig 3 hó letelte előtt el nem adható se le nem vágható. 15. §. A veszett állatok teje s húsa, szőre, szóval minden egyébként használtatni szokott része megsemmisítendő. 16. §. A veszett állat által használt helyiségek szorgosan kitisztitandók, fekhelyének földalapzata legalább félméter mélységre kiásandó és száraz földdel fel- töltendő mig* a kiásott föld egy félre eső helyre hordva 2 méter mélységre elásandó. — Ha az ebfallal érintkezett, a fal levakartatván, újólag bemeszelendő, vagy más módon fertőtlenítendő, kivévén a vastárgyakat, melyek fehér izzásig való hevítés által fertőtlenitendők. 17. §. Ha valamely veszett — gyanuseb vagy más állat előbb üttetett agyon, semhogy a dühÖsség rajta szakértőileg megállapittatott volna, a kórisme megálla- pithatása végett a hulla a tiszti állatorvos által felbonczolandó. 18. §. A községi elöljárók (városi polgármesterek) kötelesek évnegyedenként a községekben (városokban) előfordult ebdüh esetekről a megyei alispánhoz (a járási főszolgabirák utján) kimerítendő jelentést tenni. 19. §. Az ezen szabályrendelet ellen vétők vagy cselekvők, amennyiben cselekedetük vagy mulasztásuk az 1879. évi 40. t.-cz. 86. és 102. §-ban minősített kihágást nem képezne, 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, s a pénzbüntetés be nem hajthatása esetében 5 napig terjedhető elzárással büntetendők. 20. §. A pénzbüntetés behajtása, mily czélra leendő fordítása, úgy a bírói illetőségre nézve a megye bizottsági közgyűlés által 300/kih. 1885. szám alatt alkotott szabályrendelet első részének intézkedései az irányadók. 596|kgy. 1886. Ezen szabályrendelet Pest-Pilis-Solt-Iviskun megye közönségének Bpesten 1886. évi julius hó 14-én folytatva tartott bizottsági évnegyedes közgyűlésében elfogadtatott, illetve jó váhagyatott. Jegyzetté és kiadta: Fazekas Ágost s. k. megyei aljegyző. Magyar királyi belügyminiszter 11272/11. sz. Ezen szabályrendeletet az 1879. évi XI. t.-cz. 5. §-a alapján ezennel azon megjegyzéssel erősítem meg, hogy a „nappal“ szó az 5-ik §-ba az itteni hivatalos tollal szuratott közbe. vesen vállalkozó — feslő virág-bimbók s nyíló rózsák, a lányok nélkül, — de sietek hozzá tenni, hogy ezen bókokat egy amerikai iró mondja s igy legalább a hizelgés bűne alól fölmentetem. Ebből láthatják a m. t. hölgyek, hogy nem vagyok nőgyülölő ............Egyébként el is kele egy kis renommeét is csinálni magamnak. Ha majd a borús képekre kerül a sor, lesz mire hivatkoznom. Mondám, hogy az ókor barbár volt, de ezt be is kell bizonyítanom. A nők a K. e. élt görögöknél s rómaiaknál, nemcsak hogy fel nem emelkedhettek az őket megillető tisztelet magaslatára, de leplezetlenül ki kell jelentenem, hogy a tisztelet hőmérőjének teljes fagypontján állottak s annyira kevésbe vétettek, hogy akármiféle pitogya ember is űzhetett velők szarkasztikus tréfákat. — így egy jött-ment színész Sophokles tragédiairónak egy darabjában 3—4 ezer) ember előtt nyíltan szemökre vetette a nőknek, hogy semmit sem érnek, hogy ők csak nyűgjei a férjeknek, s hogy egy férj többet ér ezer nőnél. Sok esetet hozhatnék fel állításom beiga- zolására, de csak egy nagy német kritikus szavait idézem, ki a nők helyzetét szomorú igazságossággal igy jellemzi: Fassen wir alles zusammen, so ergibt sich kein ande res Resultat, als die Frauen in Alterthum ein Opfer des natürlichen Egoismus der Männer waren. (Foglaljunk mindent össze s be kell vallanunk, hogy az ókorban a nők férjeik természeti önosségének áldozatai voltak.) Azt hiszem, e néhány sor a legtisztább világításba helyezi az ókori nők helyzetét. Augusztus hó 14. Budapesten 1887. évi február hó 24-én. A miniszter helyett Beniczky sk. államtitkár. (P. H.) Apróságok. — Talán vadkörtébe harapott tisztelt Hirszagló barátom, hogy oly neki keseredett arezot vág? — Ha nadragulyába haraptam volna, akkor sem vághatnék fancsalodottabb képet. — Vallja már meg, ki keserítette meg oly nagyon ? — Nem kisebb ur Kegy el mes uramnál! — Nem emlékszem, hogy Hirszagló barátom szántásába valahol betapostam volna. — Pedig mégis úgy áll a dolog. — Hogy hogy ? — Lássa Kegyelmes uram, minek volt az, hogy a korcsma-regalét teljesen idegennek adta ki, holott a kívánt árt a képviselő testület is szivesörömest megadta volna Kegyelmes uramnak? — Őszintén szólva kevés szinpathiát érzek e torzsalkodó testület iránt. Nagy pi- páju, de kevés vágott dohányu embe reknek találom őket, minden fejnélkül. — Akkor talált volna a város polgársága, saját hivei között kifogástalan, becsületes embereket, kik pontosan kielégítették volna Kegyelmes uramat. — Hát miért borsódzik önnek a háta az idegentől? — Azért, mert én az ily fajta idegent vándor hernyónak tekintem, mely lerág és lekoppaszt egész a torzsáig mindent. — Nem hiszem, hogy a szerződés erején túl mehetne s valami károsat tehetne. — De a szerződés korlátain belől is csinálhat felszámithatatlan bárokat. — Például? — Például felsrófolhatja az albérleteket 50—60 százalékkal. — És még? — Zaklatásoknak fogja kitenni a helybeli termelőket. — Mindezt megtette volna — azt hiszem — a helybeli bérlő is. — Ennek alkalmazkodnia kellett volna a helybeli viszonyokhoz, ha a helybeli polgárok között kívánt volna megmaradni — és utoljára is a bérlet jövedelmeit nem gyűrte volna zsebre és nem vitte volna el, — hanem itt köztünk költötte volna el. Mig most?! — Mig most kitörülik a szemünket és koppan a szemünk saját garasaink után. — Nekem első sorban saját javadalmaim nagyobb jövedelmezőségét kell tekintenem, nem nézhettem egykedvű képpel, hogy továbbra is Csáky szalmája maradjon. „ Actio-reactionem parit,“ — ami magyarul annyit tesz, hogy minden hatás a ellenhatást szül. Bezzeg máskép állnak fi most az actiák ! Akkor a férfi volt min- -< den, a nő semmi . . . Most a nő legtöbb- -< szőr minden, a férfi meg, Isten bocsá’ bű- -i nőmet, de kimondom, hogy csak valami. De a nők e hatalmokat oly szépen tudják fi gyakorolni, hogy a férjek látszólag minden hatalom birtokában vannak s alig ve- -9 szik észre, hogy mennyire függnek nejeiktől és hogy ezek gyöngéden és szépszeré- -9' vei, néha szemrehányások s olykor-olykor io jól inscenirozott görcsök s ájulások által 1 jb őket szelíden bár, de elég biztosan a nőuralom gyöngének látszó, de nagyon is er nehéz igájába hajtják. Iga! . . . Szép szó ez, de máskép hív -vj ják ezt manapság .......úgy, hogy „papucskormány.“ De vigasztalódjanak ezen ab- dj solutistikus kormány-formát élvező fér- -ié jecskék, — nem úttörők ők már e téren. Voltak ilyen hősök már a rómaiknál és eé görögöknél is. Hogy mi az a papucs-kormány, — azt hosszasau nem merem elemezgetni, de nem is tudnám visszavezetni jogi utón genesisére, de azt még sem áll hatom meg, hogy a papucs-hősök illusztrálására egy-két eccla- tans példát fél ne hozzak, s igy theoria helyett praxissal ne szolgáljak. Midőn egykor Péter barátunk megláto- gatá Pál nős barátját, ezt az ágy alatt (elbújva) találta. Kérdvén tőle, hogy mit csinál ott, azt a feleletet kapta, hogy : „Gyakorlom férfi jogaimat s odamentem, a hova nőm küldött.“ Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár I
