Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-08-07 / 6. szám

bemutatni és hogy zavar ne támadjon, külön mázsáltatni.

12- szer. A megvett gabonát tartozik a vevő — délelőttit déli 12 óráig — a délutánit délután 4 óráig átvenni, felhagyatván az átvételre nézve külön egyezkedés.

13- szor. Jogában áll mindenkinek a vétel és az eladás, azonban közvetítőként csak az szerepelhet, kinek iparhatósági engedélye, és megbizólevele van, kikre megjegyeztetik, hogy egyedül a heti és országos vásár helyén vásárolhatnak.

14- szer. A meg'bizó megbízottjáért, vagy alkuszáért megbízása erejéig felelős, kétséges, vagy érthetlen megbízólevél kiadása esetén pedig a megbízólevél általános megbízásnak tekintetik és aszerint fog ellenében panasz esetén intézkedés tétetni.

15- ször. Oly megbízott, ki megbízottja bizalmával visszaél, ebbeliképességétazon- nal elveszti, azonfelül birság, esetleg fogsággal büntettetik és fenmarad mindenesetre megbízójának ellenében támasztható kártérítési keresete.

16- szor. Ezen rendszabályok áthágása rendőri utón pénzbírsággal esetleg megfelelő letartóztatással fenyittetnek, meg- jegyezvén itt, hogy a városi szabályrendelet 4-ik fejezetében megszabott módon a rendőrkapitányság által fognak elintéz- tetni.

Kelt Váczon, 1874. julius 20-án.

Réty Ignácz Regele Károly

polgármester s. k. jegyző, s. k.

Vácz, 1887.

Apróságok,

— Aranyos Olgám, több mint másfél óra óta lesek rád ablakomból, már-már türelmemet kezdém veszteni, lépj be csak hozzám egy perezre.

— Lehetetlen most édes Gyémántom. Lásd majd 3 órát töltöttem a fürdőben, nagyon fog boszankodni a mama, ha még tovább is váratnom kell magamra.

— Csak egy perezre kérlek édes Aranyom, roppant fontos közlendőim vannak veled.

— Páh ! Itt vagyok Gyémántom, most az egyszer röviden végezz, tudom te sem akarnád, hogy kikapjak odahaza.

— Jaj Lelkem ! Nesze olvasd a fővárosi lapokat, tudom elolvadsz az örömtől és a honleányi büszkeségtől.

— Alit gondolsz egy óra is kevés volna, hogy az egész lapot keresztül átolvassam.

— Aranyom, csak a franczensbádi fürA „Yáczi Hírlap“ tárczája.

Rí a czigány hegedűje.

(Románcz)

Rí a czigány hegedűje — Nagy a mulatóknak kedve —

Mulat, vigad az uraság,

Majd kirúgja a ház falát.

Étel, ital az asztalon.

Alig fér el, olyan halom,

Mulat, vigad a társaság,

Majd kirúgják a ház falát.

Egyszer a czinbalom szóba,

Bele. sír oly imaforma:

„Jó uraim, az Istenért Segítsék az árva szegényt!'

„Segítsenek segítsenek Mert éhezem, mert elveszek!“

Szólt egy halvány, beteg fiú S még többet szóit arczán a bú.

Meghallotta az uras ág,

S a szolgához oda kiált;

„Mit keres itt e rossz kölyök V Ilajitsd ki a kapu fölött!"

l)e jobb lelkű volt, a szolga,

Az éhezőt karon fogta,

S igy szólt: im’ egy két garasom, Utolsó, de neked adom............!

„A jó Isten fizesse meg I“

Össze rogyva szólt a beteg. ■*—

Mi ölte meg ? én nem tudom,

Az éhség-e vagy fájdalom............

Szól a czigány hegedűje,

Híj a torony csengetyűje :

Ott az urak mulatoznak,

Itt koldusra harangoznak . .

kodni délelőtt két órát, délután pedig három óra hosszat.

— Igen uram, de én sem nem dohányzóm, sem nem kártyázom.

— Semmi ellentmondás. Naponként 5 óra tartózkodás a magyarországi kaszinók légkörében, okvetlenül elógja Önt ó altatni.

Esedezem uram hazánk nagy fia Széchényi, kinek emlékezete áldott legyen a hol egy talpalatnyi magyar föld van, nem igy contemplálta a casinókat!?!

— Jegyezze meg kedves Barátom, hogy a mai gyász-magyarkák önzése, közönye és hiú gőgje már semmit sem hederit a nagy Széchenyi contemplatióira. És Ón áldhatja a gondviselést, ha a nagy ember hazafiui alkotásai még elfajzásaiban is beválnak valamire.

Augusztus h<5 7.

VÁCZI hírlap.

dői levelet olvasd el itt a harmadik hasábon ott van egész gyönyörünk és büszkeségünk.

— De lásd kedves Friczikém egészen felizgattál, nem vagyok képes nyugodtan olvasni, meg időm sincs hozzá, mond el élőszóval mi van benne.

— jaj Lelkem azt csak olvasnod kellene. így el sem képzelheted derék hon- leányink, mily óriási hódításokat és dicsőséget aratnak a fürdő-sétányokon, mintaszerű, kifogástalan öltözékeikkel tul- szárnyalják nemcsak a bécsi, de a legelegánsabb párisi hölgyeket is, míg azok a fád angol asszonyok egyszerű, minden disznélküli koczkás vászon-ruhákba öltözködnek.

— Jaj Aranyom mért nem lehetünk mi is ottan.

— Paff!!!

— Jaj! de megrezzentem édes Kriti bácsi, maga van itt ? Egészen megijesztett hirtelen megjelenésével.

— Itt vagyok én már éd’s angyalom vagy 5 percze és orczapirulva hallgatám esztelen fecsegéseiteket.

— Nono Kriti bácsi, maga mindig olyan mogorva, szüntelen összeránczolt homlokkal jár. Alaga nem volna büszke derék honleányaink diadalaira ?

— Epen nem ! Sőt boszankodom reájok, mert jól jegyezzétek meg, az angol egyszerűség szüli az angol fontokat, mely legsúlyosabb pénze a világnak és bizonyára legkedvesebb tárgya sok férfi szemnek, mig az a lengő-bengő párisi franczia pipere végzetes röperőt ád a mi pénzünk nek, elriasztja ifjainkat a családi tűzhely megalapításától.

*

* x

(Szintér : Páris, Pasteur műterme.)

— iV mai villám-vonattal érkeztem Pá- risba Kelet-Európából.

— Isten hozta Önt, szenvedő barátom. Terjeszsze elő Ön az orvosi kórrajzot és a veszett eb hiteles boneztani jegyzőkönyvét.-— Orvos ur ! Nem mart meg engem a veszett kutya.- Csak tudni fogja Ön, hogy kizárólag a megmartak gyógyításával foglalkozom és ezek száma is oly irtózatosan nagy, hogy már erőm lankadni kezd a gyógykezelésben.

— Irgalom Uram, én már a megmar taknál is szerencsétlenebb vagyok és méltóbb a szánakozásra, már évek óta gyó- gyithatlan álmatlanságban szenvedek.

— Reményiem csak consultált Ön hazája szakembereivel.

— A mi tekintélyt Bukarest, Budapest, Bécs, Berlin az orvosi téren csak felmutathat, mind felkerestem és fizettem őket, mint egy nábób, de gyógykezelé- seik eredménytelen volt.

— Csodálatos !

.. Éltem aleopathiával, homeopathiaval, hydropathiával, omopathiaval, xero- pathiával, galvano-electricopathiával és szenvedéseim nem enyhültek.

— Megfoghatatlan !

— Adagoltam chelidont, sambucust, sta- physagriát, grafitesl,'calcareat, cocculust, pulsatillát, rhododendrot, psorinl, mind nem használt semmit.

— I alán ópiummal kellett volna kísérletet tenni.

— Megpróbáltam azt is, sőt a chinát és morpheumot is. Egész gyógyszertárakat pusztítottam el, az eredmény az lett, hogy idegrendszerem teljesen felbomlott.

— Akkor hypnotheusálni kellett volna Önt.

— Voltam uram Drynel, Cumberland- nál, mindannyinál a hány ily fajta csaló csak van a világon -— megundorodtam tőlök.

— Szánom Önt uram.

— Azért menekültem az Ön emberbaráti nagy szivéhez, hogy az ön kezeügyé- nél csak lesz valamiféle virus, melylyel beójtva végre elszenderedhetem.

— Hjah ! Barátom nem kecsegtetem magamat azzal, hogy az európai tudományosságnak valaha sikerülne a makacs álmatlanság ellen foganatos vírust előállíthatni, mivel ennek alanya tudvalevőleg csak a lajhár lehetne. Ez a szerencsétlen állat pedig legalább is eredeti kiadásban Európában nem található.

— xVkkor uram én végkép elvagyok veszve.

—- De nem. Van egy mentőgondolatom ön számára. Alondja csak kérem meszire lakik Ön Magyarországtól ?- Uram én magyar vagyok és Ala- gyarországban lakom.

— Akkor Ön meg van mentve.

— Az Ön szavaira kezdek fellélegzeni.

— Vissza fog Ön térni Alagyaroszágba és ha esetleg- ön mezei, lakos, lakot fog' 0n bérelni oly magyarországi kis városban, melynek legalább egy vagy esetleg két kaszinója van.

— Értem uram.

— És ezen kaszinókban fog Ön tartozRegele Károly.

Régi ember. Sok szép időt élt keresztül. Ismeri mindenki, s ő is ismer mindenkit. Tudja, kinek ki volt az apja-anyja, kik voltak testvérei, sógorai, rokonai. Tudja, ki hol lakott s mikor halt meg. Tudja, melyik ház kié volt, s azután ki vette meg, vagy ki örökölte el.

Kerekded arczát mérsékelten magas homloka disziti és szürke színtelen szemeit ritka őszes szemöldök koronája fedi. Hajdan dús hajzata ma már meglehetősen megritkult s emellé meg is őszült. Pedretlen rövid sűrű hajsza és kurtára vágott teljes szakálla a hosszan tartott tisztes munka alatt teljesen megfehéredett. Homlokának kevés ráncza hol kisimul, hol összehuzódik, amint lelke kiderül, vagy beborul. Fiatalkori nyalka termete kissé meghajlott s vállait beszéd közben akarva nem akarva rángatja merő szokásból. Közép magas csontjait alakjának zömöksége domborítja ki. Egész megjelenése első tekintetre azt az embert állítja elénk, akit bízvást „Uram Báty ám“-nak szállíthatunk.

Mindenkor csendes, szelíd, jószivü, tevékeny hivatalnok volt. A nagy politikával vékony-keveset törődött. Összes idejét a munkásságnak szentelte. Felebbvalói iránti tiszteletről és engedelmességről soha meg nem feledkezett. Mindenkinek szeretett eleget tenni, s legfeljebb dünnyögütt, ha szaporán zaklatták. Hivatalában keve set adott a rangra. Önmaga is elvégezte a szolga dolgát, ha az lustálkodott. Dolgozott alantos közegei helyett is, ha kényelmetlennek találta a parancsolást. Becsületes tisztakezii hivatalnoknak ismerte

mindenki, bár a nyilvántartás pontosságával gyakran hadi lábon állott. Belefogott mindenbe. Nem félt a dologtól. De sokszor öt-hat dolga is félben állott, mert a legújabb sürgetésnek legelőször szeretett volna megfelelni és épen ez volt gyakran az oka annak, hogy négy-öt megkezdett dolga is befejezetlen maradt. Kitűnő emlékező tehetsége ritkán hagyta cserben. Tudta könyv nélkül az egyes ügydarabok hollétét, állapotát. Tudta mit hová tett és mit hol Elejtett. 0 volt utóbbi időben a városi levéltár őre és (nem épen nagy érdemére) egyetlen ismerője. Keveset értek a kezelési könyvek az ő emlékezete nélkül. Ő volt az irattár élő mutatója.

Született Váczon 1822. év október 22. napján. Atyja Regele Ferencz asztalos mester, anyja Bódi Julianna volt. Iskolai tanulmányait p’/2 éves korában kezdette meg és a váczi rom. kath. lyceum bölcsészeti osztályával 1810. év julius havában 18 éves korában be is végezte. A bölcsészeti osztályban tanárai voltak: Janikovits Alajos, a vallástan rendes tanára és hitszónok, Purgstalier Cal. József, a bölcsészet, Laponyi Alajos a mennyiségtan, Kardhordó Ambrus a történet és JSchirk- huber Móricz a bölcsészet és a mezőgaz- gazdaság tanára.

Átélt ezután sok változást. Munkásságát a gazdászatin kezdette és a jegyzőin végezte. De tanulmányozásra többé nem adta fejét.

Alig fejezte be iskolai tanulmányait, még ugyanazon (1840) év augusztus havának' végén a Grassalkovich Antal herezeg gedellői uradalmaihoz tartozott Örkényi tiszttartóságnál nyert gazdászati gyakor*

* x

— Szerencsés jó napot kívánok.- Adjon Isten. -— No mi baj atyafi?

Én vónék instálom a váczi révész gazda.

Ismerem. Van valami dolga velem ?

— Hát a minapában azt tetszett kérdezni, hogy mennyit fizetnek egy embertől, és mennyit egy sertéstől az átkelésért?

— Igen, hát maga megmondta, hogy egyiktől úgy, mint a másiktól 2 krt.

— Instálom alásan én úgy fundáltam ki, hogy sokkal jobban fogja magát kivenni, ha az embertől tisztesség okáért ezután 3 krt szedek.

*

x X

— Uram vádolva van, hogy Bájalak urat összegazemberezte volna.

— Lehetetlen.

— De igen.

— Es mivel igazolja ő a terhiemre rótt vádbeli cselekményt?

— Két kifogástalan tanúval.

— Akkor még inkább lehetetlen, mert nekem az ö tanúival szemben döntő el- lenbizonyitékaim vannak.

— Terjeszsze azokat elő, különben kénytelen lennék Önt, mint bíró L00 frt birságban elmarasztalni.

— Biró ur, hogy gazembereMem volna én Bájalak urat össze, midőn, mint tetszik látni, oly s z é t á 1 1 ó karika lábai vannak ?

*

* x

— Hol loptad ?

— Alit?

— Azt a derengő mosolyt, mely oly

noki minőségben alkalmaztatást. Ivét' esztendeig (1842. év augusztus haváig) volt ezen alkalmaztatásban és szolgálatából, hol a „reá bízott írásbeli és gazdasági foglalkozások végrehajtásában (magát) ipar- kodónak, szorgalmasnak és alkalmatosnak tanúsította,“ „önkérelme következtében bocsájtatott el.“

Ezután szülővárosához folyamodott állomásért és Vácz város tanácsának, Vaizer József biró, Ruczmózer Ferencz 'polgármester, Czech József, Pálik Mátyás, Guba Antal és Suli aj da János (utóbb hétszemélyes táblai biró) tanácsnokok jelenlétében 1842. évi október 29. napján tartott ülésén a „folyamodó, mint helybeli születésű, de külömben is jó magaviseletéi ifjú kérése elfogadásra érdemesnek találtatván, a városi írnokok sorába felvétetett.“

Majd 1847. évi junius 19. napján „az aljegyzői hivatal többágú eljárásai által felettébb elfoglalva lévén az eddig (az al

jegyző) gondviselése alatt volt per tár

....

egy írnok közvetlen gondviselése és felelőssége alá adatni rendeltetett;“ és „minthogy ezen pertári kötelesség a hivatalbani szorgalmasabb eljárást és pontosságot igényelne, ezen hivatal hasonló magaviseletéről ismert Regele Károly Írnokra Hibáztatott.“

Utóbb 1848. évi október 10. napján Szalkay (Schaedl) Jakab, a hadnagyi hivatal kisegítésére kirendelt írnok, hivatalát letevén — irnoki hivatalának megtartása mellett Kovách János hadnagy mellé a segéd hadnagyi tisztség ellátására rendeltetett. ki.

A szabadság harcz alatt kényes, sokszor nehéz állása volt a szegény tiszteletbeli

Szegvári.