Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-08-07 / 6. szám

I. ÉVFOLYAM.

6. szám.

VÁCZ, 1887. AUGUSZTUS 7.

VACZI HIRLA

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési ára:

helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel

egész évre ..................................... « frt — kr.

fél évre ........................................... 3 » — »

negyed évre...................................... 1 » 50 »

Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.)

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal :

Vácz, Duna-sor 587. szám alatt.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak.

Hirdetések :

sora (négy hasábos garmond sor)

Nyilt-tér : sora kr.

Bélyeg- illeték : minden bcigtatásnál

..............

A nyugta-bélyeg kü 1 ön fizeten

JtO kr.

Hol és mikép fásitsunk?

Magyarország gabnatermése mintegy 400 millió forint értéket képvisel, nem számítva le a fuvart, alkuszdijat, termelési költségeket. Tessék most ebből levonni 187 millió hadi kiadást, raéltóztassék leszámolni 2900 millió államadósságunk 6°/0 kamatait, oda lyukadunk ki számadatunkkal, hogy mint gyermekkorunkban tanultuk az iskolában: czifra a czifrából marad czifra. Igaz, hogy ezenczifrán felül még ott van a káposzta, bab, burgonya stb. termésünk, de erre is rátátja száját belkormányzatunk, közigazgatásunk és még saját szájunk is megállitja a maga harapni valóját.

No ha most már csak épen annyi egészséges siitnivalónk is van, mennyit a szilaj balhási határkerülőben fel kell tételeznünk, be kell látnunk, hogy az idők méhében muszáj valaminek megfogamzani. Ebben a szélcsendben pedig mely az idők fogamzásait megelőzi, okosabban aligha cselekedhe- tik a magyar ember, mintha ősi szokás szerint rendbe szedi a gubáját és tarisznyáját.

Mi se sokat tépelődjünk a múlt idők mulasztásai fölött, ne vitatkozzunk, hogy a nemzetgazdaság tanai szerint községi háztartásunkban hol kellett volna feltartó zsilipeket, gyiijtőmedenczéket alkalmaznunk, felszívó csöveket elhelyeznünk, dús terméssel kecsegtető vetőmagot széthintenünk. Addig is, mig észben, erőben és érzelemben jobban összeverődhetünk, ha ugyan még összeverődhetünk, egyezzünk meg abban, hogy városunk legközelebbi jövője, közvetlen jóléte attól függ, ha a közeli fővárosnak kellemes tartózkodó-helyéül, nyaralójául varázsolhatjuk.

Ezt a tételt pedig csak úgy fogadhatjuk el, ha mindnyájan beleegyezünk abba is, hogy okvetlenül fásitanuk kell.

De nem elég rendszer nélkül befásitanunk mindent, hübele Balázs módjára fákkal ültetni tele utczákat és tereket, hanem azt úgy kell elrendeznünk, hogy a mit bölcs takarékossággal elültetünk, az által minél tetszetősb külsőt adjunk a városnak. Ezen tetszetős külső megteremtésében is úgy kell eljárnunk, hogy legelőször azokat a pontokat rendezzük és tegyük tisztákká, melyek a városunkba jövő idegeneknek közvetlenül ötlenek szemükbe. Valamint a rút vonalak, a szennyes arcz első tekintetre kellemetlenül hatnak a szemlélőre, és azt akaratlanul is szigorúbb Ítéletre hangolják, úgy ha azon pontok, melyek városunk arczu- latját képezik, rondák, mint jelenleg azok, akkor már az első benyomás elriasztja az idegent városunkból.

Városunknak pedig legtermészetesb ar- czulatját a Duna-vonal képezi. Azért látjuk, hogy bármely idegen érkezzék is vámsunkba, legelőször is a Duna partját keresi fel. Ez a természettől legszebb ponja városunknak, innen oly nagyszerű és fenséges kilátás tárul a szemlélő elé, melynél szebbet hazánk egy vidéke sem mutathat fel. Ez a fenséges amphiteatrum az ő nagyméretű távolaival imposans, minden időben változkodó víztükrével nemcsak az alföldi síksághoz szokott hazánkfiát ejti méltó bámulatba, de nem egy világlátott touristának hallottuk már azon csodálkozás közepette kinyilvánított Ítéletét, hogy e vidék oly annyira hasonlít a Como tó környékéhez, csakhogy annál sokkal nagyobbszerü.

Igen, de ha vándorunk szeme a nagyszerű távolból visszarüppen a sivár közvetlenre,' ha látja a kopár partot, melyen egyetlen dús árnyékzatu fa nem véd nyáron az égető sugaraktól, télen a fagyasztó széltől, ha a

száj tele lesz a talyigák által kerékagyig felgyurt malteros porral, ha legkisebb eső idején a tócsák egy tömege borítja el alig 100 ölnyi nyomorúságos sétányunkat, ha a partok alatt mindenütt csak szemét- kupaczokat, bűzös csatornákat talál, melyek vehemens támadásokat intéznek a szagló műszerek ellen: akkor azután nagyon természetesnek fogjuk találni, ha az idegen fut, rohan, menekül tőlünk, elfelejti a fenséges benyomásokat és Váczra emlékezve csak is a bűzös partok, a piszkos, ronda magazinok, a poroló taligák, a részeg, káromkodó révészek maradnak meg emlékezetében, melyek fölött sarcantikus gúnyos élezeket röppent el úti elbeszéléseiben, előre kedvét szegvén mindazoknak, kiknek valaha eszükbe juthatott volna Váczot meglátogatni.

Nincs ebben semmi túlzás, egyszerű, rideg, száraz tények. Mit igazolnak reánk nézve azon eltagadhatlan sajnos tények, hogy a fővárosi lakos elmegy nyaralni Tatára, Gödöllőre, Harasztiba, Budakeszidre, Promontórra, Péczelre, Palotára, Káposztásmegy erre, Tahiba, Visegrádra, Ve- rőezére, száz meg száz más helyre, melyek vidék, levegő és viz tekintetében messze maradnak Vácztól, hozzánk pedig egyáta- lában nem jő, hijába voltak Piufschich és Tarcsay nagy költekezése kezdeményezései, hasztalan hoznak száz és száz vendéget magukkal Váczra, azok közül egynek sem szottyan kedve Váczon megtelepülni.

Azért tehát, ha sikerrel akarunk valamit kezdeményezni, addig minden befektetett keserves pénzünk hasztalanul kidobott garas, mig a Duna-vonalt tisztává nem tesszük, az eddigi rakparton meg egy újabb sor fát nem ültetünk, a part felületét ellepő saharát alkalmas kavicscsal meg nem kötjük, a piszkot, szennyet és port nevelő magtárakat el nem távolitjuk, a kőfalat fel nem korlátozzuk és a partot legalább is a duna-gőzhajó-társaság kikötőrévéig nem rendezzük, mindaddig Vácz ar- czulatja rút és rendetlen marad, csábjaival egy idegennek sem fogja szivét soha meghódítani.

A fásítást és rendezést tehát először a Duna-vonalon kell elodázhatlanul megkezdeni, mert ha egyszer az idegen itt tölt- hetett hűs andalító fák árnyékában csak egy negyedet is, akkor fog szivében gyökér szálat ereszteni a vágy, az óhaj, hogy megtelepüljön egy ily városban, hol szemei fenséges tájképben gyönyörködnek, hol izzadt halántékára a Duna friss és iiditő levegője hűsítőén hat fel, hol széltől és sugártól óva kellemesen megpihenhet. E helyre természetes ösztönei vezették, itt jól érezte magát, itt kellemesen pihent meg, a természet fenséges, de életteljes csendje zsongitólag hatottak idegeire. Ezt nem találta fel sehol másutt, mi természetesebb tehát, hogy itt akar maradni. — A kit az ekkép rendezett arczulatja városunknak el nem csábit, azt bizonyára nem fogja Váczhoz lánczolni semmi sem. Avagy az az egy pár nyaraló, mely annyi költ séggel épült városunkban, nem-e kizárólag a Duna-vonalnak köszönhető?

A második fővonala és mintegy egészséges életereje városunknak a vásártér, melynek rendezéséről és fásításáról jövő czikkünkben fogunk szólani.

Mi a bajunk ?

Az Isten keze súlyosan nehezedik reánk. Vizár, tüzek, az elemi csapások egész sora

s a philloxera vagyonokat tönkretevő veszedelme, mind egymás után látogatták meg országunkat.

Mindennél azonban nagyobb csapás a kolera, e rettentő nyavalya, mely a múlt évben városunkat is meglátogatta. Olaszországban ismét pusztít s hazánkat és városunkat újabban is fenyegeti. Váljon szükségesnek tartjuk-e védekezni ellene, avagy hallgatag önmegadással és török fatalismussal várjuk meg, mig ide jön és kiveszi áldozatait lakosságunkból ? És kérdjük, váljon mit tettünk eddig városunkat megvédendő és mit tett a hatóság? Városunk képviselő testületé a modern haladás útjára térve, több jó között megalkotta az utczák és terek tisztántartása tárgyában szabályrendeletét, rendezte az utczaseprést s a szabályrendeletben kiterjeszkedett az udvarok, lakóhelyek tisztaságára is — s ezen rendelete végrehajtásával megbizta rendőri hivatalát. —• Mit tett eddig a rendőrség ? A szabályrendelet alapján, különösen a kolera járvány idejében, tömegesen hozta bírságoló határozatait azok ellen, kik a köztisztaság és a szabályrendelet követelményei ellen vétettek; — azonban mint erről tudomást szereztünk, ezen ítéleteknek tized része sincsen végrehajtva!

Nagy baj ez és gyors orvoslásra szorul !

Hogyan szokjék hozzá lakosságunk a közegészség követelte rendeletek végrehajtásához, ha azt látja, hogy a bűnösökre kimondott büntetések a feledékenység hó- májába merülnek? Mit gondolnak azok, kik megbirságoltattak ? Hogyan szereztetik igy érvény a törvény s az annak alapján álló szabályrendelet, a köztisztaság és egészség követelményeinek s hogy fogjuk elérni azt, hogy városunk egészséges és a járványoktól megóvható legyen? A felelet rövid : „így soha 1“

Rajta voltunk, hogy a baj okait felleljük. És mit találtunk ? A rendőrkapitány egyúttal községi biró is, és nincs, a ki ítéleteit végrehajtsa. Emellett a cselédi, rendőri ügydarabok és a tanács által is kiosztott ügyek elintézéséhez a rendőri hivatal a kapitány és egy rendőrbiztosból áll, mert a második rendőrbiztos utcza- kövezés, gazdasági teendők és szállásügyekkel van elfoglalva. Eltekintve mindettől, már most kérdjük, hogy lehetséges e a mai korban már nem szó- hanem írásbeliségre fektetett hivataloskodásban két egyénnek, ha még oly munkakedvvel rendelkeznek is — különösen midőn közülük egyiknek a rendőri szolgálat érdekében hivatalon kívül, külrendőri szolgálatban is kell működnie — a számos végrehajtásokat is maguknak eszközölniük ? — Mi azt hisszük, hogy akkor, midőn követelnünk kell minden körülmények között, hogy köztisztasági viszonyaink ázsiai állapota végre-valahára megszűnjék, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy módot nyújtsunk alkotott rendeleteink végrehajtásához azzal, hogy midőn annak szüksége mutatkozik, rendeleteink végrehajtásához a munkaerő aránylag csekély költségét a közjó érdekében nem sajnáljuk ! — Rámutattunk ezúttal egy bajunk forrására, ráfogunk mutatni többre is. — Szívleljék meg azok, kik segíthetnek rajta.

______ • • • 8*)

*) Adtuk e felszólamlást, melyben a felszólamló a rendőrségnél tapasztalható mulasztások elhárítására gyógyírt ajánl ; adtuk, mert közérdekű ügyeink állásának javítására irányzott minden törekvést jogosultnak tartunk ; de kijelentjük, hogy mi a rernu- diurnot nem uj hivatali állás szervezésében, hanem a hivatalos órák pontos betöltésében és lelkes, odaadó munkásságban véluők feltalálhatónak. Szerit.

Szabályrendelet.

Vácz város hatósága állal, a heti és országos vásárok alkalmával gabona vásárlásból felmerülni szokott visszaélések megszüntetése s ezek feletti intézkedheiés tekintetéből mind a termelő s eladó, mind pedig a vevő közönség érdekei biztosítása tekintetéből az alábbi rendszabályt lépteti életbe:

1- ször. Csak oly gabona vétethetik és adathatik el, melynek súlyúról a városi mázsáié hivatal igazolványt kiadott.

2- szor. LI a valaki egy gabonanemből többféle minőségűt bocsájt áruba, tartozik mindenikről külön mustrát mutatni és külön mázsáltatni.

3- szor. A vevő köteles a megtörtént alku után, vevényt (Kaufzettel) kiállítani az eladó részére, melyben a megvett gabona minősége, mennyisége, ára, súlya, utóbbi az eladó által felmutatott igazolójegy szerint határozottan kitéve legyen, a súly mindenkor bécsi fontokban és zsákostól értődik.

4- szer Ha a kereskedő a súlyban hiányt talált, tartozik a hiányos zsákot a mázsáló- hivatalba küldeni, és ha kevesebbnek ta- láltatik, az egész eladott mennyiség az ezen kevesebb súly szerint számittathatik. Minthogy pedig tapasztaltatott, hogy oly zsákok küldetnek újabb mázsálás végett, melyek az eredeti igazolási jegyben kimutatott súlyt tökéletesen megütik, mi kétségkívül az eladók bosszantására történik, hogy ezek a fáradságot megunva, újabb, a vevő előnyére szolgáló alku megkötésére kényszerittessenek, ily esetben nemcsak az eladó fáradságát, és idő mulasztását lesznek kötelesek megtéríteni, sőt rendőri utón azon kívül fenyittetni is fognak.

5- ször. Az előbbi pontból kifolyólag, mig a súly tisztába nem hozatik, a zsákoknak raktárbani felnyitása szükségtelen lévén, figyelmeztetnek a vevők, hogy csak egy zsák felnyitása után is a súly iránti minden igényük megszűnik.

6- szor. A minőségi kifogások a súly megállapítása után, csak akkor érvényesíthetők, ha a kereskedő az eladó pe. csétjével zárt mustrákat mutat fel a kü- lömbözet meghatározása, és az eladó megbízhatósága végett.

7- szer. Mindegyik, ki a piaczra gabonát hoz, mielőtt áruba bocsátja, elhoz a má- zsáló szobába egy zsákot, melyet tetszése szerint választ, bemondja a gabona minőséget, gabonájának mennyiségét, ez a B. alatti ide társított jegyzőkönyvbe felvétetik, zsákja megmázsáltatik, és az eredmény bejegyeztetik, a szelvényre ismét reávezettetik, az neki kimetszetvén, át- adatik.

S-szor. A kereskedőnek is joga van tetszése szerint egy zsákot mázsáltatni, azonban a raktárban lerakott zsákokat felnyitni, semmi szín alatt nem szabad, mit tenniük csak akkor lehet, ha az egész súly iránt minden további kereset elesik, hanem csakis a netalán felmerülő különböző minőség iránt támasztható igény.

9- szer. A költség fedezésére minden behozott, és az eladó által bevallott mérő után 1|2 kr dij fizetettbe.

10- szer. A mázsálást egy kiküldött városi hivatalnok 100 frt évi fizetésért teljesíti, a szoba, ahol a mázsálás történik, a ezédula háznál van. Rendkívüli időkben, midőn a vásárok igen nagyok, segítséget kap, mely külön dijaztatik.

1 1-szer. Ha több minőségű egynemű gabonája van az eladónak, tartozik azt