Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-07-31 / 5. szám
Vácz, 1887. VÁC ZI HÍRLAP. a járdákon kocsival, targonczával vagy kézi kocsival járni vagy megállni tilos. Tilos továbbá vasárnap és ünnepnapokon minden olyan beraktárolás és termény szállítás, mely az utczáknak bár csak részben való elállásával vagy elszemetelé- sével járna. (Lásd az 1868. Lili. tcz. 19. §-át és az 1879. XL. tcz. 52. § át.) 13. §. Lovaknak akár igás akár hajtó marháknak az utczákon való etetése tilos. Vásárra, vagy heti vásárra jött szekereknél az csakis a vásár- és heti vásár ideje alatt engedtetik meg a rendes vásári állomásokon. Tilos továbbá lovaknak, állatoknak felügyelet- s megálló kocsiknak a vonó kötelek leoldása nélkül az utczán való hagyása, kovács műhelyek előtt a vasalandó lovaknak a járdán való vasalása. (Lásd az 1879. XL. tcz. 120. §-át). 14. §. Taligások, s az utakat különösen rongáló nehéz fuvarosok közlekedési vagy kövezet kimélési érdekből bizonyos utczák használatára rendőrileg szoríthatók, táli- gásoknál azonkívül a rendőrség által megállapítandó s közhírré teendő azon súly is, melyen túl egyesnek egyszeri térésre felrakni tilos. 15. §. Az utczák és közterek, úgy a dunapart városi köztulajdont képezvén, azoknak bár csak rövid időre való elfog lalása is városi haszonvételt képez, s minden ily térfoglalás, a mennyiben az nem helypénz szedés alá eső vásári árulás czéljából a kijelölt vásártereken történik, vagy a sátorállitási és piaczi szabályrendelet szerint megállapított térfoglalási il leték alá nem vétetett, négyszegméteren- ként megszabandó térfoglalási dij veendő, kivévén ha a térfoglalás át- ki- vagy be rakodás okáért egy napnál hosszabb időre nem történik. 16. §. Ideiglenesen gazdasági vagy üzleti czélokra, úgy szintén rakodó helyül az utczák és közterekből, beleértve a du- napartból is, azok a rendőrkapitány engedélyével s a közlekedési és közrend érdekei megóvásával vehető igénybe valamely térség, és térfoglalási díjul minden ily ideiglenesen elfoglalt négyszegméter után egy hétre 1 (egy) krajczár lesz a városi közpénztárba befizetendő. Egy hétnél kevesebb idő egész hétnek, egy négyszegméternél kisebb terület szintén egésznek vétetnek. A vendéglők és kávéházak előtti járda-foglalások", továbbá minden hosszabb időre való térfoglalás, úgy a város tulajdonát képező területeken ács helyek, fa, kő- vagy tégla rakodók és az áruló helyek kijelölése és adása rendes bérajánlása és fizetése mellett a tanács utján a városi közgyűléstől kérelmezendő és külön bérleti szerződéssel rendezendő. 17. §. A jelen szabályrendelet pontos megtartására, különösen az utczák és közterek tisztaságára a rendőrkapitány ügyel fel, és ugyan ő tart nyilván, és köteles kellő dijak behajtása végett jegyzőkönybe venni, s a közpénztárral közölni minden térfoglalást. 18. §. Jelen szabályrendelet s az annak alapján elrendelt rendőri tilalmak ellen vétők 20 forintig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén megfelelő eljárással büntetendők ; a mennyiben pedig azok az 1879. XL. tcz. által más büntetéssel viselt pápaszemet — és mégis mi volt akkor másként, mint van most? Ma azonban beteg a város feje, hulló félben van a tolla, tanácsadóban is hiányos, sőt meglevő tanácsadója és csak vendégszerepre jár a városházára, — és mégis mi van ma másként, mint volt azelőtt ? A város ügyeinek lelkiismeretes Gondozója — szerintünk is helyesen — eként okoskodik. A városi ügyek vezetés nélkül is el vannak naponkint addig, mig a hivatalnokok hivatalos órája elkezdődik, és baj nem éri a várost. El vannak azután addig, a mikor az első hivatalnok hivatalos szobájába lép, és bajt nem konstatálhat. — Elvannak azután akkor, amikor már többen kinyitották hivatalos szobáikat, és egyikük sem lát hibát. El vannak akkor, mikor a villás reggeli ideje elérkezik, el vannak az ebéd ideje alatt, és el vannak hivatalos órák után, — és semmiben sehol soha semmi hiba. Ha már most ez igy is igy van, talán akkor sem lenne az m á s k ént, ha egész nap tartana a villás reggeli, vagy az ebéd ideje ? Talán nem. Es ha egyik nap ez igy megeshetnék, miért nem eshetnék meg az másik nap is? Talán akkor sem lenne semmi m á s k é n t ? És, ha ez két napig igy megeshetik, talán meg- eshetik egy hétig is, talán egy hónapig is ? Megpróbálhatjuk. Talán akkor sem lenne, m á s ként semmi. No de mindegy. Félre a tréfával. Hát nem érheti be bármely gondos városi atya azzal, hogy hivatalé s ó r á k a .1 a 11 a hivatalnokok egy része merő magán büntettetnének, annak szabványai alkalmazandók. 19. §. Jelen szabályrendelet belügyim nisteri jóváhagyása után azonnal életbe lép, s szokásos hirdetés utján közhírré teendő. Kelt Váczon, 1883. évi szeptember hó 2-ik és következő napjain tartott képviselő testületi közgyűlésben. Réty Ignácz polgármester s. k., Regele Károly jegyző s. k. Magyar ki r. belügyminister. 8448/11. szám. Jelen az 1883. évi október hó 23 án 57937. szám alatt kibocsátott itteni rendeltemhez képest módosított szabályren deletet, az 1879. évi XL. tcz. 5. §-a alapján ezennel azon megjegyzéssel erősítem meg, hogy a 18-ik §-ban „nem fizetés“ és „sujtatnának“ szók alatt „behajthatlanság“ és „büntettetnék“ törvényszerű kifejezések értendők. Budapesten 1884. évi február hó 9-én a minister helyett: Prónay József s. k. államtitkár. (P. h.) Végzés. 4582|1884. Az utczák és közterek kövezése és azok tisztán tartása tekintetében alkotott, beliigyministerileg jóváhagyott jelen szabályrendelet figyelemmel az annak végrehajtása tárgyában f. évi 4811-c. gy. 84. szám alatt hozott közgyűlési végzésre, eredetben irattárba tétetvén, megfelelelő számú vagyis 1500 példányban kinyomattatik s az érdekelt háztulajdonosoknak ahoz való szigorú alkalmazkodás végett azon további figyelmeztetéssel, — miszerint a szabályrendelet 3 ik §-ában felsorolt utczákbeli háztulajdonosok mielőtt a házuk előtti járda kiköveztetését megkezdendik, eziránt ezen város hatóságánál jelentést tenni kötelesek — kiosztatik. Kelt Váczon, 1884. julius 7-én tartott városi tanácsülésben. Kiadta : Regele Károly, jegyző. ______ Apróságok, — Gusztáló barátom, értesült mái’ azon szerencsétlenségről, mely önt és kartársait oly komolyan fenyegeti. — Kiváncsivá tesz, ugyan mi lehetne az, csaknem bukott meg a Giergl-féle gyár Budapesten ? — A baj önökre- nézve annál is válságosabb; mivel Pápa Lipót ur éji zálogüzletét Párisba szándékozik áthelyezni. — Csak nem evett bolond-gombát! Hol is vette volna ez aszaló forróságban ? — Épen nem ! Hanem egyszerűen a köz- társasági kormányformába bolondult bele. — Hogyhogy?-— Hát azt olvasta a lapokból, hogy a franczia kormány a monacói játékbarlang elnökét becsület-renddel ajándékozta meg. — Értem. Hát erre a becsület-rendre most ő is concurrál. — Különben vigasztalja magát Gusztáló ur: „Gombház, ha leszakad lesz más.“ * # * — Szabad szerencse-kivánataimat kife- jézésre juttatnom, hogy a nyári hüsölés annyira zsonditó hatással volt uram az idegére. szorgalomból a legmagasabb bíróság határozatait kutatja a „Curiá n“ ? * * * — A lövő házba nem megyek". Nagy por van az utczán. — Mi? Ilyen forróságban csak felöntöz titek az utczáitokat? Olvastam, hogy van öntöző kocsitok. — Dehogy öntöztetjük. Kímélnünk kell a lovakat. Aztán meg minek is volna? Az egész várost fel nem öntöztethet- jük, hát inkább öntözetlen hagyjuk annak azt a részét is, amelyet felöntöztethet nők. — Hát mit csinálnak akkor a város lovai ? — Amit a kocsis. — Hát a kocsis mit csinál ? — Amit a gazdája. — Hát a gazdája? — Tétlenkedik. — Igaza van. Mit is tenne ebbe’ fényé melegbe’! De hát az egyes házi gazdák csak felöntöztetik házaik eleit? — Dehogy öntöztetik. — És mért nem? Ki a- hibás ? A polgárság, vagy a rendőrség ? — Egy sem. Ellenkezőleg ezek egész öntudatosan cselekszenek. — Hogyhogy? — No hát úgy, hogy abban állapodtak meg, hogy a járdát azért nem öntöztetik fel, mert az egy óra alatt amugyis felszáradna. — Igazuk van. Minek is tennék ebbe fénye melegbe ? J. van der Elyc. — Csak lett volna barátom, ha önök szakadatlan epéskedéseikkel nem izgatnák idegeimet. Mondja csak érdemes a miatt, ha valami kóbor gyerek a kőfalról lepottyan, iziben oly féktelen lármát csapni? — Tíz év óta elég mély csend volt, bátran a nyakát szeghette bárki is a nélkül, hogy csak a kutya is megvakkantotta volna. Ideje volna valahára ily állapotoknak véget vetni. — Látszik hogy önök képtelenek az én vezéreszméim magaslatáig emelkedni. — Nem lenne szives világosabban szólni. — De igen. Lássa Ön ha én egy kétszáz forintos költségvetéssel a korlátot helyre- állittatom, abból senkinek sincs valami jelentős haszna. — Nem is a haszon a fő, hanem a polgárság élet és vagyon-biztonsága. — Ne türelmetlenkedjék ön. Majd kifejtem eszméimet anélkül hogy az önök bírálatától legkisebbet is tartanék. — Valóban? Kiváncsivá tesz ön. — Lássa engem azon vezérgondolat vezetett, hogy a faltövéből kipárolgó bűz által rettentem vissza a polgárságot a kőfal közelében levő sétány használatától. — Kezdem bámulni. — Várjon csak. E folyton áradó szagok által elriasztott polgárság azután kénytelen a kávéházakban, korcsmákban és vendéglőkben üdülést keresni, ez utón értem el, hogy 20 év alatt az ily nemű üzletek megháromszorozódtak. — Bámulom önt uram, ki a szennyes bűzt a közigazgatás médiumává alkalmazza. — Nemcsak uram, hanem ezúttal hatalmas közgazdasági tényezővé fejlesztem, mert a megsokszorozott korcsmák nemcsak a fogyasztást szaporítják, de szülik a zálogházakat és más e fajta hitelintézeteket. — Uram ön századát megelőzte ! — Azért tehát ne csiripeljen ön uram, ha egy taliga vagy kocsi aláhull a kőfalról: a kovács meg a bognár él abból. Az összezúzott lovak bőre pedig emeli a tímár és csizmaipart. A lepuffant gyerek pedig megtanul óvatos lenni . . . mig a füzesnél, a hol pedig kőfal sincs, ment- hetlenül befulnak a gyerekek a Dunába. Lássa ön ezt mind nem kellett volna fejtegetnem, hacsak kevéssel is tullátnának önök az orruk hegyénél. — Be kell ismernem uram, hogy teljesen le vagyok pipálva. * * — Kegyelmes uram egészségügyi javallatok alapján fürdőre kell utaznom, bátorkodom nagylelkű támogatását némi csekély összeg erejéig igénybe venni. — De hiszen Nagysád kinézésében épen semmi nincs, mi nyugtalanító lenne. És különben is legyen szabad azon megjegyzést tennem, hogy az egészségre mi sem hátrányosabb, mintha az ember saját pok- rócza szélénél kijebb terjeszkedik. — Higyje el Kegyelmes uram nem csu pán a magam egészségi állapota késztet a koczkáztatott lépésre, de mikor egy neveletlen árvácska tekintete is csügg rajtam. — No nem vitatkozom Nagysáddal. íme itt van fogadja. — Hogyan ? Két darab szappan ? — Igen valódi epeszappan, mely a bőr pórusait a legrégibb mázaktól is felszabadítja. * * * — Ugy-e lelkem komámasszony kedves Kalácskáné asszonyom, éktelen sok patkány lehet ott a maga udvarában? — Irmagul se talál abban uram egyet sem. — Hát akkor mi a menydörgős manónak gyúrja ezt a kékköves bodagot, ha nem a patkányok számára ? — Ne mondja édes uram, hát kékkő volna ez ebben a gyuradékban. Mar több mint egy fertály órája rettegve nézem miféle csoda lehet ebben a lisztben, már abban a hitben voltam rémületemben, hogy a kódorgó zsiványok, kiket a rendőrök hajhásznak az utczában, szórnak a padlásról valamit a gyúrásom közé, de azt még se álmodtam volna, hogy a liszt magától lett ilyen. — Nem is magától ilyen az kedves Kalácskáné asszonyom, hanem a boltban szór_ Julius hó 31/ ták a liszt közé. Mondja csak lelkem kinél vette maga ezt a lisztet ? Hát megkövetein alasan édes uram én attól a B .. . materialistától vásároltam. No hát csak vigye lelkem és mutassa meg a városi orvosnak, mert ha ezt megtalálja valamikép főzni, urastól, gyerekestől mind a halálé lesz. * * * — Hirrágó ur! . . Kérem Hirrágó ur, szabad egy szóra kérnem ? 1 arancsoljon velem Kegyelmes uram. — Dehogy parancsolok, inkább panaszkodni akarnék egy keveset. — Kegyelmes uramnak is volna panaszra oka? — Most az egyszer igen. Épen azok szedtek rá, kikben legtöbbet bíztam. — Lehetetlen ! — Tessék elhinni Hirrágó uram kajánul rászedtek. — Égek a kíváncsiságtól, miféle körmönfont pribékek lehettek azok, kiknek sikerült Kegyelmes uram óvatosságának cselt vetni ? — Hát csak képzelje, összeszedettem az összes uradalmaimban heverő rozsdás vasakat és penészes rezeket, kitüzettem rájok a nyilvános árverést; és mondhatom jó üzletnek néztem elébe, mert temérdek hyéna jelent meg az árverésen. — No hiszen akkor legalább felverték 1 frt 50 krig métermázsáját, kivált ha az én kedves Kilón szomszédom is jelen volt, aki majd meg vesz az ilyféle portékákért. — Az ám 2 frt 70 krig ígértek már érte. Ekkor egy infámis ganef, tudja az a Svindlheim Kóbi, oda izén hozzám, hogy 3 írton alul a világért se adjam, mert még annál is többet ér. — Reményiem Kegyelmes uram csak nem ült fel a ganeffnek ? — Mi tiirés-tagadás biz én felültem és most nyakamon ragadt a sok rozsdaféreg. — Se baj nem családos embert ért a szerencsétlenség, azért Kegyelmes uram egy okulással mégis gazdagabb lett, hogy kötve kell hinni a komának. * * # — Hogy van a mi kedves barátunk Kop- pasztó ? — Fürdőre készül. — Mondhatom, fura egy ember, örökösen bennünket izzaszt elpusztithatlan szerencséje által — és mégis ő jár fürdőre. — No de jól van ez igy. — Miért gondolja barátom? — Mert nem egészen tiszta munkát szokott végezni, tehát reá fér egy kis mosakodás. * * * — Béla fiam nem tudnád megmondani, miféle vallása van édes atyádnak ? — Bizonyosan nem tudom, mert még templomban nem igen láttam őt. — De mégis mondjad csak, minek gondolod. — Hát k e 1 e t i (szer) t a r t á s u katho- likusnak. — Ugyan mi jutott eszedbe kedves Bélám ? — De igen tanító ur! — Hát miből következteted azt? — Mert mikor édes atyám a Hétkápolnához megy, a hídnál mindig keletre fordul és betér a lőházba, ott tartja az első státiót. * * * — Azután mit gondolsz kedves Bélám sokan vannak e városban, kik kedves atyáddal egy hiten vannak. — Azt egész biztonsággal meg nem mondhatom tanító urnák, miután csak any- nyit láttam világosan, hogy számosán van nak, kik betérnek az első állomásra, de azt már nem tudom, vajon a többi statiót végig folytatják é. * * * — Révész tud maga olvasni? — Nem jártam instálom soha iskolába. — Hát akkor ezt a menkő-nagy városi öt parancsolatot minek függesztették ide? — Azért, hogy azok olvassák, a kik tudnak olvasni. — De azért, reményiem, tudja, hogy mi foglaltatik benne? — Igenis szolgálatára van tudomásom róla.
