Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-07-31 / 5. szám
I. ÉVFOLYAM. 5. szám. VÁCZ, 1887. JULIUS 31. VACZI HÍRLAP HELYI ES VIDÉKI ERDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel ' egész évre ..................................... <> frt — kr. fél év^é ........................................... 3 » _ » negyol évre...................................... I » 50 » Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.) Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal : Vácz, Duna-sor 5S7. szám alatt, küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az elő pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér mentet len levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) .............. Nyilt-tér : sora 30 Bélyeg1 illeték : minden beigtatásnál .... A nyugta-bélyeg külön kr. fizetendő. 30 kr. 30 kr. Mihez fogjunk? „Ezerféle a mi hajunk, . Isten, ember tudja. Valamennyin segíteni Mindnyájunknak gondja.“ Sok a baj a ma minden embernek. De csak valamennyinek van annyi baja, mint, amennyi van a mi városunknak. Iparossága napról-napra pusztul. Kereskedelme a forgalmi eszközök áta- lános fejlődése miatt folyton hanyatlik. Minél könyebben közlekedik a vidék a fővárossal, annál inkább csökken a mi kereskedelmünk jelentősége. A filloxera rovar elpusztította hajdan virágzó szőlőhegyeinket. Szántás-vetés alá való földünk pedig amúgy is csekély és nem is a legjobb minőségű. Miből éljen tehát a nép? Miből éljen a munkás osztály ? Kétségbe ejtő kérdések, melyekre felelni sem merünk. Ezeken felül közigazgatásunk rósz és folyton emelkednek közterheink. Folyton emelkednek az igények, melyeket kielégíteni mindegyikünk akarna, sőt melyeket kielégíteni a város jövő fejlődésének érdekében mindnyájunknak kötelessége. De mivé leszünk, ha a korral haladni s a haladó kor követelményeit kielégíteni képesek nem leszünk? Az idők árja feltartóztathatlanul halad felettünk. Es mi elmaradunk. Ki láthatja be ennek következményeit? Ma már arról a vigasztaló gondolatról, hogy filloxera pusztította szőlőhegyeinket újra virágzókká teszszük, le kell mondanunk. Már pedig ha e városnak nincs reménye szőlleihez, akkor a szőlős-gazdának nem lesz pénze, az iparosnak nem lesz megrendelője, a kereskedelmi áruknak nem lesz keletje és a munkás népnek nem lesz kenyere. A fenyegető veszedelem elhárítása végtelen nehéz feladat, de — azt hisz- szük, — nem lehetetlen. Helyes terv, kedvező viszonyok s erős kitartás kellenek hozzá — és boldogulhatunk. A cselekvés megindítása és a nép gondolkozásának helyes irányba terelése igazgatásunknak lenne feladata. De mit várhatunk mi a mai viszonyok között igazgatásunktól ? Van a városnak még lelkes polgársága, vegye az a cselekvés fonalát kezébe. Van képviselő testületé, van casi- nója, van ipartársulata, van takarék- pénztára és van számos más életerős intézménye. Polgárságunknak pedigszava van mindegyikben. Adjon lökést az eszmének és e számos intézmény támogatni fogja őszinte fáradozását. Szerintünk városunk jövőjét helyzete definiálj a. Itt vagyunk a főváros szomszédságában. Van hatalmas vizünk, a Duna, vannak hegyeink, van lapályunk elég. Vannak iskoláink, varinak közintézeteink, orvosaink , gyógyszertáraink. Van piaczunk, van jó levegőnk, szóval van mindenünk, amire az embernek itthon szüksége van. A főváros ipara, kereskedelme, lakossága, intelligentiája, igénye folyton emelkedik. Es ha a magyarok Istene megsegíti, — amiért minden magyarnak forrón imádkozni hazafiui kötelessége, — akkor a magyar főváros a legközelebbi jövőben a világvárosok sorába lép. Egy életképes iparral, forgalommal és eleven lakossággal biró világvárosnak pedig mindenütt a világon szüksége van kellemes vidékre, egészséges tiszta levegővel biró vidéki városra, hol üdülést kereshet. Es Budapest környékén kevés helynek vannak kellemesebb helyi és égalj i viszonyai, mint a mi városunknak. Egyéb tekintetben meg — bátran elmondhatjuk, — egyik sem versenyezhet, mert nálunk nem lenne kénytelen a fővárosi közönség napi szükségleteit Budapestről beszerezni. íme! Egy pár oda vetett szóval meg van jelölve a jövő, melyre városunk számíthat. És bármennyire hányjuk- vetjük agyunkban a gondolatot, nincs más, csak ez az egy mód arra, hogy szegény városunkra valaha jobb jövő derüljön. Most minden tényező a mi malmunkra hajtja a vizet. De ha tétlenek maradunk, ha az időt és a tényezők kedvező befolyását okosan fel nem használjuk, elesünk, ezen egy módtól is, mely városunknak jobb jövőt biz- tosithatna. Mert, hogy mostani viszonyaink is már elég kecsegtetők lennének a főváros üdülést kereső lakosságának idecsalogatására. azt a legelfogultabb sem állíthatja. Mi lenne tehát az első sorban a teendőnk ? — Befásitani minden üres teret, ahol csak fa tenyészni képes. Mindegyikünk tudja, hogy séta tereink', ahol az üdülést keresők lombos fák árnyában jó levegőt élvezhetnének, nincsenek. Üres terünk van sok, — az igaz — de befásitott helyünk kevés. És azok a fásitott helyek is milyenek ? A derecske) legelő, a hétkápolna környéke, a pesti vám és a lövőház között elnyúló libalegelő, a Neuwirth- nek kiadott terület és innét kezdve a vágóhidig és a „Füzes“ nevű ligetig elnyúló tér, a külső köztér a „Tigris“ korcsma régi épületétől le a lágyasig, m ind nfega n n y i tér ti 1 e t, a m e- 1 y e k c n alkalmas f á s i t á s á Ital g y ö ny ö r ü sétatereket le h e t ne tere ni t c n i. A városnak van fáskertje. Használja fel okosan. Ha kevés, vagy nincs még benne alkalmas anyag, szerezzen másutt, mert a fásitás ügye Váeznak élet-kérdése. Fásitsa be az utczákat, dűlő és vicinális utakat, szóval minden területet, ahol ember megfordulhat. Vegyen meg a fillokszera által elpusztított s ma már potom áron eladó szőlőkből egy nagyobb területet. Fásitsa be azt is, hogy a kirándulást kedvelőknek legyen hová kirnenniök. Es igyekezzék akként irányozni dolgát, hogy ezen sétányokkal berendezendő terület a várostól egész a Naszál erdőig húzódjék. Hasson oda, hogy a „Büki“ szigeten a mező gazdálkodás megszüntettessék, s helyette az egész sziget kellemes sétatérré alakíttassák át. Gondoskodjék arról, hogy a városból fel a „Büki“ szigetig befásitott kellemes tiszta út vezessen. Rendezze mielőbb a Duna partját. Szüntesse mega Dunába vezető csatornák nyitottságát. És igyekezzék azon lenni, hogy a Duna- part a város egész hosszában kellemes sétára alkalmas legyen. Buzditsa az egyeseket, hogy fillok- szeraette hasznavehetlen szüleiket gyümölcsös kertekké igyekezzenek átalakítani. Nyújtson nekik erkölcsi támogatást. Közvetítse számukra a faanyag megszerzését. És, ha mindezt megteszi, reméljük, hisszük, sőt meg vagyunk győződve, hogy városunk kopár szőlőhegyein ros kadozó kunyhók helyein nem sokára nyaralók fognak emelkedni, vidám fővárosi nép énekétől fog hangzani minden liget és a társadalmi élet elevenebb lesz. Megpezsdül az ipar élete, lendületet nyer a helyi kereskedés, lesz vevője ipar, kereskedelmi czikknek, gyümölcsnek, kerti veteménynek és minden terménynek egyaránt, lesz pénze annak is, aki most kenyeret sem bir keresni, és 20 év alatt városunk lakossága megkétszereződik. ügy, de fogjunk hozzá teljes erővel a feladat megoldásához mielőbb, mert ha ezt az alkalmat elhalasztjuk, soha sem jön vissza többé ! A vörös kakas. A vörös kakas f. hó 16. napján, forró nyári napon, a legszegényebb nép szalma- fedeles házai tetején szólalt meg. Mindnyájan emberek vagyunk'. Mindegyikünk ki van téve a szerencsétlenségeknek, a veszedelmeknek. A tűznek különösen az a természete, bogy, ha kedvét akarja tölteni, nem ismer személy-válogatást. Neki hajt az a koldus kunyhójának és a gazdag palotájának egyaránt. Templom és korcsma, lakház és gazdasági épület, erdő és vetés, asztag és boglya egyenlő előtte. Azért van az, hogy az egyik ember tűzveszélye —- veszélye a másik vagyonának. Az egyiké —- veszélye valamennyinek és valamennyié veszélye az egyesnek. A tűzveszély mindarra, ami területileg közel van egymáshoz, vagy éghető anyaggal összefüggésben al I egymással, közös veszély. Ha az egyik háza ki gyűl és el nem loj- tatik, kigyut a másiké, kigyul a harmadiké és rövid idő alatt — nem kell sok, csak egy kis szél — egy egész város lángban állhat. Azért van az, hogy senki sem szabad annyira vagyonával, hogy azt kigyujthassa akkor, ha meg van a lehetőség, hogy az ő házának tűzveszélye más ember kárára is veszélyt hoz. Azért van az, hogy az első szikrát elnyomni, a tüzet csirájában elfojtani, esetleg a tűz tovaterjedését megakadályozni, első sorban az égő ház gazdájának a kötelessége. Azért van az, hogy egyik ember tüzének elfojtásánál közreműködni mindegyiknek egyforma kötelessége. A veszély közössége maga után vonja a mentés és v é d e 1 e m kötelességének közösségét; — ha a veszély á t a 1 á n o s, kell, hogy a védelem is átalános legyen. Ki sem kételkedhetik ezek után, hogy a védekezésre való kötelesség súlypontja e szókban fekszik: „közös“, „átalános“. Amint lehetetlen a tűzveszélyre ráparan- esolni, hogy az egy városban vagy községben együtt lakó polgárok között „pro r a t a“ (egyenlő részletekben) oszoljék meg : úgy lehetetlen a tűzveszély elleni védekezést is a polgárok között fejenkint „pro rata“ felosztani. De igen is, a mint a tűzveszély minden egyesnek mindenét egyenlő erővel fenyegeti, akként köteles minden egyes mindenével azon lenni, hogy a tűzveszély megszüntet- tessék. A szegény saját testi erejét és ügyességét, a gazdag a saját testi erejét is, meg vagyonának hatalmát is tartozik a veszély ellen kiállítani és minden egyes minden erejével, minden vagyonával, a veszély elhárításán fáradozni. És mit látunk városunkban ? Azt tartja a legtöbb, hogy a tűzveszély elhárításán fáradozni csak néhány önfeláldozó buzgó tűzoltó és néhány emberszerető szegény taligáskötelessége, és hogy úgy áll a dolog, hogy az esetre, ha az a nehány tűzoltó és taligás megmenteni nem akarják, vagy meg nem menthetnék, a várost, ezek mindenkit kártalanítani tartoznának, mert miért lettek önként tűzoltók, ha nem voltak kénytelenek és miért állnak taligájukkal a viz- hordásnak, ha senki sem kényszeríti. így gondolkoznak nagyrészt és így is cselekszenek. Az úri nép a tűzoltó intéz ményt kerüli, ő maga a tűznél csak néző szerepet visz. Cselédjeinek és barmainak meg rendesen más dolga van. Dolga, még pedig kizárólag a saját érdekében, inig a tűznél tudja Isten kinek érdekében kellene megjelennie. És, ha más dolga nincs is, ha éjjel üt is ki a tűz, még akkor sem teszi meg, hogy cselédjét és barmait segítségül küldje ; mert hiszen azoknak pihenését előbbre valónak tartja más ember haján való meg- künyörülésnél. Száznál többre rúg azon urak száma, akik a tűzveszély elhárításával semmit sem törődnek. Pedig, ha az ő fedelük égne, bezzeg lenne panasz, szitkozódas, riadalom ! Maga a püspöki uradalom sem képez kivételt. A püspöktől magától ugyan nem kívánja senki, hogy saját testének erejét vigye a tűzbe, mén helyette oda száz is, csak azt lássa, hogy egyébként megteszi kötelességét; de azt joggal elvárhatja mindenki, hogy a püspök cselédjei és barmai a tűzoltásból ki ne maradjanak. Tudtunkkal a tűzrendésze t és t ü z- oltási k ö t e 1 e z e 11 s é g szabályozása képviselő testületünknél jelenleg van mun
