Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-07-24 / 4. szám
Vácz, 1887. vAczi HÍRLAP. Julius hó 24. — Mivel foglalatoskodik, hisz naponta látom őt a Kávéházak előtt órahosszant hivalkodni. — Bérlete van neki kedves Tinim, de csak az esteli hüs órákban néz utána, és ez igen jól kifizeti magát. — És mit bérel, ha szabad kérdenem ? — Úgy hiszem, hogy a bak ony bírónál bérel, mert mindig ezt hallom tőle emlegetni. — Jaj mama ! Nem tudom mi lelhette az édes papát, egészen ki van kelve magából. Ne menj kérlek a szobájába. — A manó hordja folyton abba a bariba, mindig oly bőszült, valahányszor ott tölti a délutánt. — ügy csapkodja a kalapját a földhöz, hogy csakúgy ropog belé és nagy szitkok között folyton a bakony-birót áldja. Nem lennél szives megmondani, ki lehet az a szerencsétlen bakony-biró. — Biz én nem ismerem, de bárki legyen, átkozott biró lehet, mert apát minden délután úgy kifosztja, hogy maholnap kenyér nem marad az asztalunkon. — Én vagyok lovag Délszaky Aladár. — Igazán, hisz ha nem csalódom, ön még lovon sem ült soha életében. — Az mit sem tesz, az igazi lovag ma már velocipéden lovagol, és abban ki tűnő mester vagyok. — Pompás modern lovag ön. Nyugodt lehet, lovai Önt soha sem fogják tönkre juttatni. ÚJDONSÁGOK. * Személyi hírek. Vigyázó Sándor rátóthi földbirtokos fürdőre, E m s b e, üzv. Schätz Istvánná szül. Mészáros Anna magánzónő leányával Margittal Balaton fűre dre utazott. * A váczi csaták. Lapunk egyik belső munkatársa vállalkozott az 1849. évi júliusban vívott váczi csaták kimerítő történetének megírására. Minthogy azonban e csata lefolyásának elbeszélése körül az országos történetírók is elleniek egymástól, sőt némely körülmény felett egymással határozott ellentétben állanak : a még életben levő szemtanúk (elbeszélése alapján óhajtja az ellentmondásokat kiegyenlíteni, illetve az eltérések között levő hézagokat betölteni. Minthogy pedig városunkban és vidékén még ma is számosán élnek a szavahihető szemtanuk közül : ennélfogva ezúton felhívjuk és felkérjük mindazokat, akik az 1849. évi julius hónapban vivott váczi csaták előzményeiről lefolyásáról és a közvetlen azután történtekről közvetlen tudomással birnak, azt amit ide vonatkozólag tudnak, a hely és idő pontos megjelölése mellett lapunk szer kesztőségével írásban közölni szíveskedjenek. * Legfelsőbb kitüntetés. Ö felsége, a király, S z á r a z István dunakeszi bírót 27 éven keresztül a közszolgálat érdekében tanúsított hazafias és serény munkásságáéit a koronás ezüst érdem kereszttel tüntette ki. Az érdem keresztet f. hó 23. napján tűzte fel a kitüntetett mellére Kemény Gusztáv váczi felsőjárási fő szolgabiró. A lélekemelő ünnepély lefolyásáról a következő értesítést vettük. Délelőtt 10 órakor a község házánál egybe gyűlt községi képviselők, a megye küldöttjei és a környék intelligentiája jelenlétében rövid hazafias tettre buzdító szavak kíséretében Kemény főszolgabíró felfűzte az ünnepelt mellére az érdem keresztet. Ezt követte a dunakeszi plébánia templomban Somhegyi József pápai prelátus apát s fótlii kanonok által a dunakeszi helyettes plébános és a fóthi segédlelkész segédlete mellett celebrált istentisztelet. Délben az ünnepelt házánál a díszes vendégko- szoru asztalhoz ült. A gazda szívességében és a falu szépeinek szolgálatkészségében nehéz volt válogatni. Minden, ahová tekintettünk, mind akivel szót válthattunk, mind azt tolmácsolta, hogy a jó magyar gazda házánál szívességben nincs hiány. — Ebédalatt a tósztok sorát K e m é n y Gusztáv főszolgabíró nyitotta meg 0 Felségére a királyra emelvén loyalis szavak közben poharát. Utána Bossányi László a kerület orsz. képviselője éltette első ízben az érdemkeresztre legfelsőbb helyen érdemesnek talált községi bírót, azután pedig poharat emelt önmagára, őszintén elbeszélvén, hogy Bossányit azért választotta meg három Ízben egymásután a kerület, mert Bossányira a kerületnek mindenkor szüksége volt és mindenkor szüksége van. — Mondottak még felköszöntőt Rudnyánszky László szolgabiró, dr. 0 m p o l y i Mátrai Ernő, Tóth István, Révész István, lapunk szerkesztője és még többen. Száraz István szül. Dunakeszin 1815. évi aug. 19. napján. A vasút elkészültéig fuvaros volt, azután gazdálkodott, 1861. évben községi bíróvá választatott s azóta szakadatlanul ő tölti be a bírói széket. Jó gazda, becsületes, jóravaló, őszinte magyar ember, és még mindig élő kilencz gyermek atyja. Szorgalma, okossága és ügyes számítása által szép vagyonra tett szert. Bossányi László nak mindenkor lelkes hive volts ma büszke reá egész Dunakeszi, mert érdemkeresztre nem minden Bossányista tehet szert s még kevésbbé, — aki ellene van. Az ünnepség vigan folyt egész estig s talán a virradó nap is ott találta Száraz István biró uram tisztelőit háza környékén. — A számtalan üdvözlés között fogadja szivesen a mi üdvözletünket is! * Halálozások. Dr. Szén or Frigyes, nyug. legyint, orvos, városunk ismert régi alakja f. hó 21. napján 65 éves korában Ne higyje azonban valaki, bogy e dalestély lyel egybekötött tánczvigalom nem o-t i nagy létünk érdekeinek előmozdítására van irányozva. A „Meghív 0“ „E i n 1 a d u n g“ magyar és német nyelven van egy dara! papíron kibocsátva. Hogy miiv jó ez Ui Pes ten, azt mi vácziak nem tudhatjuk. Anny. azonban bizonyos, hogy ezen körülmény egy magában véve is furcsa színben tünteti te az „Újpesti Dalkör“ magyarszellemüségét. De még az is csak szemfényvesztés, hogy } meghívókon a német szöveg mellett a magyai is kinyomatott. - Hisz az „Újpesti Dalkör“ nek esze-ágában sincs magyarul tudni akarn vagy legalább vékony kévéssé igyekszil | magáról az ellenkező hirt terjeszteni ; mer mikor a váczi dalkört „T. Dalárda Waitzen“ czim alatt hívja meg, és mi dőn „Einladung“ jait olyan nyomdába) nyomatja, amelynek gazdája azt nyomatja az ő „Eilnadung“-jai alá, hogy : „Druel 'on David Lobi Budapet“, akkor amellet es$ tanúságot, hogy belső ügy keze é s é n e k és társalgásának nyelv lémet és hogy a magyart csak szem ényvesztésből haszná 1 ja. * Nyári mulatság. A 48-as párt f. h 24. napján (vasárnap) a „Büki“ szigete nyári mulatságot tart. A szétküldött meg hívók, melyeket a 4S as párt elnökség* bocsájtott ki; belépti jegyekül szolgálnál Indulás : a fegyház alsó szögletéről a Duna d. u. 2 órakor. A mulatságra igen soka készülnek. És, ha az idő kedvezni fog, mulatság sikere biztosítva van. * Dinom-dánom a Duna hátán. Ei dekes ötlet mindenesetre a holdvilág é lampionok fényében „Marczi“ czigán kitűnő zenéje mellett, teritett asztalnál j bor ivása közben eltölteni egy éjét. E/ cselekedte meg egy eleven kis társaság f. h - 18-ik napján Rassovszky Duna-fürdőjében Ursziny Arnold barátunk neve napji Jó kedvben és felköszöntőben nem v hiány. * Dancz Lajos színigazgató Ujpt ről városunkban október 1-től noveml 1-ig terjedő időszakra előadási engedél kért. — Úgy halljuk, hogy az engedi megtagadtatott azon okból, mert folyamé kérvényéhez a játék - engedély - okmány t nem csatolta. * Iparos-e a gyógyszerész vaj sem? A földművelés-, ipar- és kereshet lemügyi m. kir. minisztérium egy elől dúlt illetőségi összeütközési eset alkalmál f. évi 28571. szám alatt arról értesile Pestmegye alispánját, hogy a gyógysze székét illetőleg kimondotta a miniszter nács, hogy miután azokra az 1884. XV 1 t. ez. rendelkezései ki nem terjednek, i í gyógyszerészet gyakorlására nézve a k egészségügyről szóló 1876. évi XIV. t. i szabványai irányadók : a gyógyszel é szel; nem tekintetnek ipar o-á soknak. :i: A sors kegyeltjei. Két fiatal eml < r, j kiknek neveit elhallgatjuk, Blau Miksa he v beli kereskedőnél két — a legnapeh li húzásra szóló „Kincsem“ sorsjegyet vei - s azzal a jóreménységgel kecsegtette mai át is most a mint e sírok fölé helyezett virágfüzérnek szirmai, lombjai és gallyjai így nagy mindent egyesítő koszorúba folytlak egybe, hogy hirdessék közel és távolban, miszerint: nincs virág, mely eléggé méltó volna az elköltözöttek vitéz tetteihez, 3 nincs illat, melynél jobban ne illatoznék a hazáért kiontott élet végső lobbanása; akként barátim mi is e sírok fölött, s barátim a távol hajlékok szent tűzhelyénél, egy megszentelt nagy koszorúba egyesüljünk: dolgozni, mindig készek és serények, ha a haza jóléte, a polgárok üdve azt tőlünk követeli. Es most térjen vissza a megszokott méltóságos nyugalom örökrendje álmaitok fölé, nyugodjék csendes szender porladozó testeitek fölött és mi mondjuk el egy évre újra e szent hamvaknak“ : „„Molliter 03sa cubant !““ A beszéd végeztével a dalkor elénekelte a hymnus első versét és a díszes közönség szétoszlott. Az ünnepély minden tekintetben szépen sikerült, a mi a mellett tesz tanúságot, hogy városunk becsületes és lelkes polgársága mindenkor szent érzelemmel tekint a haza szent szabadságáért vivott küzdelmek minden egyes mozzanatára és biztosit a felől, hogy a hazafiúi szeretet lángja polgárságunk kebelében minden időben elevenen fog lobogni. Egy hírlapíró vallomásai. * — Karczol at. — Mielőtt búcsút vennék a porlepte Buda pesttől, hogy nyári üdülésre vonuljak visz rendesen megszoktam látogatni barátaimat, nehogy elveszítsem előttük hitelemet, mert vannak oly idők, midőn nagy szükségem van reájok és mielőtt órámat tanulmányozni adnám, — mire őszintén mondva semmi szüksége — inkább nagylelkű kollegáimtól kölcsönzők, kik minden kamat nélkül adnak, mert nem mindenki rendelkezik fizető „öreggel“, vagy dúsgazdag „amerikai nagybácsiéval, de hát mit is csinálna a szegény kecske, ha a szánakozó lélek néha- néha meg nem fejné ? Már pedig e művészetben nagyra vittem. Oly ürügy mellett, hogy a falusi unalom ellen olvasmányt kölcsönözzek, jó barátaimat jelenlétemmel örvendeztetem meg, hogy aztán pénzköl- csönre térjek át. Minden áron falura kell mennem, mert mit is mivelnék az unalmas nyári Budapesten, aztán meg kívülem ki szolgáltatná lapomnak az újdonatúj idény - híreket ? Nem vagyok képzelődő, de a fürdőlevelek Írásában ritkítom páromat és e tekintetben versenyen kiviil állok, „bors concours“, mint franczia kollegáim mondják. Az első levelet kényelem tekintetéből, mindjárt itt a fővárosban irom, hogy megőrizzem elfogulatlanságomat. Midőn aztán oda jutok, hogy a forrásnál kapjam toliamba az eseményeket, ez még könnyebben megy, de néha megesik, hogy az unalmas fürdő vendégek kel egyáltalán nem lehet boldogulni, ilyenkor a képzeletnek kellene működnie, hogy a soha jól nem lakó lapot kielégítsem. De ez esetben is segitek magamon. Ha az embereknél mire sem mehetek, helyi taijulinányokkal foglalkozom, a közel környékben valamely nevezetes bardéli ;tmo< lessek löl, melyét tör tokkal ez if rázok fel és szőrszálhasogató pontosággal ecsetelek, vagy pedig kirándulást teszek, melyet aztán leírok, szabad folyvást engedve dúsgazdag képzelmemnek, ha ez se sikerül, megkeresem tejes asszonyomat, a jó szelid öreget, ki emlékének dús tárházából adomákat mond el, melyek némileg összefüggésben állanak a fürdőhelylyel, miket aztán hű krónikásként — ha csak lehet, — a jelenkorba ültetek át és ügyesen szövöm fürdőleveleimbe. Nagy megerőltetés kell ahhoz, hogy fürdőhelyet egész nyáron át öt felvonásos verses drámának a végén elmaradhatlan mészárlással, vagy pedig több kötetes regénynek tekintsünk, melyet bírálói gyenge vállunkra vettünk, mert nagy különbség van könyv és nyári üdülés közt, mert inig amazt ledorongolhatom, anélkül, hogy „elolvastam“ volna, az utóbbinál legalább jelen kell lennem, hogy eleget tehessek tudósítói kötelességemnek. Mihelyt tehát megérkeztem rendeltetésem helyén, első gondom, hogy a fogadósnál és kávésnál mutatkozzam, ki puszta meg jelenésemre megrökönydök — tolláin előtt, mert jól tudja, hogy rossz kávé, ócska sütemény, rágós pecsenye, pancsolt bor és drága árak tekintetében nem ertem a tréfát és miként a gyermek anyjának, mindent megmondok lapomnak, melynek jót kell állania testi jólétemről. Mert hát korántsem csekélység fürdő leveleket irn i egy városi nagy lapnak és ezt a benszülÖttek ép úgy érzik, mint én magam, s a szerint járnak el irányomban. Mindenki ismer, köszön, tél és tisztel. A múzsa csarnokának igazgatója állandó ierrvet küld. mihelyt, megérkeztem. ere ütések pedig tisztelettel hajolnak meg előttem, mert hát nem f >d- hatni, hogy mire jó ez, gondolják a : regények csekély fizetésük mellett, melj női akár éhen halhatnának meg, a bájos zi- nesznők es tanezosnők pedig lopva m< ?o lyognak és pislognak felém, mintha előa iás után valami érdekest akarnának ve tudatni — négyszem közt. Sióval én, kit a városban meg se i őznek, ott egy csapásra fontos egyénisá lettem, ki előtt mindenki remeg. Az a nehány tudósítás, mit papirosra do ép úgy, mint szivarom hamuját a padi a derék falusiak előtt nagy emberré 1 sz nek és én engedem, mert jobban járc e mellett, mint sok fürdő vendég, kiket diága pénzükért lehetőleg csalnak és ámitai ,k. Szivesen maradnék falun egész éven át, ha szerény szellemem arra nem kénys. -*ri- tene, hogy érintkezésben maradjak a tár sadalommal és irodalmi körökkel. De .ű- lönben a ritka vendéget mindig többre becsülik és igy kedves falusijaim mii len évben szívélyesen fogadnak, m-’rt. különben ártalmatlan ember vagyok és s.mkine • .s.-. vétek, sőt — ha alkalom nyil k - die é- rem is okét, mi áltál aitatlnn örömet szer zek nekik, mi nem kerül pénzembe, sőt ellenkezőleg, szaporítja a dijjazott sorokat. Díjról tevén említést, meg kell mondanom, hogy a tudósítói életben a legkel len- ie nebb véletlen, ha a szerkesztőség vörös irónja megnyirbálja a sorokat, nem tői •<- azzal, hogy vájjon az esetleges tisztelet dijra nem csináltam-e már adósságot é> hideg vérrel húz ki ötven sort, melyet nem általános érdeküek. zmtiu/ jobb létre szenderült. Haláláról családja a | N< következő gyászjelentést bo • sújtotta ki: ! ly Özv. dr. Szenor Frigyesné, született Lat- lé tenberg Peitler Zsófia, a maga és gyerme- in kei Mária, férj. volt özv. ifj. Bartoss Jó- in zsefné, gyermekei Lajos, Mária, Nándor, p; József; Francziska, férj. Bartoss Ferenczné te és gyermekei Margit és Kornélia; Áladén- a; és Julianna; úgy szinte a megboldogultnak m testvérei Ágoston és ennek neje; Franciska, a: férj. Kleibel Antalné és gyermekei, vala- U mint számos rokonai nevében fájdalomtól ír megtört szivvel jelentik, a forrón szeretett is felejthetlen jó férj, legjobb atya és nagy- n atya, szerető testvér illetőleg rokon dr. v Szén or Frigyes in. kir. nyugalm. fegy- ír intézeti orvosnak, folyó hó 21-én délelőtt ír fél 9 órakor a halotti szentségek ajtatos V felvétele után, életének 65-ik s boldog há- d zasságának 39 -ik évében, hosszas szenvedés n következtében történt gyászos elhunytát. a Az Istenben boldogult, hült tetemei folyó \ hó 23 án. délután 5 órakor fognak a gyász t szertartás végeztével a középvárosi sir kertbe 1 örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz í telő szent mise áldozat pedig a csendesen í elhunyt, lelki nyugalmáért folyó hó 27-én, reggeli 8 órakor fog a felsővárosi plébánia \ templomban a Mindenhatónak bemutattatni. i Váczon, 1887. julius hó 22 én. Áldás és ! béke lengjen a felejthetlen porai felett! Az örök világosság tényeskedjék néki ! — Egy fiatal asszonyt ragadott ki a kérlelhetetlen halál szerető férjéül elő karjai közül mielőtt még egyetlen kisded leányát csak annyira is felnevelhette volna, hogy az édes anyja jóságára valaha visszaemlékezni tudna. Korai elhunytéról családja által kibocsájtott gyászjelentés a következőleg hangzik: Alulírottak úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében a legmélyebb fájdalomtól megtört szivvel jelentik a feledhetetlen kedves nő. gyengéden szerető anya, hálás gyermek, jó testvér ■ s unokatestvér, illetve sógornő s jó rokon Miklósovits Sándorné szül. Kramstetter Josefinnek, Váczon. 1887. évi julius hó 21. napján, reggeli 6 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele s hosszas szenvedés i után, életének 22-ilc, boldog házasságának 4-ik évében bekövetkezett csendes kimultát. i A megboldogult drága földi maradványai L folyó évi julius hó 22-ik napján, délután i 5 órakor fognak az alvárosi sir kertben a , róm. kath. szertartás szerint örök nyuga- r lomra helyeztetni. Az elköltözött szelíd lélek örök üdvéért mondandó szent mise 1 áldozat pedig 1887. évi julius hó 23-ik nap ján, délelőtt 10 órakor fog a Sz*.. Ferencz- e rendiek templomában a Mindenhatónak be- e mutattatok Kelt Váczon, 1887. julius 21 én. rr Béke lengjen porai felett! Miklósovits Sán- rr dor, mint férje és gyermeke: Ilona, Szampiás ó Andrásné mint anyósa. Szabó Imre és Szabó ó József mint fivére és neje : Streiter Laura, i- Miklósovits Alojzia mint sógornő és férje a Fehér Károly. Hamisz István unokatesvér. * Germanizáló dalkör. Az „Újpesti Dalkör“ f. é. julius 23. napján a rákos- rj palotai parkvendéglő helyiségeiben dalesn télylyel egybekötött tánczvigalmat rendez.
