Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)
Jegyzetek
389. Kun (1932): 63-65. A templomépítés költségeit részben a belső ülések eladásával, részben a két hitközségi bíró: Rápoch Sándor vaskereskedő és Tuszkau Mayer ékszerárus kölcsönéből fedezték. 390. Korompay (1956): 229-230; Nagy (2013) 391. Sétál a család 3. (2014): 3-4. 392. MNL VeML V.177:478/1953. Vákár Tibor építészmérnök szakvéleménye a zsinagóga átalakításáról (1953.) 393. MNL VeML XXIIL660.d VTVB Műszaki O. tervtára: 803. sz. tervdokumentáció, Étteremépítés (1971), 1302. sz. tervdokumentáció, Székházbővítés (1981) Kis zsinagóga 394. Kun (1932): 51-52. 395. Szécsi (2010): 48-50. 396. Korompay (1956): 225-226. 397. A zsidó felekezet képviselőinek 1867-es kongresszusát követően a magyarországi zsidóság három fő irányzatot képviselt. A vallás alapelveit (egyistenhit, Tóra, Tízparancsolat) mindhárom irányzat továbbra is vallotta, különbségek a vallás gyakorlásának módjában alakultak ki. Az emancipáció hívei a befogadó ország szokásaihoz alkalmazkodva több külsődleges elemet átvettek a többségi (keresztény) vallásból, pl. a templomok kialakítása, orgona használata a liturgiában, a rabbik ornátusa (viselete). Őket neológoknak nevezik, ami speciális magyar kategória. Az élet szinte minden területére kiterjedő vallási hagyományok szigorú betartása mellett voksoló hitközségek lettek az ortodoxia képviselői, míg néhány közösség nem ismerte el a kongresszust és az addigi, ún. status quo ante, azaz változatlan állapotot választotta. 398. Schweitzer József személyes adatközlése (2012. május 16.) 399. MNL VeML V.177: Nagymihály Ferenc,Veszprém műemlékfelmérésének fotóalbuma 400. MNL VeML XV.18.C: TrF-2978. A kis zsinagóga bontás előtti felmérése (1968) 401. MNL VeML XXIII.660.d VTVB Műszaki O. tervtára: 1198/a és 1301/a-e Az MNB és OTP helykijelölése. Rabbilakás 402. A veszprémi zsidó hitközség vallási vezetői voltak: Reuvén Rakovitz (1777-1791), Chánánel Pillitz (1791-1806), Arje Jehuda Fusch (1809-1833), József Flesch (1836-1855), Friedrich Manheimer (1856-1858), Hochmuth Ábrahám (1859-1889), dr. Kiss Arnold (1896-1901), dr. Hoffer Ármin (1902- 1929), dr. Kun Lajos (1929-1944). 403. Kiss (1913): 235. 404. Sétál a család 3. (2014): 8. 405. Kun (1932) Zsidó iskola 406. Kun (1932): 22-23., 25. A megvalósításra vonatkozó levelezés. 407. Szép (1905): 12. 408. Kiss (1913): 179-180. 409. Hochmuth (1881), Kun (1932): 123-141. 410. Kun (1932): 46. 411. Kun (1932): 143-162. 412. Csiszár Miklósné (1999): 50-51. 413. Molnár Jánosné (2004/2): 17.; Máthé (2005): 26-32. A veszprémi gettó 414. Jakab (2006): A zsidótörvények végrehajtásának részletes elemzését adja. 415. MNL VeML V.173.b: 3111/1939., 30/1940. A zsidóság választójogát korlátozó törvény végrehajtása kapcsán beérkezett igazolások (anyakönyvi kivonatok, iparjogosítványok) fontos forrásai a veszprémi zsidóság történetének. 416. MNL VeML V.173.b: 7/1939. Iparjogosítványok felülvizsgálata (iparosok névsorai, bejelentő lapjai); MNL VeML V.173.b: 1637/1943. Földtulajdon bejelentő lapok; MNL VeML V.173.b: 3792/1944. Zsidó iparűzőkről adatszolgáltatás. 417. Jakab (2006): 55-56. Zsidók lakhelyének kijelölése: 6163/1944. M.B. reservált iratok. Idézi: 418. MNL VeML V.173.b: 2948/1944. Körrendelet a zsidóknak gyűjtő és elkülönítő táborokban (gettókban) való elhelyezésére (1944. május 22.) 419. MNL VeML V. 173.g: A veszprémi gettónévsorok eredeti példánya. A névsorokat közli Máthé (2001): 74-89. 420. Máthé (2005): 77. 421. 1946-ban a hajdan virágzó veszprémi hitközség lélekszáma 106 volt. 1949-ig a hitközségi tagok száma tovább fogyott, s 84 személyre csökkent. A Veszprém vármegye egész területén élő izraeliták száma akkor összesen 885 volt, a lakosság 0,3 százaléka.
