Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)
VI. Zsidó udvar
A gettó területén uralkodó állapotokra, a zsinagógában lakó családok körülményeire így emlékezett vissza az egyik túlélő, Füzes László: ,A kétemeletes templom földszintje is és a karzatok is megteltek emberekkel. De zsúfolásig. Egy-egy lepedőt feszítettünk ki, hogy elválasszuk egymástól valahogy mégis a családokat. Persze alig vihettünk be magunkkal valami holmit, megmondták, egy fekhelyet lehet vinni, ez lehetett egy matrac, egy pokrócféle, vagy paplan, aztán egy törülközőt, egy váltás ruhát és mást nem is. Képzelheti, hogy azért eny- nyi ember így összezsúfolva, hogyan élt. A konyha közös volt. A templom mellett volt a Steiner ecetgyáros háza [Kossuth L. u. 16.], azt nyitották ki, a kerítést kibontották és ott főzettek nekünk is, meg az őröknek is. A gettóban általános volt a félelem. Mindenki rettegett, hogy mikor hívják meghallgatásra. A férfiakat naponta megverték. Mondják meg, kik a gazdag zsidók, mondják meg, hová rejtették el a pénzüket, értékeiket, adják elő azokat!”432 A gettó kiürítésére 1944. június 19-én került sor. A veszprémi és a környékről összegyűjtött zsidókat csendőri kísérettel vitték a belső vasútállomásra. Itt tehervonatokba zsúfolva a sárvári gyűjtőtáborba, majd július 6-án Auschwitzba szállították őket. A háború végén a veszprémi zsidóságnak csak töredéke tért vissza, többségük elpusztult a koncentrációs táborokban.433 A visszatértek a zsidóság elhagyottnak minősített javaiból igényelhettek maguknak ruhát, bútorokat. Amennyiben házuk gazdátlan volt, visszaköltözhettek, de gyakran a már benne élőkkel kellett osztozniuk. Az elpusztultak javait a túlélő rokonok igényelhették vissza. Ha senki nem tért vissza egy családból, ingó és ingatlan javai az államra szálltak. 375. A veszprémi zsinagóga belsejét megörökítő fénykép a gettósítás és a veszprémi zsidóság elhurcolása közötti időszakban készült 1944. május vége és június közepe között.
