Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)

III. A Cserhét déli végvidéke

172., 173. A Meinl cég korabeli reklámlapja és annak hátulja, amely fizetőcédulaként szolgált

kis- és középpolgárság szórakozóhelyei voltak, olyanoké, akik meg tudták fizetni a kávézással járó költségeket, akik rendelkeztek kellő szabadidővel, s akik birtokosai voltak a kávéházban elvárt viselkedési kultúrának. A kávézás nem az ellazulást szolgálta, hanem épp ellenkezőleg, fogyasztóját hozzásegítette a józan és éber lelkiállapothoz, a mértékletességhez. Akkoriban egy adag kávét 14 grammból főzték, ami élénkítette az emberi szervezetet. A kávéházakban kínáltak szeszesitalokat is, konyakot, sherryt és helyi borokat, valamint magyar söröket, gyógy- és ásványvizet, s a napi sajtót is rendelkezésére bocsátották a vendégeknek. A kávéházban nem kínáltak főtt ételt, ez a szokás csak később terjedt el.

174. Veszprém 1927-es kataszteri térképén még a Kossuth utca 29 és 31. számú ház átépítés előtti állapota látható. A két földszintes épületet egy évvel később lebontották, helyükre az utca vonalához igazított emeletes bérpalotát építettek.

155