Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)
III. A Cserhét déli végvidéke
163. Róna Sándort (középen) a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójaként egy erdei úton kapták lencsevégre az 1960-as évek elején. Jobbra tőle régi cserháti ismerőse, kedves sofőrje, Zsebe József A Rothauser családból egyedül a legkisebb fiú, Róna (Rot- hauser) Sándor (1904-1965) maradt életben, és tért haza. Szülei kereskedőnek szánták, ezért elvégezte Veszprémben a Felsőkereskedelmi Iskolát. Szakmai gyakorlatot 1923-tól a Szurdics-Petrozsi Fakitermelő Vállalatnál szerzett, majd 1932-től önálló tűzifa nagy- és kiskereskedést nyitott a Kossuth Lajos utca 25. számú házukban. A zsidótörvények 1938-tól folyamatosan korlátozták mozgásterét, majd 1940 nyarán zsidó munkásszázadra vezényelték. A vidéki zsidóság gettósítása, majd deportálása idején a munkaszolgálat a menekülés egyik nehéz, de lehetséges útja volt számára is. 1945 májusában érkezett vissza Veszprémbe, ahol üres, kifosztott, államosított lakás fogadta és csak nehezen, a „Deportálásból Visszatért Veszprémiek Érdekképviselete” segítségével sikerült visz- szaköltöznie. Aktív közéleti szerepet vállalt, 1948-ig a Független Kisgazdapárt helyi vezetője és a városi takarékpénztár ügyvezető igazgatója volt, majd 1949-től a Magyar Nemzeti Bank veszprémi fiókjának vezetője. 1952-ben, az államosított 148
