Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

I. Déli végek - Kőkép utca

„Fix Gábor nagyapám a Kőkép utca 4. számú ház udvari hátsó részét bővítette egy emeletes résszel. A földszinten volt a képen látható személyzetű újabb csizmadiaműhely a raktárral, felül pedig az inasok és két öregebb csizmadiamester szálláshelye. Az egyik Szalag bácsi, akit az összespórolt pénziből temettet- tünk el, sőt még emlékkövet is kapott, és egy néma segéd, aki az erős munkákat végezte, különösen tartós csizmákat készített. Az emeleten lakók teljes ellátást kaptak, a többi csizmadia reggel 7 órakor érkezett és megkezdték a munkát. Déli 12-kor mindenki ebédhez ült a családdal együtt, majd a csizmadiák délután tovább dolgoztak.

Nagyapa (Fix Gábor) mindennap korán reggel (hajnali 3 órakor) előkészítette az aznap elkészítendő csizmákhoz az anyagot. A kész csizmákat a vásárokba és a környező falvakba vitték lovaskocsival, és eladták. A pénzen sokszor több disznót is vettek, amit otthon feldolgoztak. (Télen minden héten disznóölés volt a népes család ellátásához).

Szállított csizmákat a püspökségnek, a különböző egyházak vezetőinek és a környező falvak (Herend, Bánd, Veszprémfajsz) lakói részére, elsősorban vőlegény csizmákat. Amikor az első világháborúban nem volt nyersanyag, egyszer megvásárolt egy egész vagon használt bőr holmit a katonaságtól, és ebből készített új csizmákat, vízhatlan béléssel ellátva (húgyhólyagból), és felújítva ezeket. A háború után sok köszönő levelet kapott a katonáktól, akik megírták, hogy ezeknek a csizmáknak köszönhették, hogy nem kellett levágni a lábukat, mert a csizmák nem áztak át.

A műhely nagyapa hosszú betegség után bekövetkezett haláláig (1925-ben 64 éves korában) működött. Ekkor a nagymama eladta az eszközöket. A ház megmaradt, egy időben én is laktam benne édesanyámmal az első részében. 1965-ben kisajátították, lebontották, ekkor költöztünk a mai Stadion utcai lakásunkba.” [Rozsos István és Kremóné Rozsos Erzsébet]

90