Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

III. Északi végek - Malom utca

Az udvaron néhány csenevész gyümölcsfa, a szomszéd fal mellett egy elég terjedelmes, szép rózsabokor, amelyen háromféle fajta és színű virág díszük. Ez takarja részben a közelében illatozó deszka karosszériájú klotyót. Az udvar bejárati ajtajával szemben lévő telek határát négy-öt méter magas támfal határolja el az alatta húzódó keskeny, eléggé meredek utcácskától.

A lépcső aljánál jobbra fordulva, tíz-tizenkét lépés után, a szalmatető alá érkezve, a nyitott gádornak, vagy néhol tornácnak is nevezett térségbe jutunk. Ez az épület egész hosszában, egy és fél méter szélességű, a felette lévő tetőt négy faoszlop tartja. A gang jobb oldali végénél üvegezett ajtó nyílik a téglalapalakú konyhába, ezzel szemben pedig egy tömör deszkaajtó zárja le a húsfüstölő helyiséget.

A konyha, amint az minden családban törvény, a nagymama: Angyal Veronika birodalma. Ha „Lyányféle” van a közelben, kitalál valami segítenivalót — inkább csak azért, hogy a„Szógám” ne unatkozzék, vagy elmozduljon lábalól — hozzad ide ezt, azt. Vagy szaladj el„Szógám a botba”, kell egy kis élesztő. A fiú gyerek volt, a leány nem gyerek, csak „lyány”.

Mielőtt a konyhából belépnénk a szobába, vissza kell tekinteni az udvarra. Volt ott egy különálló és fontos helyiség, a disznóól. Mert nemcsak a várbeliek és mások részére, de a saját nagy család számára is biztosítani kellett egy kis jobblétet. A Nagymama gondozta malacból minden esztendőben vágnivaló hízó lett.” [Hargitai (Hauptvogel) József]

Illikmann György csutorásműhelye Ismert művészek és faragópásztorok által díszített csutorái népszerűségét növelte, amikor 1935-ben műhelyét a veszprémi Püspökkertben felépített skanzen, a Bakonyi Ház fogadta be. Az ország talán első „élő múzeumában” dolgozó Illikmann Györgyöt az1937-ben Veszprémről készült turisztikai népszerűsítő film is megörökítette.

184