Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

Történeti áttekintés

Szent Iván a középkorban a bőrcserzők, tímárok és a fogadósok, vendéglősök védőszentje volt, akinek kultusza bizánci közvetítéssel terjedhetett el nálunk. A fogadósok jelenlétét ezen az Árpád-kori településrészen a Fehérvárról beérkező országút közelsége, illetve az azon járó kereskedők ellátásának igénye indokolhatta. Miután pedig a városrész újkori Cserhát elnevezése egyértelműen a bőrkikészítő cserzővargákra utal, elképzelhető, hogy a Szent Iván-szegen már a középkorban is élhettek bőrművesek.

A Cserhát területén még soha sem került sor tervszerű régészeti feltárásra, csak kisebb alkalomszerű megfigyelésekre, leletmentésekre. Pedig az 1960-1970-es évek fordulóján történt nagyszabású bontási, építési munkák kitűnő lehetőséget biztosíthattak volna egy ilyen jellegű kutatásnak. Természetesen erről akkoriban szó sem lehetett. A pártállami idők vezetői többnyire nem voltak fogékonyak településük „feudális-kori” múltja iránt. Különösen „időszerűtlen” lehetett ez a téma egy olyan településrészen, ahol akkoriban a helyi pártház is felépült. A Cserhát városrész azóta újra sűrűn beépült, így a komoly régészeti kutatás lehetősége ismét hosszú időre elhalasztódott, gyakorlatilag lehetetlenné vált. [Rainer Pál]