Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

II. Keleti végek - A piac

Az állatvásárt a 19. század végén távolabbi területre, a Hon- védlaktanyai vasúti megállótól keletre, az Almádi út melletti területre telepítették. Az 1927-ben készült várostérképen két vásártér szerepel: az Almádi úti, valamint a Pápai út melletti Zsidó csárda föle nevű területen lévő.

A Piacdombon (a mai Óváros téren) a 20. század elejéig zegzugos, szűk utcák futottak. A mai Óváros (a korban Rákóczi) téren álló kilenc házat 1909 és 1911 között fokozatosan bontották le. Ettől kezdve már valóban piactérről beszélhetünk. Addig, évszázadokon keresztül ezeken a Vártól délre eső kis tereken és utcákon (Piac, Fő, Apáca, Petőfi, Kaszinó, Halpiac utca, Gizella és Babocsai tér) bonyolították le az árucserét.

A 20. század második felében teljesen átalakultak a piaci és vásározási viszonyok Veszprémben is. A Vásártérnek, Vásárállástérnek, Szent Imre térnek, 1950 után Rákóczi Ferenc térnek, Búzapiacnak vagy Gabonapiacnak is hívott terület, évszázadokig fontos gazdasági és kereskedelmi központja volt a városnak. Északról a Kossuth Lajos utca, délről a ma is látható Rosos-, a Kopácsy- és a Cseresnyés-kúriák, keletről a megszüntetett Széna tér, nyugatról a volt zsinagógaépület határolta területen voltak az országos vásárok. 1950 után itt tartották péntekenként a hetivásárt, ide hozták a környékbeli falvak terményeit, itt árulták portékáikat a város iparosai és kereskedői.

A fedett és teljesen zárt Vásárcsarnok 1966 elején készült el, majd 1999-ben történt teljes felújítása után a piac a város mindennapos és természetes részévé vált. A bolhapiac szerepét az 1990-es évek közepétől lengyelpiac néven ismert terület vette át. [MOLNÁR Jánosné: Hajdani veszprémi vásárok. = Bakony-balatoni kalendárium 2005. Vp., 2004. ]

150