Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

I

Családtörténet két szólamra

Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor apám a testvéreivel vidám múltidézésbe kezdett. Régi történetek, együtt látott mozifilmek szó szerint megelevenedtek előttünk, hiszen nemcsak meséltek, de mindezt el is játszották, felidézve a szereplők tájszólását, kedves szófordulatait, arqátékát. Kisebb vita ugyan mindig volt azon, hogy ki mondja el, ki emlékszik legjobban a történetre, egymás szavába vágva kerekítették a jelenetet, de végül a versengés jóízű nevetésben oldódott fel. Az este többnyire közös énekléssel ért véget, hiszen fiatalságukban mindhárman lelkes tagjai voltak Veszprém Város Vegyeskarának, és a házastársakkal, gyerekkel bővülő alkalmi kamaraegyüttesben végre mindenki egyszerre „szóhoz jutott", több szólamban, de mégis tökéletes összhangban ajándékozták meg egymást és a lelkes hallgatóságot életre szóló zenei élményekkel.

Ez a páros könyv is ilyen, ugyanarról a családról szól, a Veszprémben töltött gyerekkorról, a fiatal felnőtt évekről, családalapításról, de két testvér sajátos nézőpontjából. Mennyire más, amit például a háborús évekből megőriz emlékként a tizenöt éves kamasz fiú, és az ötéves kislány! Míg az apa a város áramszolgáltatását működteti az ostromlott városban szinte az utolsó napig, később a helyreállítást szervezi, a fiú a tanulás mellett beleveti magát a szeretett gimnázium újjáépítésébe, erről most ő számol be hitelesen. Otthon az anya a két kisebb gyerekkel, az aktuálisan beszállásolt menekülőkkel, orosz katonákkal, kényszerű társbérlőkkel teli házban a romokból újra helyrehozza a háztartást, vete- ményez a kertben, kotlóst ültet, de ennek a hősies újrakezdésnek inkább a kislány a tanúja, így kettőjük emlékei egymást kiegészítve állítják elénk a család történetét, ami ugyanakkor kicsit a város történelme, szemléletes korrajz is. A két szerzőnek legtöbbet segített az emlékezésben a harmadik testvér, Lechner Pál, aki ma is itt él Veszprémben, így vált ez a formailag „kétszólamú" könyv igazi családi krónikává!

Lechner Judit