Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Környékünkön majdnem minden házban szállásoltak el oroszokat. Első lakónk, Iván, mint futár teljesített szolgálatot Veszprém és Bécs között. Egy alkalommal Anyu szemrehányóan mutatta neki az üresen tátongó toalett tükröt, „látod, ezt is tönkretettétek" szavak kíséretében. Erre Iván elszégyellve magát, legközelebbi útjáról hazatérve hozott egy nagyon szép álló, de állványából kiemelve akár falra is akasztható tükröt. Csakhogy a tükör nem érkezett üresen: Anyu ugyanis hamarosan felfedezett egy poloskát! Attól tartva, hogy a poloska már gondoskodott utódokról, tudományos alapossággal fogott az irtáshoz. Először is megnézte egy - csodával határos módon megmaradt - lexikonban, hogy hány petét rak le egy poloska? Ott az állt, hogy 30-at. Erre Anyu lázas keresés után meg is talált 29-et, de a harmincadik soha nem került elő. Lehet, hogy nem kelt ki. Viszont az ágyaink még évekig bűzlöttek az akkor használatos rovarirtótól, a gezaroltól.

A következő kép a vörös hadsereg „За Родину", vagyis „A Hazáért" című napilapjának 1945. augusztus 10-iki számából való, és szabadnapos szovjet katonákat ábrázol, akik Veszprém nevezetességeivel ismerkednek.

Szabadnapos szovjet katonák a Séd völgyében

97