Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

1

Nem hagyhatom ki azt a jelenetet sem, amely már a hazafelé tartó úton, Saigonban történt. A Távol-keleten akkoriban a személyszállítás fontos eszközei voltak a riksák. Az én ízig-vérig mérnök Apukámat nagyon érdekelte, milyen terhelés nehezedhet a kocsit húzó kulira, s próbálta megértetni vele, hogy cseréljenek helyet, amit az semmiképp nem tudott mire vélni. Azt gondolta szegény, hogy el akarják venni a kocsiját. Végül azért sikerült a csere és kiderült, hogy a jó felépítésű alkalmatosság nem terheli meg túlságosan a riksa-kulit.

Utólag beigazolódott, hogy szegény nagyapám félelme a búcsúzáskor nem volt alaptalan, mert valóban nem találkoztak többé. A háború poklát megjárt fiú hosszú idő után hazatért, de édesapját már nem találta életben. így aztán teljesen a maga erejére támaszkodva kellett folytatnia egyetemi tanulmányait, melyeket komoly erőfeszítéssel sikeresen befejezett és 1924-ben diplomát szerzett.

Az oroszországi nehéz évekről Apu nem csak tárgyi emlékeket őrzött meg, hanem néhány orosz és magyar katonadalt is, ezek közül felidézem azt, amelyiket leggyakrabban dúdolgatott.

Első Ferenc Jóska most jött ki a miséről,

Minden bánat leesett a szívéről,

Azt hallá az Úr Istentől, sej-haj magától:

Szalad a muszka a hatvanötös bakától.

Erre a muszka cár fellovagolt Moszkvába,

Egyenest az imádságos házába.

Azt kérte az Úr Istentől, sej-haj magától:

Szabadíts meg a hatvanötös bakától.

„Első Ferenc Jóska most jött ki a miséről" kezdetű katonanóta kottája

33