Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
■ Már ebben az időben megmutatkozott Apu tehetsége a gyakorlati dolgokban is. 16 éves volt, amikor azt a nagyon formás és praktikus íróasztalt elkészítette, amit gyerekkorunkban még mi is használtunk. A következő történet pedig nem csak ügyességét, de élénk fantáziáját is igazolja. Egy hideg téli napon Prohászka Ottokár püspök a ciszterci gimnáziumnál járva egy jégpalotára (más verzió szerint jégszoborra) lett figyelmes. Kérdezte a tanárokat, hogy kinek a műve ez a különös alkotás, mire mondták, hogy a „Lechner, az iskola legjobb matematikusa" építette. A keresztényszocialista nézeteiről közismert püspök nem feledkezett meg a tehetséges fiúról, s ő járt közbe azért, hogy Apu a Műegyetemre kerülve ingyenesen kapjon elhelyezést a Szent Imre Kollégiumban. Tanárai közül osztályfőnökét Károly Ignácot, vagy, ahogy maguk között nevezték, Károly Nácit emlegette legtöbbet. Érdekes összevetni azt a régi gimnáziumot a maival. A bizonyítványokhoz hasonlóan máig megőrzött jegyzeteit nézegetve műszaki egyetemi végzettségű unokái, dédunokái csodálkozva állapítják meg, hogy azok ma egyetemi követelmények. Ugyanígy nyelvtanámő unokája a német jegyzetek nehéz, igényes irodalmi szövegeit minősíti ugyanígy. A ma sokszor ostorozott „porosz oktatási rendszer", vagy az indokolatlanul a beszédközpontúság hiányával vádolt nyelvoktatás olyan alapokat adott az akkori diákoknak, amelyre a hivatásukhoz szükséges későbbi ismereteiket biztonsággal építhették. Persze tudom, hogy a mai diákoknak mennyivel több új ismeretet kell elsajátítaniuk! Emlékezzünk azonban még az akkori iskolának arra a hangulatára, amely már szinte mesébe illő. A tantermeket nagy cserépkályhákkal fűtötték, ezekben a pedellus már hajnalban megrakta a tüzet, s így a tanórák idejére alkalmassá vált a már nagyrészt elhamvadt, de még izzó parázs arra, hogy azon a diák urak krumplit süssenek. A tízpercekben minden darabot szépen megforgattak, így a nagyszünetre éppen megsültek. Akkor egyikük kiszaladt a közeli henteshez friss töpörtyűt venni, amiből a sült krumplival együtt fogyasztva fejedelmi tízórai kerekedett. Megpróbálom még felidézni Károly Náci tanverseit is, bár egy-két szavára már lehet, hogy rosszul emlékszem: Édesanyám, mi baja van az én pajtásomnak? Ég a szeme, a hasára meleg tömlőt raknak. Sokat evett, az a baja, az bíz édes lelkem. A túlságos sok evésnél rútabb dolog nincsen! Szépen vetem le ruhámat, Rendbe rakom mindet, És azután felveszem A tiszta hálóinget. 21
