Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

I

Újdonság volt számomra, hogy kéthetenként a vasárnapi szentmisék zenei szolgálata is a kórus feladata volt, így több misét, egyházi éneket is a liturgia keretében énekeltünk. A kórus közössége sok szempontból hasonló volt az én elhagyott kórusom közösségéhez, s az András vezette próbák igazi zenei élményt jelentettek. Most újra átéltem azt, amit annak idején Veszprémben, hogy egyre igényesebb műveket tanulunk, s ezek között szerepeltek olyanok is, amelyekből Veszprémben már kimaradtam. Több felejthetetlen külföldi utat is köszönhetek ennek a kórusnak, amelyek mindegyike nagy élményt jelentett. A holland, finn, olasz, svájci és német kórusokkal lebonyolított csere útjaink gazdag programjai mellet a két alkalommal Kárpátalján tett látogatásunk, vagy az Erdélyben, Szentegyházán eltöltött hét más-más módon érintett meg és vált felejthetetlen emlékké. A kórusnak köszönhetem azt is, hogy jobban megismertem azt a ferences lelkületet, amely ma is képviseli azokat az értékeket, melyeket születése helyéről, Umbriából magával hozott.

A Szent Antal kórus korábban már előadta Mozart Requiemjét, s a régi tagok gyakran felvetették Andrásnak, hogy jó lenne a művet újra előadni. Amikor karnagyunk úgy látta, hogy a kórus már megérett egy ilyen igényes mű előadására, és az egyéb feltételek is adottak (zenekar, szólisták), elkezdtük a próbákat. A férfikarral András próbált, a női szólamokkal pedig a fiatal másodkamagy, Erdélyi Ágnes. Ezt a művet szinte fejből tudtam, így valóban csak fel kellett frissíteni, és Ági felfogása, vezénylési stílusa nagyon emlékeztetett arra, ahogy a requiemet annak idején Pistával megtanultuk.

A pasaréti Szent Antal templom felszentelése (1934) idején, a környező dombok beépítése előtti időkből

195