Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Amit a zenétől kaptam

Amint ezt már korábban írtam, 1956-ban, 16 éves koromban két bátyámmal együtt tagja lettem a Zámbó István - nekünk Pista - vezetésével megalakult városi énekkarnak. Ezzel kezdetét vette az az időszak, amely nem csak maradandó élményekkel gazdagított, de közvetve még életem további alakulására is kihatott. Akiknek részük volt valaha a közös éneklés örömében, azok meg tudják érteni, mit jelentett nekünk a napi munka után egy egészen más tevékenységben részt venni, amelynek végső célja az volt, hogy majd másokat részesítsünk a zene lélekemelő élményében, de azzal, hogy a műveket egyre tökéletesebben megismertük, a legnagyobb élményben mégis mi magunk részesültünk. Kórusművekről lévén szó, fontos volt, hogy az adott szöveget és annak zenei kifejezését pontosan értsük és érezzük, és ezt az előadásunkban vissza is tudjuk adni. Felejthetetlenek Pistának az egyes művekhez fűzött magyarázatai, instrukciói, legyen szó akár nagy költőink megzenésített verseiről, népdalokról, népballadákról, vagy egyházzenei művekről. Nagy élmény volt, ahogy egyre igényesebb művekkel ismerkedtünk meg, ahogy egyre nehezebb megmérettetéseken kellett jól megfelelnünk, s hogy ezek a feladatok a kórustagokban folyamatosan erősítették azt az érzést, hogy van egy közös cél, amiért érdemes egyre komolyabb erőfeszítéseket tennünk.

Repertoárunkon a nemzetközi kórusirodalom remekei mellett nagy számban szerepeltek magyar zeneszerzők, elsősorban Kodály, Bartók, Bárdos, de más, XX. századi szerzők művei is. Pista, aki már gimnáziumi évei alatt szoros kapcsolatba került a népzenével, később, zenea- kadémista korában pedig Pesovár Ferenccel, Andrásfalvy Bertalannal együtt közös gyűjtő utakon is részt vett, értő és ihletett tolmácsolója volt a népdalfeldolgozásoknak. Emlékszem, néha szinte néptáncos múltjából felidézett lépésekkel kísérve vezényelte ezeket a műveket, s a kórus ki se tudta volna vonni magát az ő hatása alól. Az egyházzenei művek megszólaltatása viszont számára nem csak zenei feladatot jelentett, ezekhez a művekhez azzal a hitből fakadó alázattal közeledett, amely egyébként is a sajátja volt. Mi pedig teljes odaadással követtük őt, közös jutalmunk pedig a sok-sok próba után megszületett előadás volt, amelynek élményét a közönség elismerése is fokozta.

A kórus az első időkben természetesen Veszprémben lépett fel különböző rendezvényeken, aztán hamarosan bemutatkoztunk más városokban

180