Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Osztályunk tagjai családtagjaikkal Semecbányán, háttérben az egykori Bányászati Akadémia épülete

Későbbi kirándulásaink során kerestük fel a régi selmeri akadémia könyvtári állományának bányászati és kohászati részét a miskolci, az erdészeti szakirodalmat magába foglaló részt pedig a soproni egyetem féltve őrzött műemlék könyvtárában. Sokra értékelem a bányász hagyományoknak azt a két szép példáját, amelyek a mi fővárosi bányász létünkben is jelen voltak. Az egyik a bányász himnusz, amely az ünnepségeken hangzott fel, a másik pedig a szép bányászköszöntés, mellyel a hivatalos leveleink végén az akkoriban használatos „elvtársi üdvözlet" helyett kívánhattunk „jó szerencsét!".

Az 1980-as évek elején új osztályvezetőt kaptunk dr. Horváth Lász- lóné személyében, akivel, bár voltak nézeteltéréseink, én mégse ezeket idézem fel, hanem azt, hogy ő mutatta be nekünk, munkatársainak Sopront, amit ő legalább úgy szeretett, mint én Veszprémet és ezért őszinte hálával gondolok rá. A körülmények mégis egyre inkább erősítették bennem az elhatározást, hogy új munkahelyet kell keresnem.

178