Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Felnőtt korom emlékei csokorba szedve

Hetvenöt éves vagyok, amikor ezt a visszaemlékezést írom, időben távol gyermekkorom letisztult emlékeitől és közelebb azokhoz az évekhez, amelyeket már nem tudok kritika nélkül szemlélni. Itt már sokszor kellett nekem döntenem és még ma is sokszor mérlegelem, hogy egyik-másik lépést helyesen tettem, más döntéseket helyesen hoztam-e meg. Sokszor én is úgy érzem, ahogy egy orosz kolleganőm kedvesen hibás magyarsággal mondta: „Tudod Agika, én nagyon sok hibát követeltem!" (Tudod Ágika, én nagyon sok hibát követtem el!) Éppen ezért úgy gondoltam, a következő részben követem a régi napórák feliratát, és csak a derű óráit számolom, sőt, ahogy Szabó Lőrinc a „Mozart hallgatása közben" című verse utolsó sorában mondja: „Csak derűs órákat veszek tudomásul". Igaz, ő ezt, mint követendő életszemléletet tűzte maga elé, én viszont az elmúlt évekre szeretnék ugyanígy visszatekinteni. Az én koromban már amúgy is ideje kigyomlálni emlékeink közül azokat, amelyek fájnak és azokkal is elszámolni, amelyekkel esetleg mi okoztunk fájdalmat másoknak. Szeretném, ha majd azon a végső filmszalagon csupa szép kockák futnának végig.

Könyvtáros pályám emlékezete

Az érettségi után, ma sem tudom miért, úgy döntöttem, nem megyek el felvételizni az ELTE Bölcsészettudományi Karának orosz-könyvtár szakára, ahova előzőleg jelentkeztem, hanem munkába álltam a Veszprém Megyei Könyvtárban, amely akkor még a Múzeum épületében működött.

Ezzel elindultam azon a pályán, amelyet egy rövid kis megszakítással közel ötven évig folytattam és nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem bántam meg. Nem nevezhető ez nagy karriernek, inkább szolgálatnak. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az én „életművem" ha egyáltalán nevezhetem annak, mások cikkeiben, diplomamunkáiban, disszertációiban van elrejtve, de mindig jó érzés volt, ha valakinek segíteni tudtam. Emellett munkám során olyan területeket is megismertem, amelyek iránt magamtól nem érdeklődtem volna. A Megyei Könyvtár olvasószolgálati csoportjában eltöltött két évre szívesen gondolok vissza. Ezek az évek még a szabadpolcos rendszer bevezetése előtti időre esnek, az olvasóknak mi ajánlottunk könyveket, s jó érzés volt, ha valaki utólag megköszönte az ízlésének megfelelően kiválasztott olvasni valót. Akkor még valamennyi könyvtári szolgáltatás egy helyiségben zajlott, a terem egyik

174