Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

szív elégtelenségben. Temetésére szülővárosában, Hódmezővásárhelyen került sor, s földi maradványai csak 1991-ben, halála évfordulóján, október 10-én kerülhettek végső nyughelyükre a veszprémi székesegyház altemp­lomának kriptájában, mint ahogy könyve is csak ebben az évben jelenhetett meg. Születésének 150. és halálának 50. évfordulóján, 2015 októberében egy konferencián emlékeztek meg róla Hódmezővásárhelyen, végre magkapva az őt megillető tiszteletet és elismerést. Az előadásokból a résztvevők meg­ismerhették ennek a kiváló főpásztomak helytállását hite és egyháza mel­lett, püspöki jelmondatának megfelelően: „Erősségem az igazságban van'\24 Dr. Badalik Bertalan veszprémi püspök Az 1958-as év elején jutott el hozzánk a megrendítő hír, hogy ártat­lanul meghurcolt kiváló tanárunkat, dr. Brusznyai Árpádot január 9-én kivégezték. Azt csak később tudtuk meg, hogy a győri bíróság október 19-én, első fokon életfogytiglani börtönre ítélte, de Pap János, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Veszprém megyei első titkára nem érte be ennyivel, és a legfőbb ügyésznek írt levelében halálbüntetést kért. En­nek hatására hirdette ki a bíróság január 6-án a halálos ítéletet. Amikor 1989. június 16-án a rádió Nagy Imre újra temetését közvetítette, és hal­lottam a kivégzettek között a tanár úr nevét is, az járt a fejemben, hogy is tudtunk akkor napirendre térni ezek fölött a szörnyű igazságtalanságok fölött? A válasz csak az lehet, nekünk tovább kellett élnünk, de úgy, hogy a tanár úr által magasra helyezett mércének mindig megfeleljünk. 24 Soós 2007; „Az igazság az én erősségem" 2015:14. 171

Next

/
Thumbnails
Contents