Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
November 4-e után egy ideig még szünetelt a tanítás, így én sok időt töltöttem Ladáknál, ahol szívesen vigyáztam Gáborkára, ha Agnesnak valami elfoglaltsága, elintézni valója akadt. Az iskolába visszatérve tapasztaltuk, hogy Brusznyai tanár úr, az Ivanyos házaspár eltűnt az iskolából. Osztályunk létszáma is csökkent, két fiú osztálytársunk külföldre távozott, ahogy akkor mondták, disszidált. A rendőrök mindenütt fegyvereket kerestek, az egyetemisták egy csoportját a Szovjetunióba deportálták, később kiderült, hogy csak Ungvárig jutottak és pár hét után haza is jöhettek, de ezt előre nem lehetett tudni. Aztán egyre több felől lehetett hallani emberek eltűnéséről, letartóztatásáról. Szomorú időszak volt ez, pedig még nem is tudtunk mindenről. A Szabad Európa Rádió folyamatosan sugározta a külföldre távozott magyarok üzeneteit, melyek között egyszer csak erre figyeltünk föl: „Szabad földre érkeztünk, Öcsi és Valér". Anyu elgondolkodva fordult Apuhoz, „Te, nem a Valiék lehetnek ezek?" Vali unokanővérünket ugyanis a család tréfásan Valémak is hívta. Később kiderült, hogy bizony ők voltak, Vali a 13 éves kisfiával, Ákossal, az öccse, Emil, (a családban Öcsi) a menyasszonyával úgy ment el, hogy szegény szüleik nem is tudtak róla. Bélatelepi nyaralójukból disznóölés után érkeztek haza, magukkal hozva a sok finomságot a család számára, amikor az üres lakásban csak egy levelet találtak, amiből megtudták, hogy fiuk, lányuk, unokájuk elment, és talán már soha többé nem is látják őket. Édesapjukkal már valóban nem találkoztak unokatestvéreink, édesanyjuk pedig egy baleset következtében halt meg, miközben a Kanadában élő Valiéknál való végleges letelepedését intézte. Brusznyai tanár úrról később hallottuk, hogy a szovjet katonák letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahonnét decemberben tért haza. Egy ideig a váci gimnáziumban tanított, de februárban ismét letartóztatták. Ma már többet tudunk arról a szégyenletes eljárásról, amelyet ellene folytattak, a koncepciós per tárgyalásairól, az ellene felhozott igaztalan vádakról, s hogy éppen az a Pap János kívánta a vesztét, akinek az életét megmentette. Az első tárgyalás még Veszprémben folyt, erre néhány iskolatársunk meg is próbált bejutni, aztán ügyét áthelyezték a Győri Katonai Bírósághoz, így a további fejleményekről is csak jóval később értesültünk. Május elején három napos kiránduláson vettünk részt Pécsett, a párhuzamos fiú osztállyal együtt, ami a hideg, esős idő ellenére nagyon jól sikerült. Egyik délután lehetőségem volt arra is, hogy meglátogassam ott élő keresztszüleimet, Annus nénit, akit Józsiék esküvője óta nem láttam, és Albin bácsit, akivel még soha nem is találkoztam. S hogy mennyi min168