Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
ismerte, rendkívül művelt volt, és az órák után sok mindenről mesélt. Később a MÁFKI-ban kapott fordítói állást, ekkor már nem vállalt tanítást, így kapcsolatunk is megszakadt, de mindig hálával és szeretettel gondolok rá. Bár csak viszonylag rövid ideig jártam az iskolánk tornatermében tartott vívó edzésekre, mégis megemlítem Bors Ágoston, Guszti bácsi nevét, aki felelevenítette Veszprémben a vívósportot és sok jó vívót nevelt. Ő Kőszegről került Veszprémbe, ahol korábban az Ottlik Géza regényéből ismert hadapródiskola vívómestere volt. Jó tudni, hogy ma már a Csermák Antal utca 5. számú ház, egykori lakása falán lévő emléktábla és a róla elnevezett vívóversenyek őrzik emlékét. A politikai légkör enyhülése a kulturális életre is kihatott. A magyar filmgyártásnak már a korábbi években is születtek kiváló alkotásai, még ha a többség magán viselte is a kor kötelező propaganda jellegét. A mozijegyek akkor valóban olcsók voltak, így még a szorosra fogott családi költségvetésbe is belefért, hogy a fontosabb filmeket megnézzük. Ebben az időben egyre több nyugati filmet, s ezek között sok értékes produkciót láthattunk a mozikban, számos operát például az olasz filmekről ismertem meg. Ugyanígy eljutottak hozzánk a francia filmgyártás remekei, a francia szinészkirály, Gerard Philipe és más kiválóságok filmjei, vagy az olasz rendezők, köztük Vittorio de Sica alkotásai, de a híres Hamlet film is Lawrence Olivier főszereplésével. A szovjet filmek közül szívesen emlékszem a „Kővirág" című filmre, vagy Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjének 1954-ben készült legendás filmváltozatára a híres Galina Ulanova és Jurij Zsdanov főszereplésével. Szerettük a vígjátékokat is, és mivel mindannyiunkra jellemző a jóízű, szívből jövő nevetés, előfordult, hogy amikor a család együtt vett részt valamelyik vígjáték vetítésén, a körülöttünk ülők már nem a filmen, hanem rajtunk nevettek. A rádió gyerekeknek szóló műsorai közül az Okos mackó Holdvilág árokbeli történeteit mesélő Képessy Józsefnek még a hangjára is jól emlékszem. A "Csinn Bumm cirkusz" állandó szereplőit a kor kiváló színészei alakították, s mivel ez vasárnap délelőttönként szerepelt a műsorban, sokszor Anyuék is hallgatták. Anyu nem is hagyta megjegyzés nélkül, amikor a gonosz Emiiké bohóc mindig becsapta a hiszékeny Bukfencet: „Utálom ezt a ronda Emilt" - mondta, nem volt hajlandó „becézni" az ellenszenves figurát. A „ Csilicsala csodái" című műsor is nagy kedvencünk volt, amelynek szerzői, Tóth Eszter és Török Sándor, valamint a főbb szerepeket alakító színészek, Rádai Imre, Kiss Manyi ugyancsak fémjelezték ennek a szellemes, fordulatos sorozatnak a színvonalát. 158
