Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A régi, nagy születésnapi zsúrok ideje már elmúlt, de a névnapok emlékezetesek, különösen abból az időből, amikor Agnessal közösen ünnepeltük meg névnapunkat. Erre Anyu mindig tudott azért valami finom süteményt készíteni. Emlékszem a rumos vegyes gyümölccsel megrakott piskótára, amihez a tejszínt napokon át szedegette le az akkor még „teljes" tejről, s ezt verte fel habnak. Ágnes általában a jól sikerült egyetemi vizsgáiról is Anyunak számolt be először, mert mi éppen útba estünk, mielőtt hazament.

A korábbi társaság is megfogyatkozott, átalakult, de azért a hétvégi kirándulásokra mindig összejöttünk néhányan. Úgy emlékszem, többnyire De Chátel Marika választotta ki az úticélokat, s mivel jól ismerte a város környékét, a kirándulásokról gyakran tértünk haza valamilyen „zsákmánnyal", gombával, vagy mogyoróval, vagy egy kis madársalátával.

Rézi továbbra is tartotta velünk a kapcsolatot, beszámolt sorsának alakulásáról, de mielőtt erre rátérnék, felidézem azt a levelezőlapját, amelyiket 1951. április 19-én írt Csehbányáról, ahol valószínűleg azokat a rokonait látogatta meg, akik kimaradtak a kitelepítésből. Ez a lap nem rég került a kezembe, és annyira szép és megható, hogy feltétlenül megérdemli, hogy itt megörökítsem. „Kedves jó Nagyságosasszony! Hála Isten szerencsésen hazaértem. Mikor a faluba értem, akkor esteledett be, útközben Ágneskára gondoltam, mert megálltam virágot szedni egy kis patak mellett, hol csobogott a víz, élveztem nagyon. Elgondoltam, hogy Ágneska is hogy élvezte volna ezt - édes kicsi angyalom. Sok-sok szeretettel kezét csókolom. Sok-sok puszit Agneskának, üdvözletemet Mérnök úrnak. Gondolatban, álmomban ott vagyok. Rézi." Valamikor az ötvenes évek első felében Rézi megvált Györgyi Déneséktől, és a veszprémi gyermekkórház igazgató főorvosánál, dr. Gaál Istvánnál vállalt munkát. A Gaál család a nyarakat alsóörsi nyaralójában töltötte, és ilyenkor Rézi is velük volt. Ott ismerkedett meg egy nagyon rendes fiatalemberrel, akivel házasságot kötöttek és Alsóörsön éltek tovább.

A kulturális paletta elég vegyes képet mutatott ezekben az években. 1948 után túlsúlyban voltak a rádióműsorokban a mozgalmi dalok, a Lenint, Sztálint, a Szovjetuniót dicsőítő kantáták, ezek nagy része szovjet művek adaptációja volt, de születtek új magyar művek is. Arra vonatkozóan, hogy a szovjet mintát mindenben követte a kultúrpolitika, volt egy személyes megfigyelésem is. Az akkor divatos esztrád (vegyes) műsorokban gyakran hallhattuk egy szovjet női duett, Ljadova és Pantyelejeva felvételeit, majd egy idő múlva feltűntek Fábri Edit és Sík Olga hasonló műfajú és hasonló stílusú dalai. Sok szovjet operett is szerepelt a rádió műso150