Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1949 augusztusa azonban nem csak a város, hanem a családunk életében is változást hozott. Amint ezt egy korábbi fejezetben írtam, a házat, amiben laktunk, a Borián családtól béreltük, akik Hajmáskéren laktak, mert a családfő, dr. Borián János ott volt körorvos. Az ő szolgálati lakásuk viszont a háború alatt bombatalálatot kapott, s a család valóban csodával határos módon menekült meg. A két fiú, Árpád és Tibor a támadás idején a plébánián tartózkodott, a szülők pedig lakóházuk egy sarkában életben maradtak, ahol ugyanakkor 21-en meghaltak. Ezután egy szükséglakásba költöztek, ahol a családtagoknak a váró helyiségen keresztül, a betegek között kellett átjárniuk, ami komoly fertőzés veszélyt jelentett a két fiatal fiúnak, ezért úgy döntöttek, hogy beköltöznek Veszprémbe, a saját házukba. Laci szeptembertől már Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait, ezért kicsit könnyebben húztuk össze újra magunkat, igaz ebben már úgy is gyakorlatunk volt. Boriánék tehát augusztusban beköltöztek abba a két szobába, ahol korábban az oroszok laktak, konyháját pedig Rézi megüresedett szobájában rendezte be Gabi néni. Az 1949-es évben Anyu öccse, Józsi nagybátyánk megházasodott, Laci egyik barátjának, a Nárcisz utca 17-ben lakó Imre Gyuszinak Erzsébet - a családban Baba - nevű nővérét vette feleségül, így az esküvőt Veszprémben, a Regina Mundi templomban tartották, amire a rokonok is összejöttek. Ekkor készült az alábbi kép a rokonság hölgy tagjairól. Szeptemberben egy újabb átszervezés miatt, bár továbbra is ugyanabban az épületben, de az Állami Pedagógiai Gimnázium Gyakorló Általános Iskolájában kezdtem meg a negyedik iskolai évet. Tanítónk Kerényi László lett, aki előzőleg a Piarista Gimnáziumhoz tartozó alsó tagozat tanítója volt, az osztályba pedig fiúk is kerültek. Az akkori tanulmányi értesítőben követni lehet, hogy változott az iskola pecsétjében az ország címere, az előző évben még a Kossuth címer, az 1949-50-es tanévben már a vörös csillagos, sarló-kalapácsos, búzakalászos címer szerepel. Az énekkart Lantos Imre vezette, aki korábban a megszűnt evangélikus iskola utolsó tanítója volt. Fennmaradt ebből az évből a „Beszéd- és értelemgyakorlat" füzetem, amelyből kitűnik, hogy kellett beleszőni a tananyagba az ideológiai nevelésünket. Az órák témái között, a „Család", „A víz körforgása", „A honfoglalás", „István és László királyok" címek mellett megjelennek a „Megemlékezés Leninről", „A dolgozó parasztság útja a szövetkezet", „Sztahanov mozgalom" címek is, de a Párt, az 5 éves terv, Vezetőnk Rákosi Mátyás, a Szovjetunió, Sztálin méltatása ezen kívül is sok vázlatban szerepel. Van azonban ebben a füzetben egy kis fogalmazás is „Kedves kis állatom" címmel, ami igazán közel áll hozzám. Arról a kiskacsáról szól, 140
