Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

képzelni, hogy az egyházi iskolák bezárása valóban bekövetkezhet. így a négy elemi után Esztert is készítették Budapestre, a Notre Dame de Sion intézetbe, ahová valamikor édesanyja is járt. Örömmel készült ebbe a francia apácák által fenntartott, kitűnő képzést nyújtó iskolába, és ősszel meg is kezdte tanulmányait az intézetben, ahol várakozásának megfelelően nagyon jól érezte magát.

Az életünk azért nyáron sem csak játékból állt, voltak feladataink is. Kisebb bevásárlásokat már mi is le tudtunk bonyolítani, vagy elvinni a kenyeret a pékhez, a cipőt a suszterhoz. Ezek a szolgáltatások mind könnyen elérhető távolságban voltak. Közülük Bajcsi néni boltja a mai Victor Hugo, akkor Rezeda utcában úgy él az emlékezetemben, mintha egy képeskönyvből vágták volna ki. A belépéskor megszólaló csengő, a hagyományos berendezés a pulttal, a fiókos állvánnyal, a fiókokon a zománcozott címkékkel tökéletesen megfelelt egy boltról alkotott akkori elképzelésnek. Nem tudom, mikor megszűnt az üzlet, vajon mi lett a sorsa ennek a szép, patinás berendezésnek? A Kádár utcában volt Hóduszné boltja, ahova ritkábban jártunk. Az 1945 előtti években a Tisztviselők boltjából, házhoz szállítással intézte Anyu a bevásárlásokat, jött a puttonyos kifutó, felvette a rendelést, a leszállított árut egy könyvbe írták, s a tartozást havonta kellett rendezni. Ez a „könyvvel" való vásárlás, ahogy már az Iregről szóló részben is említettem, gyakori volt abban az időben. Maticsék péksége a Festő utcában volt, hozzá vittünk megsüt- tetni általában két kenyeret, amelyeket Anyu dagasztott. A belvárosban lévő üzleteket most nem sorolom, úgy gondolom, ezekről már biztosan sokan írtak, két cukrászdát azonban nem tudok említés nélkül hagyni, a Megyeház utcában a kisebb Balla, és a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt lévő épületben az elegáns, galériával is rendelkező Abafalvi cukrászdát. Egyszer, már felső tagozatos korunkban, egy jól sikerült énekkari szereplés után Lantos Magda tanárnő az egész kórust meghívta a Balla cukrászdába egy 50 filléres fagylaltra. A másik cukrászda azért is emlékezetes, mert Abafalvi Marica négy évig osztálytársnőm volt. Egy üzlettel mégis kivételt teszek, ez pedig Horváthék játékboltja, amelynek kirakatában többször találtam olyan dolgokat, főleg babákat, amelyeket sóvárogva néztem és többnyire előbb-utóbb magaménak is tudhattam.

Az akkori életvitel mellett több olyan szolgáltatást is igénybe vettünk, amelyek évekre szóló kapcsolatokat eredményeztek. Ilyen volt a már korábban is említett házivarrónő munkája. Részé Mária szüleivel a Cserháton, a Kőkép utca 21-ben lakott és mivel megbízhatóan dolgozott, házról házra ajánlották őt a megrendelők. Anyunak valószínűleg Duci

126