Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Mindennapjaink és mindennapjaink szereplői

Ekkor még úgy tűnt, hogy az élet talán vissza fog térni a háború előtti medrébe. Anyu nagy lendülettel fogott a ház takarításához, s bár ekkor még Rézi is nálunk volt, a munka oroszlán részét ő maga végezte, s az ő irányításával abban mindannyian részt vettünk. Érdekes, hogy ezekről a közösen végzett nagytakarításokról meglepően jó emlékeim vannak. Anyu úgy osztotta ki a feladatokat, hogy azokat erőnkhöz mérten el tudtuk végezni, s az együttes, jó hangulatban végzett munkának kifejezetten szórakoztató elemei is voltak. Akkor még egészen más módon kezelték a parkettákat, a lakkozás csak később jött divatba. A művelet a súrolással kezdődött, ezt követte a tökéletesen száraz parketta „beeresztése" egy sárga folyadékkal, amelyik ápolta is a parketta faanyagát és a színét is megadta. Majd következett a „vikszelés", vagyis a padlóviasszal való át- dörzsölés, végül a padlókefélés, amibe már mi is bekapcsolódtunk. Ezt többnyire egy lábra erősített kefével végeztük, ami ugyan elég fárasztó volt, de ha többen csináltuk, ráadásul valami alkalmas ének ritmusára, akkor egészen szórakoztató volt.

Biztosan sok minden hiányzott a lakásból a háború előtti állapotokhoz képest, de az összkép már újra egy szépen berendezett, barátságos lakás benyomását keltette, legnagyobbrészt a nagyapánk által felújított kárpitozott bútoroknak köszönhetően. A lakás beosztására jellemző volt, hogy a szobák egymásba nyíltak, de az ebédlőnek és a halinak egy belső kis folyosóról is volt bejárata, a hálószobának pedig a fürdőszoba felől. A haliból lehetett kijutni a verandára, ugyanakkor a hálószoba és az úriszoba közötti átjárást is biztosította. A fürdőszobának is két ajtaja volt, egy a hálószoba, egy a konyha felől, így az egész lakást körbe lehetett járni, egyik helyiségből a másikba haladva. Én ekkor Anyuék- kal a hálószobában aludtam, a fiúk pedig a hallban, s ekkor már arra is sor kerülhetett, hogy egy új, kétszemélyes rekamiét kapjanak. Volt még ennek a lakásnak egy olyan kiegészítője, amely aztán később funkcióját vesztette, ez pedig a csengők jelenléte volt három helyiségben. Az ebédlő és az úriszoba csillárjára felszerelt csengők a konyhában a lánynak jelezték, hogy ki lehet vinni a használt edényeket, és be lehet hozni a következő fogást, vagy éppen kérik a feketét. A harmadik csengő viszont a fürdőszobában a kád fölé volt felszerelve, s bár nem tudom, hogy ennek ez volt-e az eredeti funkciója, mindenesetre Anyunak talán az életét mentette meg, amikor egyszer rosszul lett a kádban, és ezzel Aput segítségül tudta hívni a hálószobából.

118