Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Néhány levél Anyu gyógykezelésének időszakából is fennmaradt, ezek segítenek pontosítani azoknak az eseményeknek az időpontját, melyekre nagy vonalakban én is emlékszem. Ezen kívül is sok érdekes adattal szolgálnak, többek között az ekkor már valóban „elszabadult" inflációról, és más eseményekről, melyek az 1946-os évben történtek.

1946. május 27-én kelt levelét Anyu már Budapestről írta, ahol nagy- szüleinknél lakott, és egy fennmaradt kezelőlap tanúsága szerint tőlük járt Röntgen besugárzásos kezelésre négy alkalommal. Ebből a levélből az is kiderül, hogy Iván, akit ekkorra már Budapestre helyeztek, többször meglátogatta, sőt, részt vett Anyu öccsének, Józsinak a születésnapján, akinek több értékes ajándékot is vitt, de megajándékozta nagyszüleinket és Anyut is. Ahogy Anyu írta, „Már itt is nagyon otthon van. Kétszer volt itt, mióta itt vagyok. Most a napokban indulnak tovább. Nagyon fáj neki elmenni." A levélnek egy további része jól jellemzi az akkori, főleg a budapesti helyzetet: „Édes Apukám, ha egy mód van rá, küldj nekem tojást, lisztet, és még amit lehetne, mert itt olyan őrült viszonyok vannak, és nem lehet Anyukáéktól kívánni, hogy minden jó falatot belém dugjanak, és ne segítsük őket. Négyszázmillió egy tojás." A levél további részében már az otthoni dolgokért aggódik: „Kézi hogy bírja az iramot? Csak legyen türelmes, talán sikerül meggyógyulva hazamennem. (...) Ha kotlós van, ültessétek kacsára, csibére. Remélem, még mindig nincs semmi baj. írjatok minél előbb és sokat."

Réziről itt okvetlenül meg kell emlékezni. Mint már korábban írtam, ő sváb lány volt, így a családjára egyértelműen vonatkoztak a kitelepítési rendelkezések. Mivel ő nem lakott együtt a családdal, választhatott, hogy velük megy-e Németországba, vagy velünk marad. Nagyon nehéz döntés volt ez, elmenni az ismeretlenbe, de mégis együtt a szeretteivel, vagy maradni úgy, hogy talán sose látja őket többé. Ezt a döntést Rézinek éppen akkor kellett meghoznia, amikor nekünk Anyut nélkülöznünk kellett, ezért biztos vagyok benne, hogy elhatározását az is befolyásolta, hogy nem akart minket magunkra hagyni. Velünk maradt és igyekezett Anyut helyettesíteni legjobb tudása szerint. 1946. június 13-án kelt levelében Anyu erre is reagál: „Rézihez legyetek nagyon jók, mert ha tényleg ott marad nálunk, mi leszünk a szülei, szülei helyett. Ez igazán nagyon szép tőle. Mondjátok meg neki, hogy megMlálom a jóságát, ha meggyógyulok. - Ma tudtam meg, hogy ha minden jól megy, még két hétig itt kell maradnom kórházi kezelésre." Ezek után újra kapunk az inflációról is egy-két adatot: „1 kg vaj 1 billió. A cukor is kb. úgy forog, úgy, hogy innen vinni nem tudok." Van még egy lényeges kérdés a levélben: „Agneskát be kell íratni az iskolába? Vagy majd csak szeptemberben?" Bizony, Ágneska februárban már betöltötte a hatodik évét, gondolni kellett hát a beíratásra.

108