Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Megújulás, reményteljes fejlődés
Megújulás, reményteljes fejlődés A háborús sebek behegedése után normalizálódni látszott az élet a polgári demokrácia megvalósulásának kezdetén. Lassanként a városban is eltűntek a háborús nyomok, ami megmaradt, azt újra működésbe hozták. A foghíjak üresedést mutattak, helyükön egyelőre elplanírozták a területet. A Megyeház előtti tűzivíz tárolót a Püspökkertben felhúzott beton támfallal nyugatról lehatárolták, az így keletkezett hatalmas üreget épülettörmelékkel töltötték fel. Ezt az anyagot majdnem teljes egészében egy hosszú lebombázott utcasor törmeléke tette ki, ami a Kálvária dombot vette körül nyugat és észak felől egészen az Erzsébet ligetig. Ezzel teljesen eltűnt a dr. Vass József utca, amelyben emeletes házak is állottak. Helyén most gondozott sziklakért látható, vele szemben pedig a Megyeház előtti parkosított tér. Új középületek 1947 után kezdtek épülni (pl. a lebombázott városi villanytelep új székháza, a pénzügyi palota, amiből később az egyetem első A- épületét alakították ki, emeletes bérház a József Attila utca elején, stb.) A gazdasági viszonyok érezhetőbben a fékevesztett infláció megszűnése után, a stabilnak mutatkozó forint fizetőeszköz bevezetését követően kezdtek javulni. Könnyebb lett az élet családban és iskolában egyaránt. Már nemcsak a mindennapi hiányokból fakadó gondokkal kellett megküzdeni. Jutott idő és figyelem a társas rendezvények, kulturális események felkarolására is. Diákkoromra emlékezve, ebben igen nagy szerepe volt az iskolákban folyó foglalkozások fellendülésének. Egyre színvonalasabb kórushangversenyekkel mutatkoztak be a modernebb képzésű karvezetők az iskolai és egyházi énekkaraikkal. A gimnázium vegyeskara Balogh Ferenc, az angolkisasszonyok intézetének leánykara Mater Szcucynsky Mária, az Irgalmas-rendieké Kovács E. Brigitta nővér vezényletével, korszerű előadásmódban megszólaltatott, igényesen válogatott művekkel léptek a nyilvánosság elé. Kiváló egyházzenei kórust szervezett Horváth Cirill atya is a székes- egyházban. E kórusok egyéni, vagy összevont fellépései jelentős kulturális eseményei voltak a városnak. A közös hangversenyekre többnyire a Székesegyházban került sor, de rendeztek önálló egyházzenei hangversenyeket a piaristák is saját templomunkban, amelyek közt különösen emlékezetes volt az 1946. november 24-én tartott est Bisztricz- ky Tibor hegedűművész és Lengyel Attila zongora- és orgonaművész közreműködésével. Javult az iskola berendezettsége is az új padokkal és más végleges helyreállításokkal. Bizonyos központi támogatásokkal 94
