Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Diákéletünk építő újrakezdésének időszaka

A tetőzet tehát elkészült, az épület tovább nem ázott, de a tantermeknek még csak a fele volt berendezhető. Ezért a nyolc osztály csak felváltva, délelőtt és délután kaphatott helyet. De az estébe nyúló délutáni tanításokhoz nem volt világítás. Ekkor Helyes László osztályfőnökünk, ismerve elektrotechnikai érdeklődésünket fölvetette a kérdést, hogy ideiglenesen megoldanánk-e a tantermek világításának problémáját. Természetesen készséggel vállalkoztunk a feladatra Komáromy István és Torma Ferenc osztálytársammal hármasban. Kaptunk helyiséget a volt cserkészotthonban, majd a fizikai előkészítőben, ahol hozott szerszámokkal és anyagokkal berendeztük a műhelyünket és raktárunkat. Ide főleg lebombázott, elhagyott házakból, gazdátlanul otthagyott német katonai műszaki raktárakból össze- hordtunk vezetéket, kapcsolókat, lámpatesteket, s ami még kellett. Az őszi sötétedés beálltáig minden tanteremben helyreállítottuk a világítást és máshol is végeztünk hasznos javításokat. Működésünk csúcsát egy körfűrész meghajtását végző háromfázisú villanymotor beszerelése jelentette, ami a tűzifa feldarabolásához volt szükséges. Ennek sikeres üzembe helyezésekor Balogh Ferenc igazgató úr személyenkénti kézfogásával tüntetett ki bennünket. Munkánkért a következő tanévben tandíjmentességet is kaptunk, de ebben már annak is része volt, hogy a templomi orgona sípcsöveinek javításához forrasztási segítséget adtunk az Angster Gyár szakembereinek.

Külön említést érdemel az a segítség, amit a szülők adtak többféle formában az iskolának, beleértve még templomunk takarítását és virágokkal való rendszeres díszítését is. Kiemelkedő volt az iskola elpusztult padjainak pótlása terén nyújtott támogatás. A püspökség erdészetének adományából keményfa deszkákat kapott a gimnázium, amelyeket Helyes tanár úr vezényletével vállon vittünk le az Esterházy utcába Vándorfi asztalosmester műhelyébe. Az elkészült padokat ugyancsak mi hordtuk fel az iskolába, amelyekre aztán réztáblácska került, X Y adományozó nevének megjelölésével az elkészítés költségének vállalásáért.

Gyakorlatias hozzáértő mesterünk volt még a piarista tanárok közül Helyes László mellett az ugyancsak falusi származású Takács Dezső tanár úr, az iskola és rendház gazdasági felelőse is.26 Az ő nevükhöz fűződik egy nagy élményünk 1945. év októberéből, amikor háromnapos szüreti munkát végeztünk el önkéntes osztálytársakkal a Piarista Rend paloznaki szőlőjében.

Mindemellett a tanulmányi kötelezettség nívóját is tartani kellett, s ebben is voltak kiemelkedő fiatal nevelőink. Kincs Lajos tanár úr derűs lényé26 Takács Dezsőről részletesebben lásd Lechner 2002: 66-67.

92