Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Diákélet a háború kemény sodrában
Diákélet a háború kemény sodrában A német megszállást követő naptól kezdve körünkben és körülöttünk gyökeres változások történtek. Március 20-án, hétfőn délelőtt Kossuth ünnepre gyűltünk össze a díszteremben, ahol iskolánk fúvószenekara is szerepelt. A lelkesedés és siker óriási volt, ami egyéni belső érzésekből spontán fakadt, kimondatlanul a megszállás elleni néma tiltakozásul. Előtte az osztályok tanulói közt futótűzként terjedt tova az elhatározás: 1-1 fiú szaladjon el a szünetben nemzeti szalagért, hogy a sapkánkra tűzhessük. Tanáraink másnap reggel kétségbe esve, de okosnak tűnő magyarázattal vetettek gátat a meggondolatlan és veszélyes akciónak, hisz a német csapatok már két napja lefoglalták a tantermek felét. Hamarosan további termeket is birtokba vettek, ezért április 1-jén be kellett fejezni a tanévet. Döbbenettel láttuk, hogy a zsidónak minősülő lakosoknak megbélyegzésül utcai ruházatukon viselniük kellett a sárga csillagot. Tanáraink igyekeztek továbbra is foglalkozni velük a cserkészet keretében. Május, június fordulóján a mi korosztályunkból néhányunkat őrsvezető-képző táborba küldtek a Közép-dunántúli cserkész kerület tési táborába. Ott tudtuk meg, hogy június 6-án partra szálltak az angolok Franciaországban. Április végétől kezdve a félelmetes erejűre fejlesztett angol-amerikai légierő gépei olaszországi támaszpontokról felszállva megkezdték hazánk, és rajtunk átrepülve Ausztria pusztító stratégiai bombázásait. Három-négy naponként Veszprém nyugati sávja felett 30 darabos kötelékekben, 600-800 négymotoros nehézbombázó húzta a kondenzcsík szőnyeget a Balaton felől folyamatos tompa dörgéssel a kék égbolt alatt. Nem állítom, hogy nem volt ezektől szorongásunk, de a félelem és rettegés terhét inkább szüléink viselték. Nálunk, gyerekeknél a veszélyérzetet ellensúlyozta, néha le is győzte a haditechnika csodálata, a légi csaták, vagy a lezuhant gépek látványa. Egyszer néhány társammal a légiriadó alatt kiszöktünk a gimnáziumi óvóhelyről, ahova a szirénázás hangjára sok lakossal a közeli piacról szaladtunk be, felmentünk a tetőzett kilátóra, hogy megnézzük a légi csatát a magyar „Puma vadászrepülők" és a bombázókat kísérő amerikai vadászgépek között. Nem tudjuk ki árult be bennünket, de egyszer csak Előd tanár úr lefelé parancsoló harsány hangját hallottuk a padlástérből, amit fejenként kiosztott két pofon követett. A Bécs felé tartó kötelékek reggel 9 óra körül szoktak áthúzni Veszprém felett és 14 óra tájban voltak láthatók visszaútban. Egy ilyen csoportból kivált B-24. (Liberator) bombázó vánszorgó mélyrepülését figyeltem 1944. július 7-én lakásunk kapujából, amint a Balaton felé tartott, láthatóan 84
