Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Cserkészet a háborús években

is lehetett tenni a legkülönbözőbb speciális gyakorlati ismeretekből A próbák letétele - amelyeknek jelzéseit a cserkészruhán viselték - különböző szintű minősítésekre jogosított az előmenetelben. A cserkészet nem volt kötelező, sőt a csapatokba való felvételnek előfeltételei voltak a tanulmányi eredmény és az elvárt magatartás tekintetében. A csapatok rajokra (20-25 fő) és őrsökre (6-8 fő) tagozódtak, amelyeket erre képesített és megbízott, megfelelő korú cserkészfiúk vezettek. A csapatparancsnok és helyettesei képesített cserkésztiszt tanáraink voltak, akiknek munkáját vizsgázott segédtisztekből szervezett parancsnoki törzs (ezeknek tagjai 17-18 éves fiúk voltak) segítette.

Szerencsére bőséges és részletes irodalom maradt fenn a cserkészet magyarországi múltjáról. Ugyancsak részletes tájékozódás nyerhető a Veszprémi Piarista Gimnázium 126 sz. Szent Imre Cserkészcsapata történetéről emlék - és évkönyveiből, ezért itt mellőzöm a részletesebb ismertetést tekintettel arra is, hogy e visszaemlékezés nem csupán ezzel a témával foglalkozik.22 Ezért inkább személyes benyomásokról, maradandó hatású átélésekről szeretnék emlékeket felidézni.

Kijelenthetem, hogy a cserkészettől igen sokat kaptam emberségből, szeretetből, a jó beosztású életmód elsajátításából, ötletesség és jó közösségi magatartás kialakításához életre szólóan. Ezt akkor is így érzem, ha megjegyzem, hogy egyéni szemléletemben az akkor megfogalmazott cserkészmagatartási előírások meglehetősen érzelgősek, több esetben túlzók is voltak. Ez a többlet jellemző volt a mainál szigorúbb nevelési szokások közepette. Az előírások végrehajtásában gyakran lazítottunk, kibúvókat kerestünk, meg is mosolyogtuk a stréber, álszent viselkedést, hisz mi is hús-vér elevenségű, pajkos és tréfálkozásokra hajlamos kamaszok voltunk. Amivel lelkesen egyetértettünk és sokszor túlzásokba is mentünk, az a gyakorlatias, ügyességi és hősködő teljesítések versenyzésének területe volt.

Másfelől a cserkészet, ugyanúgy mint az iskola fiú énekkara, egy nagy családhoz hasonlított, ahol széles életkorskálán közös célok megvalósításában vettünk részt 10-18 éves fiúk vegyesen és együtt. Az 1-2 évvel idősebbekkel sokszor civakodtunk, versenyeztünk is, mint a családban otthon. Egész más volt kisdiákként a kapcsolatunk a kamaszkoron túllépett VI. és VII. osztályos fiúkkal, akik az idősebb testvérek módjára példamutató és útbaigazító magatartásukkal, érezhetően szeretettel kezeltek bennünket. Felnőtt korunkban, mikor már összeöregedtünk,

22 Bakos 1986., Bakay 1989., Gergely 2000., Lechner 2002: 80-92.

80