Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Előszó

A család előrehaladásért folytatott anyagi és szellemi előfeszítésének lehetünk tanúi, miközben németek, oroszok, ÁVO-sok gázolnak keresztül a veszprémi polgárcsalád életén.

Mindketten szívesen írnak arról a lakókörnyezetről, amely Veszprémbe érkezésük (1938) előtt alakult ki és a városi értelmiség lakónegyede volt. Veszprémben a XX. század első évtizedeiben létesültek ún. telepek, többek között a város keleti részén a Csomay-telep (Csomay Kálmán építőmester munkásai számára a Rózsa és Diófa utcában), a Hadirokkant-telep az északi részen (a Nagytó és Tüzér utva környékén) és a város déli és nyugati részén a polgári villatelepek, a Füredi- és a Nándor-telep (Rótt Nándor püspök birtokán). Ez utóbbi családi házas településrész lakóinak életét és társadalmi kapcsolatait követhetjük nyomon visszaemlékezésük segítségével, hiszen a gyerekek barátai között találjuk Scherer József főjegyző, De Chátel Vilmos törvényhatósági állatorvos, Zakariás Gyula erdőmémök, Börzsönyi Ferenc építész, dr. Borián János körorvos gyermekeit. Betekinthetünk a gyerekek barátságát és közös együttlétük színtereit biztosító polgári családok életébe, felidéződnek beszélgetéseik, kirajzolódnak társadalmi kapcsolataik, munkájuk, a városban folyó nagy építkezések munkálatai. A napról napra, évről évre átélt szubjektív történetek lebilincselő módon állnak össze objektív történelemmé.

Lechner László és Ágnes párhuzamos emlékirata élvezetes társadalomrajz, kitűnő olvasmány, amely forrásként szolgálhat a társadalomkutatók és a Dunántúl, kiemelten Veszprém története iránt érdeklődők számára.

A szerkesztő

8