Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről

A GIMNÁZIUMI ÉVEK KÖZELEBBRŐL17

Kijelenthetem, nem érdemem, hanem szerencsém volt, hogy a Piarista Gimnáziumba kerültem. Veszprémben akkor egyetlen gimnázium volt, mást választani nem is lehetett, ha már ilyen szintű iskola típus mellett döntöttünk szüleimmel együtt. Különben is abban az időben nagyobb jelentősége volt az iskolázottságnak a mostaninál a társadalmi felemelkedésben. Kevesebben engedhették meg maguknak a drágább taníttatást, ezért kevesebben is voltak a magasabb képzettségűek. A tekintély megszerzése jobbára már az iskolázással kezdődött. A felsőfokú végzettség, a diploma társadalmi rangja már határvonal felettiséget jelzett. Átlagon felüli jómóddal viszont ez csak akkor járt együtt, ha volt mögötte saját tulajdonú vállalkozás. Tehetősebb réteg alakult ki még az iparosok körében is főleg termékeik és szolgáltatásaik minőségi versenyeztetése folytán. Náluk ehhez előnyt jelentett a reprezentatív életvitel alacsonyabb szintjével megvalósítható takarékosabb életmód, független időbeosztás és kiszámíthatóság. Mindezekre tekintettel az iskolák megválasztásánál a szülőknek erős törekvése volt az önkéntes tehervállalás a magasabb tandíjak és különórák kifizetésében gyerekeik jövőjének minél biztosabb megalapozása érdekében.

Életem elkülöníthető részét jelentette a piarista gimnáziumban eltöltött nyolc tanév 1940-től 1948-ig. Eseményekben rendkívül változatos időszak volt ez, hisz a normális lefolyású, egyébként szépnek ígérkező diákéveket derékba törve tetőzték meg a második vüágháború drámai történései, a látványos haditechnika csodálatától kezdve, a megrázó élményeken át, halálfélelemmel kevert rettegésig bezárólag. Fiatalok számára a sors természetes ajándéka, hogy a baljós jelek és jelzések hatását kevéssé érzékelik, szinte veszélyérzet nélkül csodálják a szenzációs újdonságokat, miközben az aggódás és féltés a szülők gondja marad.

Bár a világháború 1939 őszén megkezdődött, abból Magyarország egyelőre kimaradni látszott, úgyszólván békés időket éltünk. Befogadtuk a lengyel menekülteket, ugyanakkor hálásnak kellett lennünk Németországnak a kétszeres bécsi döntés miatt, miáltal visszakaptuk a trianoni 17

17 Az 1940-es évek diákköri élményeinek emlékezete korábban a Veszprémi Szemle 22. számában megjelent. Lásd. Lechner 2011: 28-58. Ennél 10 évvel korábbi eredetű az „Alma Mater a veszprémi Várban" című könyvem, ami a gimnazista korom nyolc évének emlékeit konkrétabban öleli fel. E két írás összeillesztése némi módosítással (bevezető és függeléki részek elhagyása, tanáraink személyi jellemzésének mellőzése, történelmi szövegmagyarázatok, célszerű fényképcserék) alapját képezi jelen szöveg- szerkesztésben a veszprémi diákévek átfogó visszaidézésének.

66