Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - A megszállókkal társbérletben
A megszállókkal társbérletben Április első hetében indultunk haza hátizsákokkal hármasban szüleimmel gyalogosan a veszprémi lakásunkba. Két kisebb testvérem később jött haza a községből származó háztartási alkalmazottunkkal, Rézivei. Megérkezésünkkor siralmas látvány fogadott. Az utcakapu laposra döntve, betörve ajtók, ablakok és a tetőzet cserepei a légnyomástól kitörve és szétszórva, a lakásban szekrények és polcok tartalma a földre szórva, félméteres kupacban összetörve. Az ülő és fekvő bútorainkat a szomszédos házakba hurcolták szanaszét, a nagytükörbe és vitrinbe italos üvegeket vágtak bele. A mai Egyetem és József Attila utcák kereszteződésében egy „Bárisnya" (forgalmista női katona) a lakásunkból elhurcolt magas fotelban ülve irányította kézi tárcsájával a forgalmat. Apám ezt meglátva utána nézet a dolognak, s határozott fellépésével és orosz tudásával oly sikert ért el, hogy a közeli házban megtalált teljes szalongamitúránkat orosz katonák hozták haza autóval. A háború alatti beszállásolások sora ezután természetesen a Vörös Hadsereg igényei szerint folytatódott. A katonákkal együtt lakva egyszeriben barátságossá vált a velük való kapcsolatunk. Beigazolódott, amit édesapám szokott mondani: „melegszívű embereknek ismertem én meg a muszkát, hiszen köztük éltem". Első vendégünk Iván, futárszolgálatot teljesített Veszprém és Bécs között alkalmi katonai autóstoppal. Amikor édesanyám megmutatta neki szomorúan az összetört nagytükör állványát, Iván igen elszégyellte magát. Pár nap múlva beállított hozzánk egy gyönyörű két gyertyaizzós alsó polcos toalett tükörrel, amit nyilván Bécsből zabrált. Távozásakor viszont melegszívűsége ellenére sem tudott uralkodni a reájuk jellemző, szinte már beteges óragyűjtő szenvedélyén és elemelte édesapám féltett „ómega" zsebóráját, amit gimnazista korában nyert egy céllövő versenyen. Ezután egy 6 fős csapat lakott nálunk, akik váltó-őrséget adtak a Külső Püspökkert (ma a Pannon Egyetem területe) területén összegyűjtött, mintegy 200 db vegyes származású katonai teherautó készletének megóvására. Az őrszemélyzet parancsnoka egy 18 éves korú, meglepően művelt viselkedésű és kellően iskolázott őrmester volt. Törve beszélt németül, fogékony volt a magyar nyelv elsajátítására is, hozzáértéssel érdeklődött az akkori gimnáziumi tantárgyaim iránt, Vergilius: Aeneas eposzához is hozzá tudott szólni. Kedves, jópofa fiú volt, szinte a testvéreink közé tartozóan tisztelte édesanyánkat. Közel 1 évig voltak nálunk, majd új „vendégek"érkeztek. Egy ezredes költözött hozzánk az udvarunkba beállt Opel személygépkocsija sofőrjével, és két vadászkutyájával. Kapcsolatunk nem volt éppen szívélyesnek mondható. A győztesek gőgjét érzékeltette velünk nem úgy, 62
