Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel
Az egyenruhás külső némi utánzását éreztük az utcán kötelező, ugyanakkor büszkeséggel is vállalt diáksapka viselésével. Egységes szabású Bocskai sapkánk, (a leányiskolásoknak kis kalapjuk) volt, amelyen elöl zománcozott színes sapkacímer volt, ezen kívül arany/ezüst színű stráfok jelezték az iskolát és az osztályt amelyekbe jártunk, a leány intézeti növendékeknél még a tagozatot is. A diáksapka kötelező volta sokat segített a fiatalság elvárt utcai viselkedésének kifejlesztésében, mert az ellenőrzés és számonkérés eseteiben azonosító szerepe is lehetett. Néhá- nyunknak volt is ebből eredő csoportos lebukása, amikor a városi jégpályán 13 éves korunkban nagyzásból cigarettára gyújtottunk. Az ítélet írásbeli osztályfőnöki intő volt magaviseletből. A változatos öltözet jelzéseinek volt egyfajta összetartozást, csoport- szellemet kifejező üzenete is, hasonlóan a sportolókéhoz, ami hajtóerőt kölcsönöz a teljesítménynek. A civil ruházatban járó emberek öltözete is sokat elárult a foglalkozásukról, de még a városi és falusi lakosokat is megkülönböztette egymástól. Ez nem feltétlenül az öltözetek gazdagságának különbözőségét jelentette, hanem egyszerűen más és más volt. Sok esetben nagyobb pompájú volt a falusi viselet a városinál csizmás, népviseletes megjelenésével. Inkább a foglalkozást, a hagyomány megtartását fejezte ki. Természetesen minden rétegben különbözött a tehetősebbek ruházata az egyszerűbb helyzetűekétől, de ez minden korra jellemző. A viselet külső lényegi vonása inkább az volt, hogy nyíltabbak voltak az emberek egymás előtt, vállalták mivoltukat, s némi büszkeséggel jelezték is foglalkozásukat annak értékeivel, vagy társadalmi státuszukat annak felelősségével. Igaz, sokak számára talán bántó is lehetett ebben az akkor még erősen élő társadalmi kasztok elkülönítő kifejeződése, de az semmivel nem volt hátrányosabb a közérdekre nézve, mint az összemosó szürkeségben burjánzó nyerészkedések kártékonysága. Megfigyelésem szerint, ami a mostani Veszprémben is érvényes, talán már csak egyetlen foglalkozási ág gyakorlói dacolnak a megkülönböztető ruházat mellőzése ellen. Ők az erdészettel, vadászattal hivatásszerűen foglalkozó személyek, akik ünnepélyes, társadalmi, vagy társasági alkalmakkor, szolgálatukon kívül is jellegzetes, egyéni szabású, de mégis egybetartozásukat jelző zöldes ruházatukban tűnnek föl. Talán a változatlan természettel fennálló folyamatos kapcsolatukból kölcsönzik ezt a hagyománytisztelő őszinteséget és hűséget? 50
