Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel

A veszprémi Vár látképe kelet felől

zően, mintha ő is „ott járt" volna. Ő volt az iskolai énekkar vezetője is. Harmonium kíséretével készültünk fel a vasárnapi diákmisére, amelyen a három felső osztály tanulói a kápolna karzatán elhelyezkedve szólaltatták meg a liturgiához kapcsolódó miseénekeket. Itt jegyzem meg, hogy az éneklés abban az időben sokkal szorosabban hozzátartozott az iskolai foglalkozásokhoz. Kísérője volt a kirándulásoknak, sportrendezvényeknek, ünnepségeknek, felnőtt korra is kiható jótékony megszokással. A miséken és istentiszteleteken harsogott a templom a népénektől, énekelve meneteltek a katonák és az ifjúsági szervezetek masírozói, munkadalaikkal élénkítették magukat a kézművesek, énekléssel tették szebbé estéiket a tábortüzek körülülői. Ma is úgy érzem, hogy ettől szebb és derűsebb volt akkor az életünk. Most is vannak kiváló énekkaraink és azokban meg is találják örömüket a résztvevők, de hiányzik a többség olyan érzelmi igénye, amiből spontán késztetés fakadna az éneklés örömének átélésére. Le is szegényedett a dalok ismerete, előadásuk szokása és képessége. Már a nemzeti himnuszt és a szózatot is inkább csak hallgatják, mint éneklik.

Amit ebből a városból legjobban az emlékezetembe zártam, az a lakásunktól a várbeli gimnáziumig terjedő mintegy másfél km-es útszakasz, amit 8 éven át naponta, néha kétszer is végig róttam oda-vissza. A városi

41