Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Második nagy lépés: a Budapestre szóló ajánlat elfogadása

Munkaköröm ellátása meglehetősen sokoldalúvá vált, elsősorban Kovács Ferenc főnököm szignálásai folytán. Kiválasztásomnak megfelelően módszereiben mindenhez értőnek tekintett, levelezéseinek nagy részét reám testálta, beleértve azok megfogalmazását is, amelyek a vezér- igazgató egyszemélyi aláírásával mentek ki. A hozzá érkezett ügyek referálását is előszeretettel bízta rám, munkabizottságokban, zsűrizésekbe delegált, amelyek közül a legmegterhelőbbnek a rendeletek és különböző központi előírások alkotásaiban való részvételt éreztem. Azt is elvárta tőlem, hogy cikkeket írjak a MEE Villamosság című szaklapjába, amelynek főszerkesztője volt. Erre aztán a műszaki vezérigazgatóhelyettes, Kerényi A. Ödön is felfigyelt, következésképp ő is cikkeket íratott velem a főszerkesztésébe tartozó „Villamosenergia rendszer" című folyóiratba. Kétségtelen, hogy ezekkel az igénybevételekkel a csillagom fölfelé szállt, de ennek ára is lett, mert két-három év után szellemileg nagyon kimerültem. Távol áll tőlem, hogy ami ezután történt, összefüggésbe hozzam a leterheltségemmel, de az biztos, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor váratlan gyomorgörcs-roham után azonnal kórházba utaltak. A dolog vége epekő-műtét lett. A táppénzes állomány, és a munkahelyi szabadság összevonásával kipihenést adó teljes nyarat tölthettem Káptalanfüreden, immár unokáinkban is gyönyörködve. A bajok között szerencse volt, hogy Ágnes éppen ekkor jutott el a nyugdíj előtti „lesétáló" korba, ami mind a kiszolgálásomban, mind az unokázásban jókor jött.

Az 1984. év végére már kétszeres nagyapa lettem

162