Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Létezésem eredete - Kettétört életpálya indítás, a világháború túlélése

A véletlen különös játéka, hogy családunk számára ő adott előképet Veszprém és környéke szépségéről. Történt ugyanis, hogy Holicsek nagyapa Székesfehérvár után Veszprémben katonáskodott, feltehetően a Komakút-téri laktanyában elszállásolva. Egy 1902. július 5-én kelt, s innen írt levelében olvasható a bizonyítékul szolgáló alább idézett szövegrész. A levelet leendő feleségének írta jegyességük korában.

„Nem a legjobban esett olvasnom, hogy azt fogod rám, hogy valaki másért tetszett meg nekem e város. Hát azt hiszed, én már nem tudok másért lelkesülni csupán a szép nemért?

Oh nagyon tévedsz! Nekem csupán a vidék szép, regényes fekvése tetszik. Képzeld csak Édes! Egy piciny kis város tele csinos szép házakkal, rendezett szép utcákkal, s szép sétahelyekkel, a városon kívül pedig csupa hegy s kőszikla, azontúl meg sok-sok erdő, mely csak úgy piroslik a szamócától, s hangos a madarak dalától. Másfél órányira egy gyönyörű séta úton haladva eljut az ember Bala- ton-Almádiba, ebbe a szép fekvésű Balatoni fürdőhelyre, amelyhez hasonló alig van több!!!

Hát mondd csak Édesem, még ezek után is kételkedsz abban, hogy Én, aki már két év óta nem voltam másutt, mint egy poros nagy paraszt városban, egy szép városka látására így fakadtam ki, hogy én azt másra értettem volna, mint csupán természeti szépségekre!?!"

A jegyesek házasságkötésére 1903-ban kerülhetett sor, amikor Holicsek nagyapa feleségül vette Mór Terézt, aki Tolnán született 1884-ben. (Megjegyzem, mert ma már érdekességnek tűnik, hogy nagyanyámék családjának paprikamalmuk volt a Dunán. Kalocsa, Tolna, Fájsz környéke ugyanis régóta jó paprikatermesztő vidék, ahol a szárított pirospaprika őrleményt helyben állították elő a Dunán kikötött, faépítésű úszó és lehorgonyzott malmokkal. Ezek mechanikai meghajtását a Duna folyásának áramlása biztosította a vízszint alá lenyúló lapátkerekek közvetítésével.)

Egy étkezési szokás is meghonosodott családunkban a Közép - Duna vidékéről származóan, nevezetesen a metélt tésztás halászlé. Ez a szokás olyannyira él ma is a leszármazottak körében, hogy a most 80 éves Pali testvéröcsém otthon és meghívásra is saját gyúrású metélt tésztát készít az ünnepi halászlé mellé.

Holicsek nagyapámék házasságából két kislány született, édesanyánk Irén 1905-ben és keresztanyánk Annus, 1906-ban. Utána viszont itt is történt egy nem várt csapás, vagy inkább egy súlyos tragédia: Nagyapánk egy meghűléssel szerzett tüdőgyulladásban 28 éves korában, fiatal feleségét két kisgyerekekkel hátrahagyva elhunyt.

14