Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Kibontakozás munkában, közéletben és gyarapodásban

Kijelenthetem, hogy ezt a kompenzálást döntő mértékben a zene szerete- tében találtam meg és érvényesítettem. Eltekintve a hat évig végzett zongoratanulásomtól, hangszeres zeneművelési ambícióim sosem voltak, mert kevés volt számomra az az élmény, amit képességeimmel magam számára nyújthattam. A zene szépségének átéléséhez nekem alkotókra, tolmácsolókra, és rávezetőkre volt szükségem, amit a népdalokban, Bach, Mozart, Kodály és más nagyok műveiben, és kiváló előadók produkcióiban kaptam meg nevelőim és az előttem járók figyelemfelkeltései nyomán. A zene mással nem helyettesíthető csodás világának megismertétől sorát édesanyámmal kell kezdenem, majd jöttek tovább Ocsovszky Aranka zongoratanárnőm, és az előzőkben már említett piarista tanáraim, s mindeközben mellém szegődött 12 éves koromban egy nálam két évvel fiatalabb fiú, aki a rákövetkező évtizedekben a legnagyobb magaslatokra vitt el a zene szépségének megismertetésében. Zámbó Pistáról beszélek, aki mindemellett a legigazabb barátommá vált, és akinek irányomba való megértése és szeretete példa nélküli volt 2007-ben bekövetkezett elhunytéig.

Veszprém Város Vegyeskara, az 1965. évi Arezzo-i nemzetközi kórusverseny háromszoros győztese a pódiumon. A három Lechner testvér: az első férfi sorban balról a negyedik László, mellette sötét szemüveggel Pál, az első női sorban balról a hetedik Ágnes

138