Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Kibontakozás munkában, közéletben és gyarapodásban

A két kiemelt téma mellett, vagy talán azokkal összefüggésben, természetesen célomnak tekintettem a beosztásom szerinti alaptevékenységem, nevezetesen az üzemvezetői feladatköröm ellátásának jobbítását is. Volt erre nézve egy belső késztetésem, ami az irántam érzett megbecsülésből eredt főnökeimtől és beosztottaimtól egyaránt. Folyamatosan éreztem, hogy építenek rám, ami az anyagi elismerésekben is megmutatkozott. A státusz szerint kijáró alapfizetésemből, üzemzavari pótlékokból, készenléti díjakból jól megvoltam, s az üzletigazgatósági műszaki ügyelet ellátásába is bevontak. Mindig elégnek éreztem azt, ami megilletett, amit kaptam, arra adni akartam válaszul.

Szerencsés voltam abban is, hogy ritkán kényszerültem fegyelmezni. Abban az időben divatosak voltak az üzemrészek közötti különböző versenyek, (tervteljesítési, újítási, munkavédelmi stb.), amelyeket többnyire mi nyertünk meg. Ennek hajtóereje megfigyelhetően pozitív hatású volt a beosztott állomány körében is. Találkoztam olyan felfogással úgy általában, hogy az a jó vezető, akitől félnek a beosztottak. Ennek ellenkező- jeként egyszer visszajutott hozzám a helyettesem szólása a többiekhez: „Azért tegyük meg rendben, hogy ne hagyjuk szégyenben a főnököt!"

Voltak olyan propagandisztikus mozgalmak is, amelyekkel a dolgozóknak a termelésbe való aktívabb bevonását, vagy az egyének ellenőrizhetőbb, szocialista szemléletű magatartását egységes politikai irányú befolyásolással kívánták fejleszteni. Ilyen volt az „újító", vagy a „szocialista brigádmozgalom". Ezek hasznossága a résztvevőkre nézve attól függött, hogy a hangzatos címszavak ernyője alatt milyen módon és mértékben sikerült kereteiket értelmes tartalommal feltölteni.

Közismert tapasztalat, hogy bármely tevékenység, amit érdeklődő odafigyeléssel végzünk, megmozgatja ötleteink tárházát, de a téma kifejtésében vagy megvalósíthatóságában megakadunk, és segítségre szorulunk. Igen sok hasznos és célszerű megoldás valósult meg üzemrészünknél olyan ötletekből, amelyek sok esetben alacsonyabb képzettségű munkavállalóktól származtak, de „ügyvivői" segítséget kaptak tőlünk rajzok, számítások, kísérleti próbák elkészítésében. Jó módszernek bizonyult az ilyenfajta rásegítések alkalmazása, sőt az ötletek kiprovokálása is, mert összesített eredménye az üzemvezetőséget rangosította, az újítók pedig megkapták az őket megillető díjakat.

Természetesen volt „szocialista brigádunk" is, amit Kandó Kálmánról neveztünk el. Előírás szerint naplókönyvben dokumentáltuk kollektív tetteinket, amelyeknek kitűnő krónikása az eleven eszű és kiváló humorú Márki Pista kollégánk volt. Azt hiszem, nem ébreszt kétséget

136