Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Forradalom, népfelkelés vagy ellenforradalom?

Az 1956. évi híradásokban már nyár elejétől fogva egyre többet lehetett hallani az írószövetség reformkezdeményezéseiről, vitáiról, majd gyűléseiről, a személyi kultuszt felváltó demokrácia kérdéseiről. Szeptember végétől kezdve már lelkes hangulatú gyűlésekről szóltak a híradások, amelyeket a rádió esti krónikájában mi is érdeklődéssel hallgattunk. Erre készültünk október 23-án is, amikor este nyolc óra előtt bekapcsoltuk a Kossuth Rádiót, amelyen fegyverlövések hangjaival keveredve egy izgatott férfi bemondótól a következő felhívást hallhattuk: „Mivel a fosztogató ellenforradalmi csoportoktól való tisztogatás még tart, saját érdekében senki ne hagyja el a lakását!" Egymásra néztünk Ágnessel, telefonon felhívtam szüléimét, tájékozódásul, és vártuk a fejleményeket. Reggel a munkahelyemen is hallgattuk a rádiót, amiből csak annyit lehetett megsejteni, hogy Budapesten fegyveres harc folyik a felkelők és a szovjet alakulatok között. Ekkor már nem a lakossághoz, hanem a harcolókhoz szólt a rádiófelhívás: „Drága magyar fiatalok! Tegyétek le a fegyvert, rossz oldalon ontjátok a véreteket!"

A munkahelyeken különböző helyzetek és vélemények alakultak ki. A lakosság túlnyomó része szimpatizált a felkeléssel, a naivabbak el is hitték, hogy ezzel meg lehet váltani a világot. A szolgalelkű pártemberek szánalmas meghunyászkodással váltottak ideológiát egyik napról a másikra. Lakásunk lépcsőházában is voltak ilyenek, akik egyszerre kedves mosollyal „mérnök úrnak" szólítottak, holott nekik korábban hivatalos ridegséggel „Lechner elvtárs" voltam. Az áramszolgáltatói kötelezettségekre való tekintettel nálunk sikerült a dolgozókat az utcai zavargásoktól visszatartani, mondván, hogy a villanyra mindig szüksége van a lakosságnak, bármi is történjék. így ment ez a harcok elcsendesedéséig, míg végre megalakult Nagy Imre demokratikus kormánya, az oroszokkal folytak a tárgyalások a csapatkivonásokról, és hasonló jókban reménykedtünk. Tizenkét napig tartottak reményteljes elképzeléseink, aztán történt valami, amire nem számítottunk.

November 4-én, vasárnap hajnali öt órakor hatalmas ágyúdörrenésre ébredtünk. Az ablakunkba bevilágító utcai lámpa fénye is kialudt a dörrenés után (mint később kiderült, az egész város sötétbe borult a közvilágítás központi vezérlő vezetékének sérülése miatt). Felültünk az ágyban, és a mellettünk lévő, két karosszékből összeállított kiságyból Ágnes kiemelte az alig két hónapos Gábort, akit magunk közé vettünk.

Forradalom, népfelkelés vagy ellenforradalom?

131