Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Emlékezetes évünk volt 1956

Az Arezzo-i fődíj-harang előtt emeljük poharunkat Zámbó Pistával a hármas győzelemre

Az előzőekben leírtakkal részben már párhuzamosan elindult egy, az egész további életemre kiható érzelemgazdagító folyamat, ami a zene- akadémiai friss diplomás Zámbó Istvánnak Veszprémbe történő visszatérésével kezdődött. Őt, vagyis Jumbit, ahogy iskolatársai és kórusának tagjai nevezték, 10 éves korában ismertem meg, a zeneiskolában, ahol ő hegedülni, én pedig zongorázni tanultam. Két évvel volt fiatalabb nálam, 1941-ben már gimnáziumi diáktársam volt. Utána együtt voltunk tagjai az énekkarnak, a néptánccsoportnak, a cserkészetben őrsvezetője is voltam 1944-ben a csopaki táborban. Megkülönböztetett barátsággal vonzódott a családunkhoz, mint zenekedvelő és lelkes amatőr zenészekhez. Egyedüli gyerek lévén talán testvért keresett bennem, amikor a hegedűvel a hóna alatt megjelent nálunk közös muzsikálásra, vagy hívott meg lakásukra. A zenéhez való vonzódás nálam is sok mindent megelőzött, ezért nem sokat kellett egymásnak kölcsönösen magyarázni, amikor bejelentette, hogy most létrehozunk egy városi vegyeskart. „Helyes!" -mondottam egyetértő felkiáltással, mert én is hiányoltam 8 év óta azokat a felfrissítő és gyönyörködtető élményeket, amelyeket a piarista gimnázium kórusában énekelve átéltünk.

129