Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Az egyetemi évek szépsége és nyomasztó kora

Tovább folytatódott a „klerikális reakció" elleni harc lelki nyomása, elvették még a húsvét és a pünkösd hétfői ünnepnapjait, és a még megmaradt egyházi ünnepeket, sőt még a déli harangszót is eltörölték. Belenyugodni nem tudtunk ezekbe, de a túléléshez közben kerestünk legalább részleges kompenzációkat. Ezek egyike volt a komolyzenei hanglemezestek sorozatának beindítása, amelyeknek kezdeményezője és továbbéltető- je a Villamosmémöki Kar hallgatóinak egy lelkes csoportja volt.

A „Villamoskari lemezestek" helyszíne az Auditorium maximum volt, amelynek terét megfelelő erősítéssel be tudtuk tölteni. Az akkor még általános használatú kemény bakelit 78/perc fordulatszámon játszható lemezeket egyik lemezgyűjtő évfolyamtársunk, Tóth Endre szolgáltatta, a szervezést és a konferálást Laczkó Gábor végezte. Az estek látogatottsága minden várakozást felülmúlt. Csakhamar híre ment a városban a dolognak, és tömegesen jöttek az emberek más egyetemekről is, barátokkal és rokonokkal együtt. Pár hónap múltán sikerült mikrobarázdás lemezeket és lemezjátszót kölcsönözni, amit akkor még itthon nem gyártottak. Ezután már kevés volt az Aud. max. 550 fő férőhelye, ezért a szomszédos termet is be kellett hangosítani.

Ma is rejtély előttem, hogy miért engedte a kemény diktatúra, hogy ilyen nagy létszámú csoportosulás jöjjön össze hetenként egy, a rendszerrel nem szimpatizáló - mondjuk ki őszintén, mert ezt ők is tudták - réteg találkozására. Vagy talán éppen azért engedték, sőt várták is a megjelenőket, hogy kiszűrjék őket hovatartozásuk szerint, mindezt a „Ne legyünk szakbarbárok" jelszó ernyője alatt? Ki tudja! Akkor minden feltételezhető volt.

Nálam a hanglemezhallgatás örömének gyökerei a piarista gimnáziumba nyúltak vissza, ahol Medvigy tanár úr magyarázatos zenehallgató különórái mélyítették el bennem a komolyzene szeretetét. Első saját lemezem Kodály: Galántai táncok című műve volt, amit 1948 nyarán ismertem meg Molnár István siófoki népfőiskoláján, ahová Helyes tanár úr küldött el néhányunkat néptánc tanfolyamra. Alkatrészekből állítottam össze az első lemezjátszónkat, aztán ezzel el is kezdődött a társasági programjainkban első helyre került lemezhallgatás időszaka, még egyetemista korom előtt. Akkoriban szegényesen éltünk, de a lemezvásárlási mániánkat nem tudtuk féken tartani. Mint a mágnes, vonzott bennünket az újabb és újabb zeneművek megismerésének vágya. Lendületet kapott a lemezhallgatás szokásának terjedése az 1949-ben odatelepült veszprémi egyetem és a kutatóintézetek fiatal oktatóinak, és a hallgatók jelentős része művelődési igényeinek köszönhetően.

116