Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Az egyetemi évek szépsége és nyomasztó kora

Egy-egy élménydús nap elteltével aztán újra dermesztő érzések kerítettek hatalmukba, amikor a rádiót bekapcsolva koncepciós politikai perek közvetítését lehetett hallani. Ilyen volt Grősz József kalocsai érsek pere, vagy a pálos szerzetesrendi vezetők elítélése.

Az egyetemre történő reggeli beözönlésünk idején a szabadtéri hangszórók szakadatlanul bömbölték az ütemes, idétlen szövegű mozgalmi indulókat, hogy: „Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd.meg „Sződd a selymet, elvtárs", lelkesítőül pedig a „Fel vörösök, proletárok" kezdetű dal zengede- zett. A hangszórók szinte fenyegető bömbölését magunk mögött hagyva felüdítő volt az előadótermekbe, a racionális és felemelő tudományok szentélyeibe való belépésünk. De még ezek a termek sem maradhattak megcsúfolás nélkül a zsarnoki rendszer öndicsérő tébolyában! Gyakorta tartottak ezekben politikai gyűléseket kötelező megjelenés elvárásával, és amikor a szónok „pártunk és kormányunk" bevezető magasztalása során kiejtette Rákosi Mátyás nevét, abban a pillanatban gumilabda módjára felpattantak az éltapsolók. Példájukat kényszeredetten követve, a rosz- szalló megfigyelésektől tartva végül mindenki föltápászkodott, és bamba képpel 10-15 percig ütemes vastapssal skandálta: „Éljen Rákosi, éljen a Párt!" Azóta is rossz emlékek érzése fog el, amikor hallom, hogy a hangversenytermek sikeres zenei produkcióit a több generáción át beidegző- dött ütemes vastapssal, és nem tapsorkánnal honorálja a közönség.

A három Lechner testvér 1950 karácsonyán

112